Internacionalizmus és a woke részvénytársaság – avagy a bolsevista régi-új értékrend feléledése.

Erről azért érdemes beszélni, mert mindkét ideológia a ,,múltat végképp eltörölni” gondolatmenetre épül. Tehát a nemzet, a hazafiság, az önazonosság tudat veszélyeket hord magával, mert feltételezi a nacionalizmus, a sovinizmus, a rasszizmus létét. Ennek kifejlesztett változata a bolsevizmus, a kommunizmus -Szovjetunióban valósult meg először-, amely az erőszakkal létrehozott állam-kapitalizmusra épült, azaz minden magántulajdont elvenni az emberektől, bezavarni őket kommunákba, kolhozokba, miközben megfosztják őket a nemzeti érzésektől, valódi történelmi hagyományaiktól, szabadságuktól.

Nem véletlen, hogy az Internacionáléban ezt éneklik:

,Ez a harc lesz a végső,

Csak összefogni hát,

És nemzetközivé lesz

Holnapra a világ.

A globalizmus vágya már ekkor, a XIX. század végén, a nemzetközi munkásmozgalom dalában megfogalmazódott.

Hogy mennyiben hasonlít az internacionalizmus, a kommunizmus lényege a woke-hoz? Nagyon is sokban. Mindkettő erőszakosan akar társadalmi változást, amíg az előző a proletariátus hatalomba való juttatásával, addig az utóbbi az ismeretlen pénzügyi háttérhatalmak, multinacionális vállalatok előre tolásával, akik fennen hirdetik, hogy az igazságot, az emberarcúságot, a sokszínűséget, a befogadást csak a woke (ébredés, ráébredés) biztosíthatja. Mindkét ideológia demokrácia-, és szabadságellenes, diktatórikus, nemzeti identitás ellen irányul. Céljuk a hatalom, a pénz erőszakos megszerzése. Ugyanakkor ideológiájuk mindig illuzórikus, mert a munkásság, a világ proletárjai soha sem jutottak hatalomba, ahol kommunisták uralkodtak, soha nem az igazságosság, az egyenlőség valósult meg, hanem egy nemzetközileg átszőtt, balliberális szűk réteg hatalmi vágyait elégítették ki. Újabban a woke elmélet viszont fordított rasszizmust hozott létre, a fehér gyűlöletet és az újra feltörő neomarxizmust, neoleninizmust, csak emögött nem vörös lobogó áll, de még csak nem is egy széles társadalmi réteg, hanem egy jól szervezet háttérhatalmi struktúra, amely a nagy átverésen alapul, azaz úgy tünteti fel magát, mintha az emberek érdekeit képviselné.

Ez az ideológia is az Egyesült Államokból indult el, amiről remek elemzést ad könyv formájában Vivek Ramaswamy indiai származású amerikai, milliárdos üzletember. Leírja, hogy milyen cinikus módon működik az amerikai cégvilág, a woke kapitalizmus, azaz milyen üzleti megfontolások szerint vállalják fel a nagy vállalatok a folyamatosan bővülő baloldali teendőket. A szerző leírja azt, hogy miként játszanak össze amerikai nagyvállalatok, a hazai korrupt politikusok és a külföldi egyeduralkodó diktátorok annak érdekében, hogy a demokráciánkban megraboljanak bennünket, a pénzünktől, a vélemény-nyilvánítástól és szavazatunktól. A woke ipari komplexum, a háttérhatalom rájön arra, hogy önmaga kritizálásával még nagyobb pénzre lehet szert tenni. Először elkezdi a nemi sokszínűséget dicsérni, az lmbtq-t, a transzneműséget, a gender terjedését, majd beszáll a feketék egyedüliségét hirdető kampányba. Ennek kirívó példája a Black Lives Matter ( a fekete életek számítanak) mozgalom, amely egy fekete, a büntetett előéletű, kábítószer befolyása alatt álló George Floyd halála miatt tört ki, amit egy szerencsétlen rendőri intézkedés okozott. Ha a mozgalom csak odáig ment volna, hogy küzd az afroamerikaiakkal szembeni egyenlő bánásmódért, addig talán rendben is lenne.

Nem, tovább ment, beindult a fekete rasszizmus a fehérekkel szemben, nyílt utcán fehér nőket, férfiakat bántalmaztak, aláztak meg az USA-ban, de Európa sem maradt ki ebből: afrikaiak ezrével erőszakoltak meg fehér nőket Svédországban, Németországban és más európai országokban. Mondván azt, hogy nekik szabad, a hatóságok úgysem tesznek ellenük semmit. Egyszóval a woke kultúra alapja, az amerikai intézmény-, és oktatási rendszer, az amerikai demokrácia felforgatása, a múlt hőseinek eltörlése, a szobordöntögetés egy kis neomarxista, kolonializmus elleni mázzal. Vagyis a háttérhatalom mondja meg, hogy milyen társadalmi értékeket kell elfogadnunk. A baj ezzel az, hogy ez az elmélet kezd terjedni a keresztény civilizáció, kultúra bölcsőjében, Európában is– főként Nyugat-Európában–, és aki nem progresszív, aki nem elfogadó millió-és millió migráns befogadásával, azt ki kell rekeszteni minden eszközzel.

