Jámbor (?) kommunisták a magyar parlamentben

Az országgyűlési választások a magyar érdeknek megfelelő eredménnyel zárultak, a nemzeti oldal a mandátumok hatvannyolc százalékát – százharmincötöt – szerezte meg, szemben a „Legyőzzük Orbánt!” szlogennel hadba induló, a magyarok sértegetését hobbiként és egyben pártprogramként is űző baloldali konglomerátummal, amelynek mindössze ötvenhét mandátummal kell beérnie az elkövetkező négy évben. A sok pozitívumon túl, némi keserűséggel is kell számolnunk április 3-a után, a parlamentbe ugyanis bejutott – több hasonlóan kiváló hazafi mellett – Jámbor András is. A frissen megválasztott képviselő az ATV Egyenes beszéd című műsorában értekezett „ambiciózus” terveiről.

Jámbor Andrással az a legkisebb probléma, hogy szakadt nadrágot hord. Egy fokkal jelentősebb, hogy a Szikra Mozgalom tagja, illetve a szélsőbaloldali Mérce volt főszerkesztője. Vlagyimir Iljics Uljanov, közismertebb – mozgalmi – nevén Lenin, miután a századfordulón a cári Oroszországból a „csúnya kapitalista” Münchenbe emigrált, megalapította az Iszkra (Szikra) című lapot. Nem kell mélyrehatóan ismerni a történelmet ahhoz, hogy kitaláljuk, milyen hangvételű publicisztikák kerültek a Szovjetunió atyjának sajtóorgánumába.

Nos, a Jámbor-féle mozgalom innen merít ihletet, ez a példa, ezt az irányt követik. Ahogy saját maguk is írják a bemutatkozójukban, céljuk a meglévő politikai rendszerre való nyomásgyakorlás, a hatalom gyakorlóinak számonkérése. Tehát egy politikai aktorrá senki által meg nem választott szervezet tagjai kívánnak nyomást gyakorolni azokra, akik a választópolgárok felhatalmazása révén gyakorolnak közhatalmat a nép nevében. Ez rendkívül demokratikusnak hangzik, olyan igazán jogállami. Vagy talán mégsem. És kik ők, hogy számon kérjenek bárkit? NAV, Állami Számvevőszék, esetleg az Országgyűlés valamelyik bizottsága? Nem! Egy kommunista gittegylet, akik, ha tehetnék, november 7-i mintára újabb forradalmat robbantanának ki.

És akkor nézzük a Mércét. Jámbor András 2017. október 22. és 2019. december 1. között volt az internacionalista-kommunista médium főszerkesztője, amely kendőzetlenül nyomta és nyomja máig a balliberális propagandát. Nincs ebben semmi meglepő, egyrészt, ideológiailag is így vannak kódolva, másrészt, a megrendelők akaratát teljesíteni kell. 2021-ben elnyerték a Friedrich Ebert Alapítvány támogatását, aminek köszönhetően „négy fővel bővült a csapatuk”. A „jótékony” német civil szervezetet pedig nem más támogatja, mint a nagyvonalú mecénás, az amerikai dollármilliárdos tőzsdespekuláns, Soros György. A magát filantrópként beállító intervenciómániáshoz köthető Nyílt Társadalom Alapítványok (Open Society Foundations) 2016-ban 59 072 dollárral támogatták a Friedrich Ebert Alapítványt, ami hozzávetőlegesen húszmillió-kétszázezer forintnak felel meg. Milyen érdekes, hogy ahol nemzetellenes szólamok csendülnek fel, ott rögtön megjelenik Soros György, vagy ahol Soros feltűnik, ott „nemzetközivé lesz, holnapra a világ”. Itt az örök dilemma: a tyúk volt előbb, vagy a tojás?

