Nem csak "Orbánt" végezték ki szimbolikusan a színpadon
Nem szívesen írok Majkáról. Ahogyan a pillanatnyi hírnevet, trendeket, alamizsnát mindenáron hajszoló, fantáziátlan, Amerikát koppintó senkicelebekről sem. És mostanában ez a második írásom, amiben kénytelen vagyok megemlíteni valamelyiket. Mert azon túl, hogy Majka egy gyomorforgató okádék, azért más is lehet itt még. Mégpedig az, hogy ezek bizony készülnek valamire. Meg az, hogy akit szimbolikusan kivégeztek a színpadon, az nem csak Orbán Viktor volt.
Nyilvánvaló persze, hogy tudjuk, mire készülnek: kormányváltásra, kisebbségből alkotmányozásra, bebörtönzésekre, háborúra – ezeket mind elmondták. De úgy tűnik, a kétségbeesés és az újabb pofára eséstől való félelem miatt még a választások előtt hatalomra akarnak kerülni. Túl sokat beszélnek ugyanis mostanában fegyverekről, erőszakról, és akkor jön ez a szerencsétlen Majka ezzel a performansszal.
Majka, ezért felelned kell
Amúgy nagyon remélem, hogy nem ússza meg. Persze biztos van pénze, meg a megbízóinak jó ügyvédjei. Meg az nem is Orbán volt, és ez az egész csak művészet – tudjuk, persze. De jó lenne, ha végre igazságszolgáltatás, nem pedig jogszolgáltatás lenne. Mert ez tényleg durva volt, és sokunkban félelmet ébresztett. És talán van is miért félnünk.
Mert ne legyenek illúzióink, az ott a színpadon nem biztos, hogy csak "Orbán Viktor" volt. Elsősorban, először persze ő, de utána mindenki más is, aki szerintük a NER része és haszonélvezője.
És ebben benne vannak az újságírók, az asszisztensek, a takarítók, és talán már benne vannak azok is, akik valaha a Fideszre szavaztak. Meg azok is, akik éltek a családtámogatásokkal, vagy felvették a kedvezményes hitelt. Meg talán azok, akik gyereket szültek az Orbánnak, meg akkor már azok a gyerekek is, hiszen bűnben fogantak?? Hol a határ? Nekik persze sehol.
Na de nem csak Majka az, aki mostanában szeret fegyvereken gondolkozni, és fegyverekkel kapcsolatos eseményekről fantáziálni, ezekkel hergelni, rémisztgetni. Itt van az az ember, aki 2022-ben egyedül állt a színpadon a csúfos veresége után egy közel üres nézőtér előtt, most azonban a „szarni is alapállásban WC-re menő” Magyar Péterrel a háta mögött nagyon nagy a pofája. Igen, ő Márki-Zay Péter, aki a napokban a következőt írta:
POLGÁRHÁBORÚRA KÉSZÜLNEK? Lehet, hogy a Miniszterelnökség munkatársait is ezért képezik ki éles kézigránátokkal? Teljesen meg vannak őrülve? Kiket akarnak meggyilkolni? Az a hatalom, amely a polgárainak fegyveres leverésére készül, könnyen úgy végezheti, mint Rákosi emberei ’56-ban, amikor a kandelláberekről lógtak az ávósok.
Aztán egy következő posztjában meg ezt:
A történelem időnként kínál lehetőséget a nemzeteknek arra, hogy teljesen új fejezetet írjanak a saját történelmükben. Úgy hiszem, most is ilyen időszak előtt állunk.
Aztán itt van Ruszin-Szendi Romulusz, aki hasonlóval riogat:
Fegyverkezik egy elemzői hivatal? Miért? Kinek? Ki ellen? Rogán Antal döntése értelmében az Információs Hivatal, az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, valamint a Nemzeti Információs Központ hivatásos állományába tartozó munkatársak szolgálati célra félautomata, illetve sorozatlövésre alkalmas rövid- és hosszúlőfegyvereket kaphatnak… látható egy Facebook-posztban. Ha ez mind igaz, a súlyos kérdések értelmet nyernek. A Nemzeti Információs Központ (NIK) – elvileg – egy civil adatfeldolgozó és elemző szerv. Nem hajt végre akciókat. Nem razziázik. Nem kényszerít. Akkor miért van szüksége géppisztolyokra, gépkarabélyokra, távcsöves vagy romboló puskákra? (Ugyanis a terminológia mindezt lehetővé teszi.) Mire készülnek ezekkel a fegyverekkel?
Szóval miközben páran a „veszélyre” figyelmeztetnek, a harmadik senkiházi a színpadon bemutatja a megoldást. Világos. Meg az is, hogy nincs hálózat.
De persze nem csak a fegyverek, hanem egyéb jelek is szoktak arra utalni, ha valaki nem demokratikusan akar megdönteni egy egyébként demokratikus rendszert. Például, ha egy párt vagy mozgalom folyamatosan erőszakról beszél – „forradalom”, „elszámoltatás”, „népharag”, „elsöprés”, „út a börtönbe” stb.
Az ilyen beszéd nemcsak a választók érzelmeit célozza, hanem előkészíti azokat a lépéseket, amelyek már nem a politikai meggyőzésről, hanem a fizikai konfrontációról szólnak.
Meg a demokratikus intézmények teljes delegitimálása is riasztó minta. Amikor egy párt nyíltan hirdeti, hogy „a választások úgyis el vannak csalva”, „a bíróság mind korrupt”, „a rendőrség a rendszert szolgálja”, esetleg amikor meg is támadják a rendőröket.
Érdemes tehát résen lenni. A tét nem csak egy következő négy év.