Miért nem segít Orbán a kisfiún, aki otthon hagyta a tolltartót?
Mert nincs szíve! – zokogna fel az átlag tiszaappos, és még egy történetet is hozzáköltene a kisfiú kilenc műszakban tűzoltóként és ápolóként dolgozó vidéki anyukájáról, aki egyedül neveli. Totális államot infantilis gyerek-állampolgárokkal lehet csinálni, akik minden problémájukra felülről várják a választ.
Bütyök országjárása tele volt igazán hülye pillanatokkal. Iszapszentkukac alsón találkozott a már nyugdíjas alanyi költővel, Kovács Imre János Gézával, aki elpanaszolta neki, hogy 49 éve nem talál kiadót a verseire, pedig több műfajban is rendszeresen, magas minőségben alkot. Bütyök ilyenkor meghatódik, egyúttal ellentmondást nem tűrően megállapítja, hogy Orbán tönkretette a kultúrát. Majd megfogadja, hogy amint átveszi a marsallbotot, az állam az összes magyar ember – köztük a vidéki tűzoltókkal és a több műszakban dolgozó ápolónőkkel – mellé oda fog állni, hogy azok kiteljesedhessenek úgy művészetileg, mint szakmailag, továbbá emberileg.
Senkit nem hagynak az út szélén a saját dolgaikkal, bizony a Bütyök & tsi ott lesznek minden pillanatban. Megfogják a polgár kezét, miközben egymás szemében néznek (sic!!!), megszervezik a napjait, és igen, a kisfiú után viszik a tolltartót az iskolába, hiszen egy tökéletes világban ez így működik. Nincsenek rossz dolgok, semmi nem megy félre, mindenki minden pillanatban sikeres, boldog és elégedett.
Oké, nyilván most túloztam meg karikíroztam, de meglehetősen illenek a fenti példák arra a társadalom- és országképre, amit Bütyökék képviselnek. Elég csak arra gondolni, amikor személyesen töltik be a vécépapírt a kórház második emeletén, elfeledkezve arról, hogy létezik intézményvezetői felelősség, hovatovább alkalmazotti is, amennyiben Pirike kicsit túlzásba vitte a kávézás melletti pletykálást és nem pótolta a fél napja kilopott gurigát.
Gondoskodni arról kell, aki rászorul!
Amikor bezzegnyugatozunk, az egyéni fogyasztási adatokról és a hozzáadott értékről szóló kimutatásokat böngésszük, akkor hajlamosak vagyunk elfeledkezni, hogy azok mögött vállalkozó szellem, felelősség- és kockázatvállalás, hovatovább az államtól független boldogulásra való törekvés áll, nem pedig gondoskodás és újraelosztás. Aki cselekvőképes felnőtt létére azt várja, hogy az állam megszervezze a hétfőit és a keddjeit (ahogy Bütyök fogalmazott Győrben), az örökké töketlen fecskeként szeretne repkedni a világban.
A címben szereplő kisfiúnak példának okáért vannak szülei, akiknek az a feladata, hogy ott legyen a tolltartó az iskolatáskában. Orbánnak semmi köze nincs hozzá. Nem kell utána vinnie, ha otthon hagyta, bármennyire is megható lenne. És Orbánnak Kovács Imre János Géza alanyi költő verseivel sincs semmi dolga.
A totális államba vezető út jóemberkedéssel van kikövezve
Jellemző, hogy Bütyök színpadokon foganatosított ordítozásainak körülbelül felét a nyomorpornó viszi el. Hogy hol milyen rettenetekkel találkozott, miközben járta az országot. És ezeknek csak egészen elenyésző része, ami legalább némi ráhagyással állami felelősség. Mert a ki nem tett retyipapír intézményvezetői, az elfáradt váltóvas meg a természet rendje. De mégis, ezekkel hergelik magukat a tiszaapposok, meg annak az ígéretével, hogy majd jön Bütyök, és akkor elmúlnak a rossz dolgok. Minden jóra fordul, nem lesz üres szappantartó és otthon hagyott tolltartó többet a Kárpát-medencében. Egy tökéletesen szabályozott és mindenre kiterjedően igazgatott országban fogunk élni, ahol még a szúnyogok sem csípnek, a szemét meg önmagát szedi fel. Így szól az álmuk.
A valóság persze mindig máshogy alakul. Mert nincs se tökéletes állam, se tökéletes társadalom, de aki ennyire elszántan törekszik rá, az kivétel nélkül sötét diktátorként szokott végül uralkodni a sok igyekezettel nem megjavított, hanem teljesen tönkre vágott országán. Csak szólok, hogy Venezuelában Hugo Chávez is a nyomorpornóval és a mindenről gondoskodó állam ígéretével kezdte. Most meg annak örülhetnek a derék polgárok arrafelé, ha van mit enniük és az USA nem bombázza meg őket.
