Miben különbözik a fülkeforradalom és a Tisza áradása?
Fotó: Hatlaczki Balazs
Magyar Péter úgy tudja, hogy ő most rendszert váltott. Ebben természetesen nincs igaza, a “fülkeforradalom” sem volt rendszerváltás, pont csak annyi, mint most a “Tisza áradása”, egy rendes országgyűlési választáson bekövetkező hatalomváltás. Volt azonban néhány olyan körülmény, amely megindokolta, hogy a létrejövő új kétharmados többség mélyebben belenyúljon a jogi és politikai viszonyokba.
És ezek a körülmények most egyébként, a Tisza kétharmada után, nem állnak fenn, ezért is ragaszkodnak olyan konokul ehhez a rendszerváltós retorikához. Ráadásul Magyar Péter sokkal mélyebben akar hozzányúlni rendszer lényegi elemeihez, mint azt a Fidesz a saját alkotmányozása során tette. Magyar a fülkeforradalom meghaladója is kíván lenni, de láthatólag nem vonzódik a részletekhez.
A fülkeforradalom nem volt rendszerváltás, csak egy újjászervezés
2010-ben a Fidesz nyolc év ellenzékiség után nyert, 20 évvel egy olyan rendszerváltás után, amely finoman fogalmazva nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. 1994-ben a diktatúra elitjének második vonala simán visszavette demokratikusan a hatalmat az igazi rendszerváltóktól, 2002-ben pedig egy gazdaságilag kifejezetten sikeres kormányt váltott le az egykori diktatúra elitjének második és részben harmadik vonala minimális többséggel, a teljes baloldali sajtóuralom segítségével. Hogy aztán 2004-ben megpuccsolja őket az egykori diktatúra elitjének söpredéke. Vannak itt áthallások rendesen. 2006-ban Gyurcsányék a “trükkök százaival” tudták csak elintézni, hogy nyerjenek, de az őszödi beszéd ellenére a posztkádári elit még négy évig el tudta intézni a saját hatalmon maradását.
2010-ben a Fidesz egy csődben lévő országot örökölt meg, pont úgy, ahogy 1990-ben az akkori rendszerváltók és szociológiai értelemben pont ugyanazoktól is vette át a hatalmat, mint akkor, a kommunista burzsoáziától és oligarchiától. Az alkotmány egy tákolmány volt, amit 20 évvel korábban az MDF és az SZDSZ paktuma hozott létre, kihagyva a többi pártot, egyébként olyan értékek és érdekek mentén, amelyek szinte mindig kontraproduktívnak bizonyultak az ország és az állam szempontjából.
Együk már fel a kérdést, kivel alkotmányozhatott volna együtt a Fidesz 2010 után? Az MSZP-vel, amely továbbra is a sokadszor is megbukó pártállami elit (főleg gazdasági) állásait kívánta védeni? A Jobbikkal, amelyet egyébként sok szempontból jogosan tartott szélsőjobboldalinak és zavarosnak mindenki? Vagy az LMP-vel, amely nemsokára úgy szakadt ketté, hogy a magyar politikatörténet legocsmányabb globalista távoztak belőle? Közakarattal akkor lehet alkotmányozni, ha a nép és a politikai elit döntő többsége meg tud egyezni a társadalmi minimumokban. Ilyen pillanat Magyarországon még 1990-ben sem volt, nemhogy azóta. Az MSZP és az akkor az ország és az állam kulcspozícióit elfoglaló elitek és emberek hatalma és befolyása nem a demokrácia korábbi 20 évében nem a demokratikus rendszer legitimációjából eredt, hanem a diktatúra idején felhalmozott kulturális tőkéből. A Fidesznek igenis volt politikai alapja ezekkel az erőkkel szemben alkotmányozni.
Nem mellesleg megjegyzendő, hogy a Tisza tábor magjának hangulata a 2010-es évek elejének Jobbikját idézi, csak most ez nem zavarja az annyira kényes balpesti értelmiséget.
Persze azt senki nem mondhatja, hogy a Fidesz alkotmányozása sikeres volt. Rengeteg módosítás volt és az alaptörvény alapvetése pont úgy nem szivárgott bele az államszervezetbe, mint ahogy a korábbiakban sem. De a jogállami döccenőket nem a rendszer jogi problémái okozták, hanem a rendszer fontos pontjait elfoglaló emberek viselkedése. Vagy erre vagy arra hajoltak, és a sajtó sohasem azokat a karakán embereket futtatta meg, akik a jogállamot védték a saját helyükön, hanem azokat, akik a politikai haszon reményében akarták magukat fényezni ilyesmivel.
A rendszer gyökeres átalakítása csak pótcselekvés lenne, az alkotmányozás, főleg akkor, ha a jelenlegi nyugati woke sztenderdek jelennének meg benne, újabb és teljesen felesleges frontvonalakat nyitna. Lehet rendszerváltássá fejleszteni azt a választási győzelmet, amit Magyar Péter összehozott, de erre semmiféle racionális indok nincs. Egy rendszerváltás a teljes rendszer újbóli átalakítását jelenti, iszonyú belharcokkal, mert sok ezer embernek kellene megküzdenie azért, hogy az államapparátusban a jelenlegi pozícióit (más néven ugyan, de) megőrizze. Persze le is lehet váltani tényleg mindenkit, csakhogy a Tiszának jól láthatóan miniszteri szinten is káderhiánya van, esélytelen, hogy több tízezer kisebb-nagyobb (jogilag megalapozott és begyakorolt) hatalommal rendelkező vezetőt lecseréljen a Tisza szigetek leghangosabb tagjai közül válogatott ismeretlen képességű káderekre.
A Fidesznek négy kétharmaddal sem sikerült rendszert építenie, ezen mindenkinek érdemes elgondolkoznia, akinek hasonló ötletei vannak. Példaként fel lehet talán azt hozni, hogy a jogász kaszt nem azért támogatta Magyar Pétert, mert az ő uralma alatt kíván élni, hanem mert még az eddiginél is kevesebb beleszólást akar engedni az államnak és az állampolgároknak a saját belső világába. Magyarul még kevésbé akar elszámoltatható lenni, mint eddig. Ezzel így vannak az orvosok, a tanárok, meg mindenki más is. Rohadtul nem örülnének, ha a fideszes okosok helyén most tiszás okosok jelennének meg. Rövid távon is racionálisabbnak tűnik a NER struktúráit elfoglalni és szépen kiegyezni mindenkivel, akivel lehet.
A baj csak az, hogy ehhez önmérséklet kell és szakértelem. Ha valaki lát ilyesmit, szóljon.
Ahogy elnézem egyébként, a Fidesz által hátrahagyott államapparátus hűségével nem lesz problémája az új kormánynak, legfeljebb akkor, ha a miniszterelnök segédbonyolítói szinten is elküld mindenkit a fenébe (mondjuk eddig elküld). Magyar Péter rendszerváltása persze csak egy sikeres vizuális effekt lesz majd végül, viszont ezzel az új kurzus minden egyes – a választási győzelemtől is depresszióba eső – tiszás baját is magára veszi. Ha Fidesz 2010-ben túltolta, akkor Magyar Péter és a Tisza már most jobban túltolta.
