Egyre jobb meccseket várhatunk ma, a Lengyelország–Svájc (15 ó), Wales–Észak-Írország (18 ó) nyolcaddöntők után a portugál–horvát rangadó (21 ó) lehet az első igazi csemege. Reméljük, hogy ma már mindenki a legjobbját nyújtja, mert egyelőre csak néhány válogatott – köztük a mienk – nőtt fel igazán a feladathoz.
Az albánok kiestek? Nekünk nem szóltak – mondhatnák viccesen a svájciak, bár nyilván nincs kedvük ezzel viccelődni. Persze panaszkodni sincs oka a svájci-albán vegyesválogatottnak, bár egyik mérkőzése sem sikerült emlékezetesre (sőt!), mégis ott van a nyolcaddöntőben, ahol a masszív, de szintén kevéssé attraktív Lengyelország vár rájuk (15 ó). Sok gólt nem várhatunk, mindkét együttesnek a védelem az erőssége, aztán lehet, hogy borul a papírforma.
Valaki szólhatna például Lewandowskinak, hogy a világ egyik legjobb csatára, mert a tornára ezt jelek szerint elfelejtette. Legalábbis eddig.
Mintha nem a Real Madridba, hanem a szilveszteri összeállításba szeretne bekerülni, úgy teszetoszáskodott a csoportmeccseken az ellenfelek tizenhatosán belül. Talán csak az igazi tétmeccsre várt (német-lengyel két jó barát…)? Természetes, hogy magyarként a lengyeleknek szurkolunk, a németek ellen mutatott játék (főleg egy élesebb csatárduóval) elég lehet Svájc ellen is.
Észak-Írország, Wales – hűségesek a hagyományokhoz
Valamivel feszültebb, keményebb meccset várunk délután a brit rangadón. A walesi – a miénk mellett – a torna egyik meglepetéscsapata, látványos, gyors, leegyszerűsített, de hatékony futballt játszik, és a világklasszis Bale felnőtt a feladathoz, ráadásul végre Ramsey is Európa-klasszisként játszik. Teljesítményük folyamatosan javul, az oroszok elleni játékkal elsöpörhetik a szimpatikus, de kiismerhető észak-ír együttest (18 ó), amely már így is erőn felül teljesített. S amelyet ezzel együtt sem szabad leírni, könnyen elképzelhető, hogy ráerőltetik akaratukat a walesiekre, s tovább írják a hőseposzt. Észak-Írországot amúgy éppen azért nem nevezhetjük meglepetéscsapatnak, mert teljesítményükben semmi váratlan nincsen, a válogatott hozta, amit tud, igaz, azt a legmagasabb színvonalon, kirívó hibák nélkül.
Az, hogy ez elég a nyolcaddöntőhöz, az leginkább csoportellenfeleiket, és főleg a feldúsított Európa-bajnokság általános színvonalát minősíti.
Ez viszont semmit nem von le érdemeikből (ahogy amúgy a magyar válogatottéból sem).
CR7 is kevés lehet a felpörgetett horvát válogatott ellen
Ha az első meccs az előétel és a brit ütközet a főétel, akkor talán a portugál-horvát lesz a desszert. Nagy meccset várunk – csak ne csalódjunk.
Nagyon nem mindegy, hogy egy szikkadt, kádári krémest vagy valódi csokoládéból és házi piskótából készült somlóit tálalnak-e fel. Márpedig eddig az Eb inkább egy resti, semmint egy jó hangulatú kisvendéglő színvonalát hozza.
A portugálok bebizonyították, hogy elől-hátul is gólképesek, Horvátország viszont eddig a torna talán legmeggyőzőbb csapata. Imponáló magabiztossággal győzték le a törököket, s bár a csehek elleni meccs hajráját szurkolóikkal együtt elbohóckodták (balkáni módra), a spanyolok ellen a torna egyik legemlékezetesebb előadását nyújtották. Modrić és az eddig felettébb halvány (amúgy is kissé túlértékelt) Mandžukić nélkül. Cristiano Ronaldo (és a fodrásza) nyilván készül, de összességében nem lennénk a portugálok helyében.
A balkáni csapatoknak – technikai tudásukon és hazaszeretetükön túl – amúgy is az önbizalom a legnagyobb erősségük, most képzeljük el, mennyire fel vannak töltekezve Rakitićék, főleg, hogy még Perišić is élete formájában játszik.
Hány tornán irigyeltük a horvátokat ezért a csapatszellemért, amíg végre kiderült, hogy mindez a mieinkben is benne volt, csak valakinek ki kellett hozni belőlük. „CR7” vagy a tökéletesre csiszolt csapatjáték – a futball nevében reméljük, utóbbi fog diadalmaskodni. Akkor az se baj, ha a győztest Portugáliának hívják.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS