Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias “Paprika”) kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.
Bodoky Károly vallomását 2022. április 13-án, Budapesten, a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodában tette az NNI és a szlovák NAKA nyomozói előtt. A vallomást idén február 29-én a Fővárosi Törvényszéken Berczeli Zoltán bíró felolvasta, és a Döcher–Bolgár Misi kettős gyilkosság peranyagává tette.
Itt végezte ki – a vád szerint – Bodoky Károly Döcher Györgyöt és bolgár testőrét (Forrás: rendőrségi felvétel)
A szlovák és a magyar rendőrök közös nyomozásban kiderítették, hogy egy 1999. február 2-án Budapesten elkövetett kettős gyilkosság, valamint az 1999. március 25-i dunaszerdahelyi tízes gyilkosság szorosan összefüggnek egymással. A vizsgálat során a nyomozók arra jutottak:
- a dunaszerdahelyi Sátor Lajos segített magyarországi társának, a Turekként ismert U. Alexnek likvidálni utóbbi legjobb barátját, Döcher Györgyöt, a “Csontkezűt”, valamint annak testőrét, Dimitrov Marinov Dimovot, “Bolgár Misi”-t;
- Turek cserébe részt vett a dunaszerdahelyi Pápay-klán lemészárlásában, hogy Sátor Lajos a két évig húzódó helyi maffiaháború végeztével visszatérhessen a Csallóközbe.
Magyarországon már zajlik a bizonyítási eljárás a Döcher–Dimov-féle kettős gyilkosság miatt. Szlovákiában a paraméter felvidéki magyar hírportál szerint már befejeződött a nyomozás, az akták az ügyésznél vannak, ám ő nem sieti el a vádemelést. Arra még mindig nem került sor, és nem is lehet kiszámítani, hogy mikor kerülhet rá egyáltalán sor – ha sor kerül valaha.
A főszereplők (balról jobbra): néhai Szamaránszky Árpád (“Paprika”), Turek és Bodoky Károly (Forrás: paraméter)
Egyfelől az új kormány átalakítja az igazságszolgáltatás szerveit, köztük az ügyészi szervezeteket is, ami érthetően megakasztotta a folyamatban lévő ügyeket, másfelől egyáltalán nem biztos, hogy Bodoky Károly vallomása elegendő a Turek elleni vádemeléshez. Korábban ugyanis arról születtek tanúvallomások – maffiózók vallottak –, hogy Bodoky és Paprika végezték ki Pápayékat a Fontanában, míg lent Turek őrködött, Bodoky azonban másként emlékszik erre. A bizonyítást nagyban nehezíti, hogy a résztvevők Turek és Bodoky kivételével halottak.
A Bodoky-vallomás mindenesetre olvasmánynak sem utolsó, így annak legfontosabb részleteit ezúttal közöljük. (További részletek a Paraméter hírportálon olvashatók.)
A Bodoky-vallomás a dunaszerdahelyi mészárlásról (részlet)
“Akkor kezdeném az elejétől. Kassára jártam ipariba, középiskolába, ahol sportoltam, kézilabdáztam. Individuális tanulási tervet kaptam, így csak egy hetet kellett havonta iskolába járnom, a többi edzés volt. Ahol el voltam szállásolva, az egy sportkollégium volt, ott a lakótársam egy dunaszerdahelyi srác volt, aki birkózott, és velem együtt járt az ipari iskolába. Ennek a srácnak a neve Csomor Károly. Vele nagyon összebarátkoztam, és a nyári szünetekben jártunk egymáshoz.
Szerdahelyen a Csomor Karcsin keresztül megismertem Sipos Milánt. Akkor 14 vagy 15 évesek lehettünk. Ezek után ők ketten többször eljártak hozzám Rimaszombatba, és meglátogattak a szüleimnél. Ismerték a szüleimet és a testvéreimet is, én is jártam hozzájuk az iskolai szünetekben Dunaszerdahelyre, így én is megismertem a szüleiket.
