A németországi Chemnitz napok óta forrong. Miután a városban vasárnap hajnalban egy szír és egy iraki migráns halálra késelt egy férfit, az esetet követő felháborodás tüntetéseket vont maga után, a szászországi település központjában pedig eluralkodott a zűrzavar. Az esemény hatására hétfőn már ezrek vonultak az utcára, végül a demonstráció az ellentüntetők megjelenésével zavargásba torkollt. Az eddig lappangó társadalmi feszültség előbújt és felöltötte a féktelen erőszak formáját – a merkeli politika ellen tüntető szélsőjobboldaliak összecsaptak a szélsőbaloldali antifasisztákkal. A polgárháborús helyzet káoszt teremtett a szászországi városban, a rendőrök helyben tanúsított teljes tehetetlensége pedig ékes bizonyíték arra, hogy Nyugaton a migráció által kialakult helyzet mára kezelhetetlenné vált.
A megrázó események hallatán vasárnap délután egy körülbelül nyolcszáz fős csoport tüntetett a városban, a demonstrálók radikálisabb része elkezdett idegen kinézetű személyekre támadni. A hétfő esti tüntetésre már többezren érkeztek, hogy a gyilkosság kapcsán kifejezzék a kormány bevándorláspolitikájával szembeni elégedetlenségüket. Az előző nap történt kisebb atrocitások miatt azonban összegyűlt mintegy ezer bevándorláspárti, antifasiszta szélsőséges, akik önazonosan Karl Marx szobránál gyülekeztek, majd utána elindultak a kormányellenes tüntetők felé. Végül pedig kiprovokálták a balhét. Az összetűzés során húszan sérültek meg.
A legnagyobb német ellenzéki párt, az Alternatíva Németországnak frakcióvezető-helyettese, Beatrix von Storch elítélte az erőszakot, azonban véleménye szerint a kormány a gyilkosságot követően nem tudott úrrá lenni a káoszon, és emiatt lettek dühösek az emberek. Ezt kellene végre felfogni: ha a mérsékelt erők nem tudják megfelelően kezelni a helyzetet, akkor előbb-utóbb betelik a pohár, és megjelennek a szélsőségesek – jobbról-balról. Aztán már nem az lesz a kérdés, hogy hány migránsra néztek csúnyán az elmúlt héten, hanem az adott ország vezetése azon törheti a fejét, miként teremtsen rendet egyes városok lángba borult közterein. Orbán Viktor ezt már 2015-ben felismerte, és az utóbbi időben látszik csak igazán, mennyi problémának sikerült elejét vennie a következetes bevándorlásellenes politizálással.
Egy közvélemény-kutatás eredményeképp kiderült, Szászországban a jelenlegi szövetségi kormánykoalíciót alakító pártoknak, a CDU-nak és az SPD-nek együtt sem lenne meg a többsége, a bevándorlásellenes AfD pedig már 25 százalékon áll – a tendencia növekvő. Az utóbbi időszakban bekövetkezett drasztikus népszerűségnövekedés egyértelműen annak tudható be, hogy a német politikai elittel szemben a párt az asztalra csap akkor, amikor szükség van rá. Nem söprik szőnyeg alá a problémákat, a tabutémákat beemelik a közbeszédbe, és az áldatlan állapotokért valamennyiszer számon kérik a kabinetet.
És hogy miképpen reagál a német kormány az ügyre?
Steffen Seibert kormányszóvivő az eset kapcsán elítélte az idegenek megtámadását. A német vezetők bevett gyakorlata, hogy a helyzetet egyoldalúan szemlélve, az adott probléma sokrétűségére fittyet hányva nyilatkoznak égető kérdésekkel kapcsolatban. A kancellár pedig minden bizonnyal a semmitmondás örökös világbajnoki címére pályázik. Angela Merkel a történések után ezt nyilatkozta: „Németország jogállam, ahol nem fordulhat elő erőszak az utcákon.”
Mint utóbb kiderült, a feszült helyzet feloldását az is nehezítette, hogy az események felkészületlenül érték a rendőrséget. Ez nem rosszindulatú hipotézis, hanem egy rendőrségi szóvivő nyilatkozatában tett ténymegállapítás. Agresszív, szélsőséges tömegek, társadalmi frusztráció, általános feszültség, bizonytalan védelmi pozíciók – ezt hozta a Willkommenskultur Németországra. És ha ezeket megfejeljük a felkészületlen hatóságokkal, rögtön kész is a káosz. Kiváló recept egy ország tönkretételére, a’la Merkel.
A kapukat be kell zárni. Ez Chemnitz véres üzenete. Ha ugyanis azokat a bizonyos kapukat nem tartották volna évekig tárva-nyitva, hogy boldog-boldogtalan kedvére, akár papírok nélkül bevándorolhasson Németországba, most nem tartanának ott a német hatóságok, hogy képtelenek csillapítani a migránsok okozta bűncselekmények által felkorbácsolt kedélyeket. Sosem szégyen gondolkodni, mielőtt cselekszünk – a német establishmentnél azonban az ésszerűség járulékos veszteségnek bizonyult az elmúlt évek politizálása során. Ezzel egészen addig nincsen gond, amíg csupán néhány elittudatú, végtelenül beképzelt vezető politikus pozíciója múlik rajta. Azonban ha a hétköznap emberének a biztonsága a tét, nincs helye az ilyen-olyan meggondolatlanságnak.
A biztonság ma Európa egyik legfontosabb vívmánya. A túlzott jólét az önfeladásig merészkedő elkényelmesedést hozta a nyugati országok társadalmaira. A kényelem megsemmisítette az alapvető önvédelmi reflexeket, a biztonsági helyzet pedig egyre csak romlott, mígnem elérkeztek a szakadékhoz, majd önfeledten beleugrottak: ez a szakadék Chemnitz. Ahol pedig már nincs jelen, ott hiába járkál ezernyi katona a városközpontokban, a biztonságérzetet ezen a mesterséges módon nem lehet visszaültetni a fejekbe. Az egykor békés tereken jelenlévő, állig felfegyverzett egyenruhások ugyanis csupán egyvalamit jeleznek: ma már bárkiből lehet áldozat.
Vezető kép: DPA
Facebook
Twitter
YouTube
RSS