Ez történik most az Európai Unióban, például Magyarországgal szemben. Na, ezért írtam ezt meg ezt a cikket, hogy lássuk az összefüggéseket. Nem akarok belemenni abba, hogy mi történt legutóbb Strasbourgban, miként állították a magyarokat, személy szerint Orbán Viktort az európai parlamentben vésztörvényszék elé. Arról sem akarok most írni– megírták előttem többen–, hogy miket hazudoztak össze-vissza a háttérhatalmak, a woke-kapitalizmus lefizetett, ,,fogva tartott”, korrupt parlamenti képviselői. De arról érdemes szót ejteni, hogy a magyar balliberális ellenzék miként viselkedett ebben a vitában: a gyurcsányista, DK-s Dobrev Klára, Magyar Péter, a Tisza párt messiása és Molnár Csaba a Demokratikus Koalíció véres szájú képviselői. Molnár Csaba odáig ment, hogy kijelentette: Orbán Viktor miniszterelnököt, az EU soros elnökségének vezetőjét be sem kellett volna engedni az ülésterembe. Gyurcsány felesége nemes egyszerűséggel le hazaárulózta Orbán Viktort és valótlanságokkal festette le a magyar belpolitikai helyzetet, miszerint nincs jogállam, nincs sajtószabadság, diktatúra van és nyomor és így tovább… Miközben megvédte pártja önkormányzati aktivistáját, aki berontott az előző nap a nemzetközi sajtótájékoztatójára és a magyar miniszterelnök felé ordibálta: haza áruló, hazaáruló, eladta az országot az oroszoknak…

Dobrev kifogásolta a magyar biztonsági emberek gyors és durva reakcióját, ahogyan kivezették fiatal aktivistáját, s dicsérte az európai parlament rendfenntartóit, akik kedvesek voltak Gyekiczki Mártonnal. Csak közbevetem, hogy az elmúlt hónapokban majdnem meggyilkolták a szlovák miniszterelnököt, Robert Ficot és Donald Trump volt amerikai elnököt, újbóli elnökjelöltet a biztonsági emberek tétovasága miatt. Magyar Péter viszont önmagát alulmúlta parlamenti, egyoldalú beszédében, gyalázta a szabadon, negyedszer is kétharmados többséggel megválasztott nemzeti kormányt, Orbán Viktor miniszterelnököt és amikor az Európai Néppárt frakcióvezetője Manfred Weber a magyar belpolitikát élesen kritizálta, akkor Magyar állva tapsolt.

Kérdem én, miért magyarok ezek az emberek, miért gondolják azt, hogy a magyar társadalom közösségének a részei? Talán emlékeznek alcímnek ezt írtam: a bolsevista régi-új értékrend feléledése. Kérem szépen, erről van szó. Ezek az emberek, ezeknek a pártoknak a képviselői, ha kell internacionalisták, bolsevisták, kommunisták, ha kell szocialisták, kapitalisták, neomarxisták, a woke ideológia lihegő képviselői. A pénzemberek, a nagyvállalatok, a Soros NGO-k függvényei. Évtizedekig Moszkva parancsait hajtották végre, most Brüsszel és Washington kéréseinek tesznek eleget.

Ők a valódi hazaárulók, az átöltözők, akik Magyarország, a magyarság érdekei ellen politizálnak belföldön-külföldön egyaránt. Unalmasnak tűnik, de eklatáns példa Dobrev Klára hazája elleni politizálása, akinek nagyapja Apró Antal volt, s aki Kádár mellett részt vett az 1956-os forradalom-és szabadságharc leverésében, a megtorlásban. Miért lenne más az unoka, mint a nagypapa, aki folytatva a nemes hagyományokat, ismét a magyarság ellen dolgozik. Férje, Gyurcsány Ferenc, az egykori kommunista állampárt kiszolgálója, a KISZ Központi Bizottságának egykori titkára hasonlóan tesz. De ők rendre a jobboldalt, a nemzeti oldalt hazaárulózzák, magukat hazafinak titulálják. Nem érdekes? Kinek higgyen az ember? A nőkkel erőszakoskodó, telefont lopó, állandóan hazudozó, nagyotmondó, ígérgető Magyar Péternek vagy kinek ebben a sorban?- a már azóta megbukott Donáth Annának, Cseh Katalinnak avagy Szabó Timeának?

Tény. Ezek már nem a klasszikus baloldal, a klasszikus kapitalizmus demokráciára épülő emberei, hanem az új filozófiának, a woke-nak az elkötelezettjei. Céljuk a nemzeti identitás szétverése, liberális-demokrata amerikai érdekek kiszolgálása, Európa katyvalizálása (színessé tétele) és a sok-sok pénz megszerzése, akár erőszakkal is a hatalomba jutás, a hatalomba kerülés megszervezése. Hogy mit gondolt erről a nép, a választó? Az már nem érdekes.

Választhatunk.