Hoppál Hunor: Talján patt – amikor nincs hová hátrálni
Az elmúlt hetek tendenciáihoz képest változás állhat be Olaszország kormányának politikájában. A kabinet erős embere, Matteo Salvini belügyminiszter az utóbbi időszakban kézben tartotta a migrációs ügyeket, néhány napja azonban őt megkerülve, a feje fölött döntött Giuseppe Conte miniszterelnök arról, hogy Szicíliában kiköthet két migránsokkal teli hajó, amelyek fedélzetén 450 ember utazott. A kormányfő az európai szétosztás pártján áll, a belügyér pedig mostanra ellenérdekelt féllé vált. A következő időszak eseményei meghatározóak lesznek: vajon felül tud-e kerekedni a Salvini-féle vonal a migránspátyolgatókon az olasz kormányon belül?
Másfél hónap alatt az olasz kabinet Matteo Salvini következetes és kemény politizálásával le tudott tenni valamit az európai bevándorláskezelés asztalára. A belügyminiszter nem engedte kikötni a migránsokat szállító hajókat az olasz partoknál, egyúttal megüzente: az NGO-hajók elfelejthetik, hogy elérjék Olaszországot.
Legutóbb azonban fordult a kocka, és a Salvini nevével fémjelzett eddigi kormányzati irányvonalat felrúgva, fittyet hányva a többhetes munkára és építkezésre, Conte miniszterelnök bejelentette: Szicília fogadja az olasz partok felé tartó migránshajókat, a menedékkérők beléphetnek Olaszországba. Ezzel együtt persze segítségkérést is intézett Európa országaihoz – önkéntes alapon ugyan, de a bevándorlók elosztása mellett tett hitet a kormányfő. Mert persze briliáns ötlet azon tanakodni, hogy a zivatar alatt az otthonunkba beözönlő vízhez keressünk minél több vödröt, hogy ne ázzon el a ház – ahelyett, hogy mondjuk betömnénk a háztetőn tátongó lyukat.
Ezt kéne egyszer és mindenkorra megérteni. A problémát nem lehet úgy megszüntetni, ha újra és újra meghívóleveleket küldözgetünk a migránsoknak. Ha álszenteskedéseink közepette éppen humanitárius széplelket mímelünk. Ha pusztán emocionális alapon közelítünk meg egy olyan égető problémát, amelynél nemhogy hosszú, de rövid távon is katasztrófa következhet be a racionalitás hiányában.
A 450 migránsból végül Németország, Franciaország, Spanyolország, Portugália és Málta vállalt át embereket. A józan ész hangját – nem először és nem is utoljára – Sebastian Kurz osztrák kancellár képviselte. Giuseppe Contének küldött levelében leszögezte: országa nem fogad be senkit a legutóbb partot ért illegális migránsokból. Olasz kollégája példát vehetne Ausztria fiatal vezetőjének bevándorlásügyi felfogásáról.
Az ügyben nem megkerülhető tényező, hogy a Salvini vezette Liga június végén Olaszország legnépszerűbb pártjává vált. Míg a márciusi parlamenti választáson 17,4%-os eredménnyel végeztek, a múlt hónapban már 29,2%-os támogatottságot könyvelhettek el, ezzel maguk mögé utasítva a választáson még 32,7%-al taroló, jelenlegi koalíciós partner Öt Csillag Mozgalmat. Az ugrásszerű népszerűségnövekedés minden bizonnyal a pártelnök-belügyminiszter keményvonalas (és eredményes) migrációs politikájának tudható be.
Tudvalévő, hogy a kormányfő a bizonytalan politikai identitással rendelkező Öt Csillag Mozgalomhoz áll közelebb, azonban óhatatlanul felvetődik a kérdés: miért éri meg számára szembeszállni az emberek akaratával? A választók ugyanis egyértelműen szigorítást várnak bevándorlás terén a kormánytól. Ez a pártok népszerűségén túl abban is meglátszik, hogy egy közvélemény-kutatás szerint az olaszok több mint kétharmada egyetért Matteo Salvini politikájával.
Rómában tehát ellentétek feszülnek a kormányon belül. A kormányfő rövidtávon kísérletezhet a migránssimogatással, azonban idővel rá kell jönnie, hogy a helyes irányvonalat belügyminisztere képviseli. Európa-szerte politikai fordulatok állnak be a nemzetállamokban, főképp a migráció ügyében.
Itáliának nincs hova hátrálnia. Ők nem estek a második világháborút követően abba a hibába, mint a németek – túlkompenzálás hiányában pedig képesek voltak felrúgni a szélsőségesen liberális keretek közé szorított direktívákat. Lehet persze fasisztázni, de mi már tudjuk, mit jelent az napjainkban. A lényeg, hogy minél több ország álljon ellen az illegális migrációnak. Most az olaszokon a sor, hogy végre világos válaszokat adjanak a bevándorlási válság nagy kérdéseire.
Remélhetőleg Olaszország miniszterelnöke is észreveszi, hogy most nem a pillanat uralásáról, hanem történelmi távlatokról van szó. Egy dobásunk van: és ha felvillan a „game over” felirat Európa egén, nem lesz már lehetőség új játékot kezdeni.
Vezető kép: MTI/AP/Luca Bruno