“Szerintem ki lehet kapni Andorrától. Ki lehet kapni a Csatornaszamos MgTSZ ificsapatától is. Vagy bárki mástól. (…) Az igazi ciki azonban nem ez. Ami miatt valóban szégyellni kéne magunkat a világ előtt az az, hogy időről időre ráengedünk mit sem sejtő európai városokra néhány száz elborult neandervölgyit náci tetkóval vonulni Marseille-ben, kedélyesen buzizni Lisszabonban, borogatni Bukarestben. Ott kéne őket felejteni valahol, hozzanak létre számukra egy no-go zónát vagy egy állatkertet.” – Az alábbiakban következzen szubjektív szemlénk Hont András, a HVG publicistájának “Na, ugye” c. cikkéből. Kellemes szórakozást!
“De nyilván hazánk nem mondhat le varázsos személyiségükről, értékes szolgálataikról. A lelátói lumpenek a rendszer Zsil-völgyi bányászai, kellenek ők a pártszékházak elé, a választási irodához és vadászni CEU-kitűzős fiatalokat az éjszakában. Mindemellett ők jelenítik meg leginkább azt a lelki működést, amely a NER egészére jellemző, és amely már a Kádár- és Rákosi-rendszert is áthatotta: 11 vadidegen férfi produkciója teremti meg a személyes önbecsülést, az egyéni és kollektív kiválóságot, a büszkeség érzését. A fekete pólós harcosokból – akik társadalmilag olyan hasznos tevékenységet látnak el, mint például a karlendítés, a fejvörösítés és más hasonlók – nem egyszerűen a szurkolói elkeseredés, düh tör elő (ami érthető lenne, ha valakit magával ragad a játék), hanem az afeletti csalódás, hogy most nem érezhetik magukat különbnek más népek fiainál, és nem tudják felsőbbrendűségük teljes tudatában ordibálni, hogy ledarálnak minden román csecsemőt. Ezért üvöltik a magyar csapatnak, hogy vegyétek le a mezt, és ez csal könnyeket Dzsudzsák szemébe.”
“A kivetítők előtt összegyűlő, Körúton fesztiválozó, parókás, arckifestett tömeg nagy részének nem történelmi megigazulást, identitáskérdést jelentett a relatív siker, hanem bulit. Bulikat viszont nem a költségvetésből szokás finanszírozni, már csak azért sem, mert hatalmi befektetésnek is rossz. Az akkori boldogok többnyire már nem is emlékeznek a meccsek éjszakáira, mások a gondjaik, más az életük, de azok, akik a pillanatot akarják uralni, nem tudnak mit kezdeni azokkal, akik a pillanatnak akarnak örülni.”
“És még ennél is fontosabb, hogy az egész futballkrízis mindannak a csődjét is mutatja, amit a nevelésről, a jövőbe való befektetésről gondolunk.”
Et cetera.
Zárásként, emlékezzünk meg az osztálytudattal bíró partizánpublicisztika kismesterének múlt heti etűdjéről is. “Miközben Európa irányítói határozottságukat és együttérzésüket igyekeznek mutatni, addig a magyar kormánypártoknak a fenti közleményre futotta, és ezzel maguk is – még ha szerény mértékben is, mert azért jelentősnek ez a társulat nem nevezhető – hozzájárulnak az európai politika destabilizálásához – összhangban az Iszlám Állam törekvéseivel. Ki kell mondani: a magyar kormány az elkövetett terrortámadásokban nem fájdalmat, fenyegetettséget, kihívást lát, hanem lehetőséget. A magyar kormány érzéketlen, pitiáner és felelőtlen. Nekünk ez jutott. Magyarország jobban teljesít.”
hvg.hu/Hont András; Fotó: hvg.hu, ATV
Facebook
Twitter
YouTube
RSS