18 éves koromban kiszöktem Németországba. Ebben az időben már nálunk is lazábbak voltak a dolgok. Emiatt Csomor Karcsi és Sipos Milán Németországban is meg tudtak látogatni. A ’90-es években, ahogy haza lehetett már járni, akkor a hazaúton általában megálltam Dunaszerdahelyen. Innen az ismeretségem Csomorral és Sipossal.
Pontosan nem tudom, hogy mikor, de a 90-es években kezdtek meggazdagodni Szlovákiában az emberek, de gondolom Magyarországon is. Kialakult Dunaszerdahelyen egy csoport a Pápay-fiúk körül, akiket személyesen nem ismertem, de a többségét látásból igen. És köszönőviszonyban voltam velük.
Dunaszerdahelyen még jól ismertem Csomor Karcsin keresztül Reisz Andort, aki először csak egy fiatal srác volt. 1998 elején, de pontosan nem tudom a dátumot megmondani, kialakult csoport volt már a Pápay Tibor-féle csoport, akik összevesztek Sipos Milánnal. Azon vesztek össze, ha jól tudom, hogy a Pápay Tibor rájött, hogy nagyon sok pénzt keresnek a Milán és a Vida Tamás. Én ezekről az üzletekről nem tudtam semmit, mivel nem volt kapcsolatom ilyen módon velük. Emiatt alakult ki közöttük az ellenséges viszony.
1998-ban egyszer felhívott a Reisz Andor, és azt mondta, hogy leköltözhet-e Rimaszombatba hozzám, mert a Pápayék el akarnak tőle venni mindent, és meg akarják ölni. Én azt mondtam neki, hogy nyugodtan eljöhet hozzám, és lakhat a lakásomban, mert én a feleségemmel akkor már a volt anyósomék lakásában laktam.
Az Andor már lent volt Rimaszombatban nálam, és nem tudom, hogy mi történt hamarabb, de egyszer felhívott az Andor, hogy találkozzak vele a lakásomon, mármint amit neki adtam. Találkoztunk a lakásomban és bemutatott nekem két srácot, akiket látásból már ismertem. Ez a két személy a Paprika volt és a Szerencsés Zolkó. Őket Dunaszerdahelyről ismertem. Volt egy csapatféle kialakulóban, aminek ez a két srác lehetett a tagja, valamint a Sátor Lajos és a Kecó.
A Pápay-klán halott tagjai (Forrás: Paraméter)
Amikor ezek a srácok ott voltak, azt mesélték, hogy Dunaszerdahelyről jönnek, ahol az utcán egy autóból gépfegyverekkel lőttek rájuk. Itt hozzátenném, hogy ebben az időben már Sátor Lajosnak el kellett hagynia Dunaszerdahelyt, és már szökésben volt.
Később megtudtam az Andortól, hogy a Sátor Budapestre szökött, mert a Pápayék megverték a Sipos Milánt a kaszinójában, eltörték a kezét, és emiatt Milánnak is és Sátornak is el kellett hagynia Dunaszerdahelyt. Ők kőkeményen összevesztek Pápayval, aki befenyegette őket.
Ahogy Andor ott volt nálam Rimaszombatban, egy kávézás közben megemlítette, hogy több mint valószínű, hogy Sipos Milánt Besztercebányán megölték a Pápayék kérésére. Gondolom, ez az akkori erőharcnak a kibontakozása lehetett.
Ezek után, mivel már én is sok mindent hallottam a Pápayékról, azt mondtam az Andornak, hogyha a Sátorral van valami kapcsolata és beszél vele, akkor mondja meg, hogy én is szívesen beszélnék vele. Ezután sikerült egyeztetni a Sátorral egy időpont, és én Budapestre utaztam találkozni a Sátorral.
