Az az igazi jogállam, ahol csak fokozatosan építik le a másként gondolkodókat?
Mit szól vajon Magyar Péter, hogy egymást furkálják az emberei?
A szép új világban kötelező mosolyogni, mert már csak jó dolgok történnek. A jogállam például azt jelenti, hogy a politikai ellenfelet teljesen el kell lehetetleníteni, és aki nem érzi jól magát, az biztos sötétben bujkáló ellenforradalmár.
Azt mondják, hogy két társaság áll szemben Sulyok-ügyben a Tisza Pártnál. Az egyik radikális, őket vezeti Ruff Bálint, aki nem lacafacázna, szerinte minden eszközzel el kell takarítani a közjogi méltóságokat, köztük a köztársasági elnököt és az államigazgatásból is hadd repüljön mindenki, jöjjenek az új, megbízható elvtársak. mindenhova. A munkához nem biztos, hogy értenek majd, de lojálisak lesznek a végletekig. Volt már ilyen, kommunista káderpolitikának hívták. Csak hogy helyreálljon a jogállam.
Jogállam, ugye?
A hírek szerint van egy másik csapat is, ők szoftosabbak, az államigazgatásban is megkegyelmeznének néhányaknak. De lehet, hogy nincs is mérsékelt szárny, fene tudja, a társadalom felé ugyanis csak a nagy leszámolás ígérete érkezik meg minden szócsőből.
Normális dolog, hogy csupán ez a két opció van? Ilyet diktatúrában szoktak csinálni. Milyen dolog már, hogy valakit csak azért kirúgnak az államigazgatásból, mert az előző kormány alatt ott dolgozott, bár nem politizált.
És közben látjuk ezt a felszínpolitikát, gyermekek mennek a Karmelitába a miniszterelnök ölelő karjától támogatva, mint 1919-ben a rekvirált kastélyokba, minden nap szeretetről, boldogságról, szép új világról beszélnek, hangulatvideók jönnek az arcunkba. A valóság azonban valami egészen más, sokkal sötétebb, amikor ártatlan embereket rúgnak ki, akik nem kapnak sehol munkát, csak szmájlikat az önéletrajzukra. Indokolatlanul. Miféle világ ez?
Amikor ezeket a sorokat írom, épp az Országgyűlésben beszél Magyar Péter, aki arról harsog, hogy a Sulyok Tamás köztársasági elnök melletti szimpátiatüntetésen négyszázan voltak. És nem számít az orbitális hazugság, nem számít, hogy tele volt a tér, nem számít, hogy legalább 3-4 ezer ember volt, nem fogja érdekelni azokat, akik a Tisza Párt vezérének hisznek.
A tények már nem számítanak, sokkal kényelmesebb egyeseknek, hogy megmondják nekik, mit kell gondolni. A többi nem számít.
