Pár napja annak, hogy 16 évvel ezelőtt nyilvánosságra került az őszödi beszéd. Ezzel kapcsolatban bármilyen újdonságot, eddig még nem látott információt vagy meglátást igencsak nehézkes lenne feltárni, legalábbis én biztosan nem teszem, úgyhogy aki azért kattintott a címre, mert abban bízott, majd valami fényes és eredeti megfejtésben lehet része, az itt be is fejezheti az olvasást. Nem, az Őszöd-jelenségről szerintem mindent elmondtak már és ha valamit még nem, akkor arra valószínűleg nem is fog fény derülni, legalábbis ami a beszéd felvételének és kikerülésének körülményeit illeti.
Pletykákat persze mind hallottunk, de az igencsak kevés. Valahol szimbolikus, hogy immár – gyakorlatilag réges-rég óta – az őszödi kormányüdülő sem létezik. Mi több, fajsúlyos, akkoriban az MSZP-ben élet és halál urai politikusok közül is akad, aki már nincsen köztünk, gondoljunk csak Kiss Péterre, aki annak idején a pártelit jelöltje volt Gyurcsánnyal szemben, a Medgyessy-kormány lemondását követő napokban.
Sőt, az a Toller László sincs már köztünk, aki pécsi polgármestersége mellett az MSZP egyik erős embere volt és Gyurcsány az ő megnyerésével lépett talán a legnagyobbat afelé, hogy végül az legyen belőle, aki. Toller azon a bizonyos frakciógyűlésen még ott volt, de a balhét már nem érhette meg: 2006 júniusában szenvedett autóbalesetet. Ott és akkor gyakorlatilag el is hagyta ezt az árnyékvilágot, a teste pár évvel később követte. Pécsiként különösen emlékszem az esetre, nagyon szomorú dolog volt.
Ezt a felvezetést mindössze azért tettem meg, hogy érzékeltessem: Őszödből történelem lett. Úgy lett történelem, hogy közben persze aktuálpolitika is, de mint rendes, történelmi eseményt, a politikában a mai napig érzékelteti a hatását. Mert kétségünk ne legyen, az őszödi beszéd a rendszerváltoztatás utáni magyar közélet messze legnagyobb botránya. Ezért lehet az – legalábbis én nemigen találkoztam olyan emberrel, akinél ez ne így volna -, hogy hasonlóan a szeptember tizenegyedikei eseményekhez, a beszéd kikerülésének időpontjában mindenki tudja, mit csinált. Én például éppen tévéztem, amikor a köztévé megszakította adását, hogy beszámoljon az esetről és rögtön részleteket közöljön a beszédből. Valamint az is egyedi, hogy szinte percekkel ezt követően megindultak a tiltakozási menetek, tüntetések, emberek kezdtek gyülekezni a Kossuth téren. A többi történelem.
Gyurcsány Ferenc nem mondott le – illetve akkor és még évekig nem -, a párt kitartott mellette, aztán többek között ebből az erkölcsi válságból is teremhetett meg az a hangulat, amely elhozta a kétharmados 2010-et, a NER-t és még az azt követő három kétharmadot. Legutóbb például a legjelentősebbet.
És hol van már az MSZP? A friss felmérések alapján a biztos pártválasztók között kettő, azaz 2(!) százalékon áll. El tudták volna ezt képzelni akár csak 5-6 évvel ezelőtt? Az MSZP, az óriási, a mindent ledomináló, legjobb szervezettséggel bíró monstrum, az állampárti utód belátható időn belül kileheli lelkét. 2010 valóban egy igazi rendszerváltoztatást jelentett, de higgyék el nekem: erkölcsi értelemben akkor ér véget a rendszerváltoztatás, amikor az MSZP kiesik a törvényhozásból. Vélelmezhetően ez már idén is megtörtént volna, ha nem hozzák tető alá az ellenzéki összefogást. Persze így még nagyobbat estek pofára, hogy igazán szép legyen. De Gyurcsány Ferenc? Ő hol van? Sokkal jobb helyzetben, mint 2006-ban. Ha valami, hát a baloldal igazi válságát és változásra képtelenségét, egyben káderhiányát éppen ez mutatja meg.
Gyurcsány Ferencnek – akiről soha, de soha ne felejtsük el és én aztán mindig le fogom írni, hogy vagyonát és befolyását kizárólag annak köszönheti, hogy a pártállami elitbe, értsd, az Apró-Dobrev-klánba házasodott, majd ennek a befolyásnak köszönhetően az önök és az én őseim vagyonát kapta meg további hasznosításra – ugyanis abban is elévülhetetlen érdemei vannak, hogy teljesen szétesett az MSZP.