Ez volt az első találkozásom Sándor Lajossal. Budapesten találkoztunk, szerintem a Duna Plázában, de már biztosan a helyre nem emlékszem. Akkor elmesélte, hogy mik történtek Dunaszerdahelyen. Azt mondta, hogy nagyon ellene volt, hogy Milán felmenjen Besztercebányára, mert a Milán abban a hitben volt, hogy ha felmegy Besztercebányára a Černák után, el fogja vele tudni intézni, hogy a Pápay ne uralkodjon többet Dunaszerdahelyen. Sátor tiltása ellenére mégis elment, de kiderült, hogy megölték.
Sátor mesélte nekem, hogy még a saját felesége sem mehet Dunaszerdahelyre, mert a Pápay Tibor megmondta neki, hogy mindenkit meg fog ölni. Ezek után a beszélgetések után felajánlottam, hogy ha tudok neki segíteni bármiben, akkor számíthat rám.
Ezen a találkozón a Sátor Lajos mellett ott volt a Reisz Andor is. A Milánnal együtt tudomásom szerint egy másik srácot is megöltek, aki elkísérte a Milánt, de nem tudom, hogy hívták, mert nem ismertem.
Sátor Lajos szlovák titkosszolgálati igazolványa (Fotó: Barak Dávid)
Eltelt körülbelül egy hónap, és az Andor azt mondta, hogy a Sátor szeretne velem újra beszélni. Megint Budapesten találkoztam vele, ahova az Andor vitt. Sátor ekkor azt mondta, hogy ha komolyan gondoltam a segítséget, akkor vagy ott maradok vele, vagy nyugodtan elmehetek, és nem történt semmi. Én akkor azt mondtam, hogy nála maradok.
Ahogy ültünk hárman, Andor, Sátor és én, akkor Sátor kezdte mesélni, hogy mi a terv. Elkezdte mesélni, hogy figyelteti a Pápayékat már régóta, és hetente egyszer, de nem tudom, hogy melyik nap mindig találkoznak a Fontánában Dunaszerdahelyen, ahol kártyáznak és beszélgetnek. Kérdeztem, hogy hát mi lenne a terve, amire azt mondta, hogy három embernek be kellene oda menni, és egy ember felügyelné a lenti vendégeket, és kettő ember felszaladna, és rendőrnek beöltözve szétlőnék a fenti embereket.
Én még ekkor fél viccesen azt mondtam, hogy amikor segítséget említettem, akkor nem erre gondoltam, és megkérdeztem, hogy kik lennének azok, akik ezt megcsinálnák. Elmondta, hogy a lövészek már megvannak. Az egyik a Paprika lenne, tehát a Szamaránszky Árpi, a másik meg egy budapesti barátja, akinek Turek a beceneve, a Haris Sándor.
Én a Turekot azelőtt nem ismertem, és nem is találkoztam vele, csak kérdeztem, hogy hát miért? Miért bízik meg ennyire ebben az emberben? Nálam azért tudta, hogy barátságból mondtam, amit mondtam, mivel már többször segítettem neki, és az Andor gyerekkori barátom volt. Akkor azt mondta, hogy a Turekben megbízik, mivel neki Budapesten már egy ügyet elintézett, egy embert egy kocsmában le kellett lőni, amit a Paprika csinált meg az Andorral. Az Andor állítólag csak az autóban maradt, ott várta a Paprikát, aki lelőtte azt az embert. Ezt a Sátor nekem így mondta, innen származott a Turektől a Paprika felé a bizalom.
Én kérdeztem a Lajost, hogy miért került a Paprika ebbe a szituációba, hogy ezt a budapesti gyilkosságot megcsinálta. A Sátor azt mondta, hogy a Csémy-gyilkosságot is a Paprika, a Szerencsés Zolkó, és ő, Sátor Lajos csinálták.
Azt mondta, hogy ekkor a Szerencsés Zolkónak a szüleinek a lakásában laktak, és onnan indultak a Csémyt figyelni. Én kérdeztem, hogy akkor miért nem a Zolkót viszik bele a partiba? Mire a Sátor azt mondta, hogy először ezt tervezték, de a Turek nem bízik a Szerencsés Zolkóban, mert az sokat kábítószerezik. A Turek azért bízott a Paprikában és Sátorban, mert már valami ellenszolgáltatást ő kapott, ez volt a budapesti gyilkosság, és ezért cserébe a Turek részt vesz a dunaszerdahelyi gyilkosságban, de a Zolkóban nem bízik.