És mi a legnagyobb baj Jámbor Andrással? Az, hogy ez az ember megnyerte Budapest 06. számú országos egyéni választókerületét, így 48 százalékos legitimációval felhatalmazást kapott, hogy négy évig honatyaként képviselje a nemzetet, vagy a választókerületében élőket, vagy valamit, amit ő képvisel. Úgy látszik, a VIII. kerületieknek nem volt elég két és fél év Pikó Andrásból, kellett még egy Jámbor is. Természetesen a választók akaratát elfogadjuk és tiszteletben tartjuk – hiszen nem vagyunk baloldaliak –, de arra azért őszintén kíváncsiak vagyunk, milyen konstruktív (!) vitákat fog majd gerjeszteni az nemzet házában az újonnan megválasztott képviselő úr ? A szerdai esti Egyenes beszédben a szűk nyolcperces interjú ezzel a szöveggel indult:

Nemcsak felveszem a mandátumomat, de dolgozni is fogok a parlamentben

– jelentette ki a Magyar Narancsnak adott interjújában Jámbor András. A Párbeszéd megválasztott képviselőjének célja, hogy a Fidesz számára kellemetlen ügyekkel foglalkozzon.

Elképesztő! Jámbor András nemcsak felveszi a mandátumát – amire a választók felhatalmazták –, de még dolgozni is hajlandó a munkahelyén. Micsoda elszánt hazafi! Azonnal Magyar Szent István Rend kitüntetést neki a Magyarország érdekében tett kiemelkedő, különleges érdem elismerése végett! Egy kérdés viszont megválaszolatlanul marad: miért a Fidesz számára kellemetlen ügyekkel kíván foglalkozni egy megválasztott politikus, ahelyett, hogy a választókerületében élőket, illetve a teljes magyar nemzetet képviselné?

A beszélgetést Jámbor rögtön azzal kezdte, hogy a magyar berendezkedést autoriternek nevezte. Látszik, hogy a nemzeti alapokmányunkat ő sem sokat forgatja, ugyanis annak B) cikk (1) bekezdése világosan deklarálja, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam. Érdekes, hogy autoriter a rendszer, de azért mégis elindulhatott a kommunista jelölt a VIII. kerületben, sőt, még meg is nyerte azt. Ez ám az elnyomó diktatúra! Az újonnan megválasztott képviselő szerint vita tárgyát képezi, hogy választáson leváltható-e a Fidesz. Nem tudjuk, Jámbor és az erről vitázó elvtársai melyik műsort nézik, de az elvitathatatlan valóság az, hogy 2018-ban Kocsis Máté, a Fidesz–KDNP jelöltje győzött Budapest 06. számú országos egyéni választókerületében, most pedig az emlegetett, finoman szólva sem kormánypárti politikus váltotta őt. Tehát egy ellenzéki egy fideszest. Különös, továbbá, hogy április 3. előtt még azt hangoztatták, hogy le fogják váltani a kormányt (kész, pont), a csúfos vereségük után pedig már arról beszélnek, hogy ez amúgy nem is lehetséges. Valószínűleg baloldalivá kell válni, hogy valaki megérthesse ezt a baloldali logikát…

Jámbor András úgy véli, szükség van az összefogásra, bár Tordai Bence szerint a Párbeszéd – amelynek a frakciójába beül Jámbor is – külön utakon folytatja. Mindkét elképzelés sántít. A Párbeszéd mérhetetlen támogatottsággal rendelkezik – vagy nem rendelkezik –, így a teljes baloldallal vagy legalábbis az MSZP-vel való összeállás nélkül esélyük sem lenne a parlamentbe jutásra, ugyanakkor a hatpárti baloldal Gyurcsány-listája és jelöltje csúfos, történelmi vereséget szenvedtek. Sem összefogással, sem anélkül nem képesek győzni, ami végső soron két okra vezethető vissza, amelyek közül a vesztesek egyet sem fognak beismerni: a nép elégedett a kormány teljesítményével, arról pedig hallani sem akar, hogy a baloldal kerüljön ismét hatalomra.