Idehaza is megfürdették Kemény Dénest a pólósai

Úgy világbajnokságot nyerni, hogy az eredmények nem is igazán számítanak – ez már igazán nagy teljesítmény. Amikor az a lényeg, hogy együtt láttuk őket, és számukra az, hogy újra együtt játszhattak, de persze így tökéletes hogy nyertek is. Ez a csapat nemcsak nekünk generációs élmény, hanem a tagoknak is, legtöbben együtt nőttek fel az ifitől kezdve. Ez a kivételes pólósnemzedék azt is lehetővé tette, hogy bárkinél jóval erősebb csapatot állítsanak ki a leginkább baráti társaságokat felvonultató masters vb-n. Ilyenje nincs más országnak, ezért a végső győzelemhez kétség sem férhetett, hiszen amíg az ellenfelek szoros meccseket vívtak egymás ellen, a Millennium mindenkit bedarált, és minden meccsén gólfesztivált rendezett.

Az 1997-ben felbukkanó magyar aranycsapatnak egyetlen trófea nem jött össze abban a bő évtizedben, amikor a világ tetején ült, és mindenki rájuk vadászott a nagy tornákon. A masters világbajnoki címhez akkor még túl fiatalok voltak, így azt kénytelenek voltak most, Budapesten pótolni. Egyúttal arra is sort keríthettek most, hogy a Hajósban dobják a vízbe Kemény Dénest a diadal után, hiszen első ízben nyert nagy tornát ez a csapat hazai pályán.

A győzelemért jár az úszás a szövetségi kapitánynak… (fotó: facebook.com/Budapest2017masters)

Az egyhetes időutazás láthatóan mindenkit levett a lábáról. Akik végigszurkolták az aranykorszakot, azok erre néhány napra visszakapták a másfél évtizeddel ezelőtti időket, akik pedig akkor még túl kicsik voltak akkor, most élőben láthatták a medencében varázsolni a valaha volt egyik legjobb vízilabdacsapatot. Az iram persze nem ugyanaz, és elő-előfordult (akárcsak az ellenfeleknél), hogy valaki nem ment előre támadni, illetve elöl maradt lesipuskázni a következő támadásra, de a tudás nemcsak fejben, hanem még a kezekben is megvan. A Benedek–Varga Zsolt összjátékok a közönség mellett az érintettek számára is élményszámba mentek, Molnár Papesz centergóljai és szemtelen kapuselsüllyesztései, valamint Biros átejtései szintén nagyon hasonlítottak a fénykorukra, nem beszélve Kásás bekúszós cseléről. Amikor elsőre ilyenből lőtt gólt, óriási nosztalgikus örömöt éreztünk, másodjára is, amikor ugyanilyenből adott gólpasszt Varga Zsoltnak, aztán már rájöttünk, hogy ez neki igazából hobbi, mert akárhányszor meg tudja csinálni. Talán ő is megérezte ezt, mert a döntőn mutatott valami újat, amikor átfűzte magát a védőn, majd hátat fordított a szembejövő kapusnak, és így takarásból, hetykén átdobta a saját válla fölött a labdát, be a kapuba. A gólzáporok közepette pedig még arra is figyeltek a játékosok, hogy lehetőleg minden mezőnyjátékos feliratkozzon a góllövők közé, ha pedig ez nem jött össze a játék hevében, a végén már kimondottan azokra játszották ki a helyzeteket, akik még nem találtak be.

…és a Sydney-ben még játékosként olimpiai bajnok edzőnek, Kósz Zoltánnak is. Felkészül Dr. Gábor Antal csapatorvos. (fotó: facebook.com/Budapest2017masters)

Összeáll-e még a nagy csapat?

Aztán ahogy pergett le az óra, belénk hasított, hogy már csak néhány percig láthatjuk együtt játszani Kemény Dénes csapatát, aztán vége. Végül letelt a hátralévő idő, megtörtént a nagy, egymásra borulós ünneplés, amely a maga nemében meghatóbb volt a korábbiaknál, és a sokat emlegetett hasonlat mentén, tényleg hozta a búcsúkoncertek hangulatát. Amikor még nagyon jól megy, de befejezik, ugyanakkor maga a csapat sincs meggyőződve róla, hogy véget kell ennek vetni vezényszóra. Így hát nincs más választásunk, mint bizakodni. Természetesen visszatérő kérdés volt, hogy lesz-e még ilyen alkalom, amire Vári Attila így felelt:

Ahogy Tibi fogalmazott, ha ilyen közönség előtt játszhatunk, akkor biztos.

Vagyis ketten már vannak, és a többiek sem zárkóztak el, amikor a meccs után, a szurkolói zónában rendezett röpke ünneplésen együtt is megkapták a kérdést. A válaszokból egyértelmű volt, hogy imádták ezt az egy hetet a régi csapattársaktól és a közönség szeretetétől övezve, viszont most egy időre ki kell pihenniük a fárasztó, több hónapos felkészülést. Mert azt komolyan vették, becsülettel végigcsinálták, a torna minden meccsén (és persze az eredményeken) látszott, hogy nemcsak a legképzettebb, hanem a legjobb kondiban lévő csapat is a Millennium. Persze vigyázniuk kell a legendára, ha megmutatják magukat, akkor a világ egykori legjobb csapatát kell megmutatni, amelynek elnézi a közönség, ha lelassul és kicsit berozsdásodik, de azért mégiscsak csillogtatnia kell azt a tudást, amely a csúcsra vitte. Szerencsére 2020-ban Budapest Európa-bajnokságot rendez, amely után masters Eb is lesz – ahol ismét lenne mód csillogtatni. Erre egyelőre csak nevetgélés volt a válasz a Kemény-legények részéről, de három évnyi pihenés még meghozhatja az étvágyukat egy kiadós pólózásra.

Hazai medencében is világbajnokok. (fotó: facebook.com/Budapest2017masters)

Eredmények:

Negyeddöntő:
Millennium – Darkside (USA) 16:1 (2:0, 5:1, 3:0, 6:0)
G.: Benedek 3, Varga Zs., Kásás, Molnár T. 2-2, Székely, Märcz, Vári, Kiss G., Fodor, Biros, Varga T., ill. Amr

Elődöntő:
Oázis – Millennium 8:19 (2:5, 3:6, 1:5, 2:3)
G.: Regős 4, Povázsai, Zácsik, Szabó Cs., Tiba, ill. Märcz, Molnár T., Varga T. 3-3, Székely, Kásás, Varga Zs. 2-2, Kiss G., Benedek, Biros, Steinmetz B.

Döntő:
Millennium – Sankt Petersburg (RUS) 16:3 (3:0, 6:1, 3:0, 4:2)
G.: Biros 5, Varga Zs. 3, Kásás, Molnár T. 2-2, Székely, Benedek, Steinmetz B., Varga T., ill. Fedotov 2, Zinnurov