Úgy másfél órát beszélgettünk, majd én a Sátor Lajossal elmentem egy lakásra Budapesten valahova, de annak a címét már nem tudom megmondani. A lakásban már ott volt a Turek és a Paprika. A lakásban tovább beszélgettünk erről a dologról, és nekem bemutatták a Turekot.
Részleteket is megbeszéltünk, így elmondták, hogy van Dunaszerdahelyen egy lakás, amiben mi hárman el leszünk szállásolva.
Addig kellett abban a lakásban maradnunk, amíg a Pápayék a Fontánában össze nem gyűlnek. Turek azt is mondta, hogy lehet, hogy ez a dolog akár két vagy három hétig is el fog tartani, de azt is kijelentette, hogy addig onnan nem jövünk el, amíg ez a dolog el nem lesz végezve.
Nem tudom, hogy bennem a Turek miért bízott, de gondolom, hogy a Sátor kezeskedett értem, és inkább engem választott ismeretlenül, mint a Zolkót. Az Andor azután a dolog után, ami megtörtént Budapesten, megmondta a Sátornak, hogy ő többet ilyet nem fog csinálni, így az Andort sem tudták bevonni a fontánás ügybe. Azt nem tudom, hogy a lakás kié volt, ahol beszéltünk, nem akartam kérdezősködni.
A budapesti lakásból másnap késő délután vagy inkább este elindultunk, és lementünk a szlovák-magyar határra, ahova a Sátor Lajos vitt le minket, és a határon is ő vitt át minket, majd a másik oldalon várt ránk Reisz Andor. A járművekre már nem emlékszem, de az Andor talán egy zöld metál VW Golffal volt.
Nagyjából valahol Győr környékén mentünk át a határon, talán Vámosszabadi, illetve Medve határátkelőhelyek közelében. Ott valamilyen töltésen és erdei úton lehetett átmenni. Sátortól elbúcsúztunk, aki visszament Budapestre, mi pedig átugortunk Andorhoz a kocsiba.
Az Andor feladata volt az, hogy találjon Dunaszerdahelyen egy lakást nekünk. Ez a lakás egy lakótelepen volt, ahol magas 8-10 emeletes házak voltak, és ott – nem tudom, hogy melyik emeleten – kaptunk egy lakást.
Mielőtt a lakásba mentünk volna, a Turek azt akarta, hogy álljunk meg a garázsnál, mivel ebben a garázsban voltak előkészítve a fegyverek, a mellények, a ruhák és az autók.
Ez a garázs Dunaszerdahelyen van, egy lakótelep közelében. Ez egy földalatti garázs volt, elég tág behajtóval. Ha oda behajtottunk, akkor balra volt a garázshelyiség. Több garázs is volt azon az oldalon, ez egy 5-6 emeletes ház alatti garázs volt. Ezt a helyet egyébként megismerném, meg tudnám mutatni.
Gondolom, hogy a Turek azért akart megállni a garázsnál, hogy leellenőrizzük a dolgokat, amikre szükségünk volt ehhez a tervhez. Ott volt egy sötétszürke, sötétre fóliázott ablakú, limuzin VW Passat autó. Ezt az autót abban az időben nagyon sokan használták, a rendőrök is. Úgy emlékszem, hogy a legerősebb motorja volt. Nem tudok más, különös ismertetőjegyet mondani, tipikus Passat volt.
Holttestek (kitakarva) a Fontana bár kártyaszobájában (szlovák rendőrségi felvétel)
Átnéztük a fegyvereket is, három darab AK 47-es gépkarabély volt ott, és azokhoz tárak és lőszerek. A tárakat és a lőszereket elvittük magunkkal egy táskában, mivel a tárakat fel kellett a lakásban tölteni lőszerekkel. Úgy emlékszem, hogy a fegyverekhez duplán volt tár, tehát körülbelül hat darab.
Visszatérnék még a budapesti lakásban elhangzottakra. Ugyanis Paprika, Turek és én megbeszéltük, hogy nekem semmiféle tapasztalatom nincs a fegyverek használata terén, katona sem voltam. Ezek a gépfegyverek azért nem túl bonyolultak, így ahogy elmagyarázták, biztos, hogy tudtam volna használni. A Turek és a Paprika erre azt mondták, hogy rendben van, mert nekem úgyis csak annyi lesz a dolgom, hogy a fegyverrel sakkban tartom az étteremben lévő embereket a földszinten.
Miután a Turek a garázsban leellenőrzött mindent, egy kicsit mérges volt amiatt, hogy nem tudtak terepszínű öltözéket beszerezni, amilyen ruhát a kommandósok szoktak hordani. Ehelyett olyan kezeslábast hoztak, amit a festéshez szoktak használni, és arra vettük fel a golyóálló mellényeket. Az egyik mellény terepszínű volt, a másik kettő fekete. Arra már nem emlékszem, hogy az egyiken, vagy mind a hárman volt-e POLÍCIA felirat.
Azt követően Andor elvitt minket a lakásra, ami nem volt túl közel a garázshoz. Még kocsival is elég sokat kellett mennünk.
Nem emlékszem, hogy a lakás a ház második, harmadik vagy negyedik emeletén volt, de maximum az ötödik emeleten lehettünk, viszont a ház nyolc vagy tízemeletes lehetett. Lift volt biztosan a házban, de a Turek nem engedte, hogy használjuk a liftet, gyalog mentünk mindig fel. Talán a lifttől balra volt a lakás, de ez sem biztos.
A lakás be volt rendezve, és az Andor mondott valami olyasmit, hogy egy barátnőjétől kérte kölcsön. Volt egy ebédlő, egy háló, egy nappali, egy dolgozószoba és egy fürdő. Tipikus panellakás volt, tehát ahogy bementünk az előszobába, onnan balra volt a vécé és mellette a fürdőszoba, szemben volt egy ebédlő és mellette a hálószoba, de az is lehet, hogy háromszobás volt, már nem emlékszem. Én nem voltam olyan érzelmi állapotban akkor, hogy a lakást nézegessem. A lakás ablakából a lakótelepre lehetett látni, de nem csak az egyik oldalára lehetett kinézni, de én nem nagyon nézegettem ki.
Akkor én nagyon stresszben voltam. Valahol reménykedtem abban, hogy ha figyeltetik is őket, akkor is pár nap után hazaküldenek minket, aztán később próbálják meg. Ezt a Turek kijelentése törölte, mivel azt mondta, hogy a lakásból addig nem megyünk el, amíg ezt meg nem csináljuk. Itt a lakásban aztán el lettünk szállásolva. Turek ott úgy viselkedett, mint egy tipikus alfahím, és ezt a tudtunkra is adta, és szerette megmondani, hogy ki hol legyen, hogy mit csináljunk.
A Paprika is magyarul beszélt, és én is, így a Turekkal is magyarul beszélgettünk. Az étkezéseinket a Reisz Andor biztosította, és ha ő nem tudott jönni, akkor a Frédi, aki a Milánnak a sógora volt. A lakásból mi nem jártunk le, de ételt a Frédin és az Andoron kívül más is hozhatott, de másra most nem emlékszem.
Amikor elhelyezkedtünk a lakásban, akkor a Turek letöröltetett velünk minden tárat és lőszert, majd kesztyűben feltöltöttük lőszerrel a tárakat. Ezeket az Andor másnap reggel visszavitte a garázsba.
A lakásban szerintem maximum három vagy négy napot lehettünk, amikor jött Sátor Lajostól egy telefon, a Turek felé. Mobiltelefonon beszéltek, ami szerintem biztosan egy egyszer használatos készülék és kártya volt. A Turek azt mondta a hívás végén, hogy indulunk.