Ebben ő igencsak komoly szerepet vállalt, mára pedig a Demokratikus Koalíció lett az MSZP 2.0, az MSZP meg ilyen korai hardverkezdemény, amit páran még használnak, de szinte csak hónapok kérdése, hogy a legfrissebb szoftverekre ne kapjon támogatást. Gyurcsány Ferenc ma a baloldal messze legerősebb embere és ez ilyen egyértelműen még 2006-ban sem volt így, amikor azért igencsak erős hatalmi centrumok léteztek az MSZP-ben, amelyek kifejezetten nem szívlelték a miniszterelnököt. Ma nemhogy hatalmi centrumok nem maradtak egyetlen ellenzéki pártban sem, de olyan arcok sem, akik egyéni véleményt tudnának felmutatni.
Gyurcsány felzabálta a Jobbikot, totálisan elvtelen, ostoba, nevetséges alakulatot alakítva abból a pártból, ami ellenében jött létre – ez még akkor is igaz, ha a főbohóc már lelépett a porondról -, a Momentumban, írd és mondd, már maguk sem tudják, miért nem hívatják magukat egyszerűen a DK ifjúsági tagozatának. Egyébként meg ők bírnak az 1990 utáni éra legjelentéktelenebb elnökségével, Gerencsérrel az élükön, a többieket meg csak azért nem említem meg, mert annyira jelentéktelenek, hogy még Gyurcsány általi felzabálásnak sem lett volna értelme. (Ez pedig egy galéria az árnyékkormány fényre érzékeny tagjairól:)
Az pedig, hogy Gyurcsány kiált ki valami árnyékkormányt, a legalább valamilyen felhatalmazással bíró Márki-Zay pedig már a kanyarban sincs, még egyszer aláhúzza a nyilvánvaló tényt: itt Gyurcsány Ferenc a főnök. A magyarországi baloldalnak 2006 óta idáig sikerült eljutnia.
Adjuk meg Gyurcsánynak is, ami Gyurcsányé: felépítette a legerősebb ellenzéki pártot, amely támogatottsága ugyan üvegplafon alatt tartott, lévén nyugdíjas-munkásőrökből egységnyi mennyiség adott, de a teljesítmény akkor is teljesítmény.
Persze sokan feltehetik a kérdést, hogy miért nem sikerült elszámoltatni. Ennek nagyon egyszerű oka van: azért, mert Magyarország jogállam. Ez a legadekvátabb érv a sok brüsszeli baromságra. Mert hiába tudjuk – nem sejtjük, tudjuk -, hogy például mi történt a maga valóságában 2006-ban, ez nem jogi kategória. Jogi kategóriához az kell, hogy bizonyítékok kétségbevonhatatlan, bonthatatlan láncolata álljon fent. Mindenkor szükséges a számonkéréshez. Tetszik vagy sem, Feri nem hülye. Akkor sem volt és most sem az. Ez pedig igencsak szűkre szabja a lehetőségeket. Mindenkit emlékeztetnék arra, hogy sokan tudták, miket művel Al Capone. Felelősségre vonásához mégis az kellett, hogy legalább az adócsalást rá tudják bizonyítani. Pedig mennyi mindent tett még azon kívül is, igaz?
Azonban még egyszer: a jogállam az jogállam. Az utolsó bűnözőnek, a szentnek és Ferinek is.
A legbiztosabb ezért, ha azt tesszük, amit eddig: minden eszközt felhasználunk arra, hogy Gyurcsány Ferenc soha többet ne térhessen vissza a hatalomba. A végén nem árt még egyszer visszatérni a gyurcsányi árnyékkormányra, amin persze reflexből nevethetünk is, mert eléggé kétségbeesett, szánalmas egy valaminek tűnik a sokadik, földbedöngölő vereség után, minekutána a legutóbbinak is csak pár hónapja, azzal hülyének nézni a saját választóikat, hogy kormányképességet hazudnak, meg eleve, magukat bármire is esélyesnek mutatják, de ez túl egyszerű volna. Komolyan kell ezt vennünk, mert Gyurcsány pontosan az országlásával mutatta meg, hogy mire képes, ha hatalomra kerül. Ha kinevetjük, olybá’ tűnik, mintha komolytalannak tekintenénk. Gyurcsány és galerije pedig minden, csak nem komolytalan és ameddig a közéletben tevékenykednek és választásokon indulnak, elvi esélyük mindig lesz arra, hogy közhatalmat szerezzenek.
Ha rámutatunk arra, kik ők és akármilyen nehéz is, de erőt véve magunkon, komolyan is vesszük a veszélyt, akkor – és itt ismétlem magamat, de okkal – soha, de soha nem térhetnek vissza.
Vezető kép: Budapest, 2007. december 15. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, az MSZP elnöke beszél az MSZP Országos Választmánya ülése után a Bourbon Rendezvényházban tartott sajtótájékoztatón. MTI Fotó: Kovács Attila
Facebook
Twitter
YouTube
RSS