Pápay Tibor autója a Fontana bejárata előtt, a mészárlás után (archív felvétel, forrás: Paraméter)
Az Andor érkezett értünk kocsival, ezzel a Golffal. A rendszáma DS lehetett, de másra nem emlékszem. Elvitt minket a garázshoz, aminek – emlékezetem szerint – felfelé nyílt az ajtaja.
Miután az ajtót lecsuktuk, levetkőztünk, és felvettük a munkásruhát, illetve overálokat, amik kék színűek voltak, és erre vettük rá a fehér színű, papírszerű anyagból készült overálokat. A kék ruhák tipikus Szlovákiában használt munkásöltözékek voltak zubbonnyal. A fehér overálokra vettük rá a golyóálló mellényeket. Ha jól emlékszem, a Turek vette fel a terepszínűt. A folyamat már meg volt beszélve többször is a lakásban.
Azt beszéltük meg, hogy a Paprika fogja vezetni a Passatot, a Turek fog elöl mellette ülni, míg én hátul. A kocsival odaértünk a Fontána mögé, kicsit oldalt. Nem a főútról volt a megállás, hanem a hátsó panelházak felől.
Amint odaértünk a Turek ment elöl, a Paprika középen, míg én hátul maradtam, de az is lehet, hogy a Paprika ment elöl, mivel neki volt helyismerete.
Arra már nem emlékszem biztosan, hogy ki kiabált, vagy én vagy a Paprika, azt kiabáltuk szlovákul, hogy rendőri akció, mindenki feküdjön le!
Az étterem úgy nézett ki, hogy ahol a Pápayéknak ülni kellett, balra vezetett egy lépcső, és azon kellett felszaladni, és ahol nekem kellett állni, az az étteremnek az eleje volt, ahol a kasszagép és a pult kezdődött. Az étteremnek egy bejárata van, és mi is azon mentünk be.
Én azelőtt a Fontanában soha nem jártam, így én csak egy bejáratról tudok. A Paprika ismerte a terepet, és tudta, hogy mi hol van, de a lakásban többször át is beszéltük, hogy mi hol lesz, és ki mit csinál. Mindent a Turek mondott meg. Ő vezényelte le az egészet, szerintem, ha nincs ott a Turek, nem is tudtuk volna ezt végrehajtani.
Amikor a Turek és a Paprika felszaladt a lépcsőn, hallottam, hogy kiabáltak szlovákul, hogy rendőri akció, feküdjenek le. De szinte azonnal elkezdődött a lövöldözés. Ez annyira hangos volt, és olyan nagy füstöt csinált, hogy nekem végtelennek tűnt ez az egész, és nagyon be voltam tojva, de nem mertem elmenni vagy elszaladni.
Amikor ők felszaladtak ketten és hallottam, hogy kiabáltak, én azzal törődtem, ami az én munkám volt. Ott, ahol én voltam, nyolc vagy tíz ember lehetett, akik lefeküdtek a földre, és rám se néztek.
Ahogy hallottam a lövéseket egy idő után, amikor már hosszúnak tűnt az idő, felszaladtam félig a lépcsőn és láttam, hogy ott még lőnek. Az egyikük, én úgy gondolom, hogy a Turek, rám nézett, és azt mutatta, hogy menjek le. Én csak a Tureket és a Paprikát láttam. Azoknak is csak a felsőtestét, a földön fekvő embereket nem, annyira nem mentem fel. A fegyvereket lefele tartva lőtték a föld irányába, amikor a Turek mutatta, hogy menjek le.
Én biztos vagyok abban, hogy a fegyvereken nem volt hangtompító, mivel nagyon hangosak voltak a lövések.
A lakásban megbeszéltük, hogy ha a Turekék elkezdenek lefutni a lépcsőn, akkor ők kimennek, én meg követem őket, és elfutunk a Passatig. Mindenki beszáll a helyére, a Paprika a vezetőülésbe, a Turek mellé, én meg hátra. A Turek kihangsúlyozta, hogy lassú futólépésben menjünk majd egymás után.
Emlékszem, hogy a Paprika – stresszelve egy kicsit – gyorsabban indult el a kocsival, és a Turek egyből rászólt, hogy szép lassan menjen, engedje el a főúton az autót, és utána szép lassan vezessen.
Mielőtt egyébként elindultunk volna a garázsból, és látta rajtam a Turek, hogy ideges vagyok, azt az utasítást adta, hogy nyugodjak meg, és a kocsiban pedig a fegyvereket mindenki egyes lövésre állította.
A Turek azt is mondta nekem a garázsban, hogy ha valaki a Fontánába be akar jönni, amíg ott vagyunk, rendőrök vagy más, akkor a másokat fektessem le, de a rendőrökre mindenképp nyissak tüzet, tehát lőjem le őket. Fogalmam sincs, hogyan reagáltam volna, de hála Istennek nem jött senki.
A fegyvereket a kocsiban végig a padló felé tartottuk, és a nyakunkban volt a fegyverek szíja, és a fejünkön fekete símaszkot viseltünk.
A kocsival visszamentünk a garázshoz, ami körülbelül egy kilométerre lehetett a Fontánától. Úgy emlékszem, hogy ekkor még világos volt, de az időpontot nem tudom megmondani.
A garázsnál a Reisz Andor várt ránk, és egyrészt kinyitotta a garázs ajtaját, mi oda beálltunk az autóval, és ő lecsukta a garázs ajtaját utánunk. Kiszálltunk az autóból, leraktuk a fegyvereket, és minden ruhánkat, a ruhákat az Andor nagy szemeteszsákokba szedte, felöltöztünk azokba a ruhákba, amikben korábban a garázsba mentünk.
A Turek azt mondta az Andornak, hogy égesse el a ruhákat, és a fegyverekkel is törődjön, de nem tudom, hogy hova vitte el azokat. A garázs mellett állt az Andor autója, amivel elvitt minket a lakáshoz, és oda felmentünk.
Turek ott megint levetkőztetett mindenkit, és minden ruhánkat, még a cipőnket is bedobtuk a mosógépbe, és azokat kimostuk. Mindenkinek le kellett fürödni, hajat mosni, a kezeket is le kellett csutakolni, hogy ne maradhasson lőpor rajtunk sehol.
Ezek a dolgok is meg voltak előre beszélve, de mindig a Turek utasított minket a következő lépésre.
Arra már nem emlékszem, hogy az Andor mondta, vagy a televízióban láttuk, hogy kilenc vagy tíz ember le lett lőve a Fontánában. Természetesen nagy volt az öröm, annak örültem a legjobban, hogy már minden utánunk van. A Turek hívta Lajost is az akció után, hogy minden rendben van.
Én felhívtam egy barátomat, akivel már korábban megegyeztem, hogyha hívom, akkor jöjjön értem a dunaszerdahelyi buszpályaudvar melletti parkolóba. Azt, hogy hova jöjjön, már korábban megbeszéltük, a telefonban csak annyit mondtam neki, hogy másnap délelőtt jöjjön értem, és talán még az időt mondtam, hogy hány órára. (…)
(…) Én egyébként a Fontánában egyetlen lövést sem adtam le, és azt a lent lévő emberek meg is tudják mondani. Az emeletről én egy hangot sem hallottam, sem dulakodás, sem ellenállás hangját, jajgatásokban már nem vagyok biztos, de a lövések annyira hangosak voltak, hogy szinte fütyült a fülem, és a füst annyira kezdett leszállni az emeletről a földszintre, hogy szinte nem lehetett látni, csípte a szememet.
Miután hazaérkeztem Rimaszombatra, folytatódott az életem tovább.”
Kiemelt kép: Bodoky Károly (álarc nélkül) a helyszínen mutatta meg, hogy miként zajlott a Fontana beli mészárlás (Fotó: Paraméter)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS