Johan Cruyff él, és kedden ő ríkatta meg Cristiano Ronaldót
Csodálatos, totális futballt játszik az Ajax, amely a Real Madrid után a Juventust is idegenben ejtette ki. Bár Johan Cruyff elhunyt, szelleme itt van velünk. „A futball egyszerű játék, de egyszerűen játszani borzasztóan nehéz” – mondta régen a holland legenda, és éppen ezt a letaglózó „egyszerűséget” csodálhatjuk az Ajax játékában. Az amszterdami klub stílusával, hagyományainak őrzésével és játékospolitikájával is utat mutat.
„A mi időnk lejárt” – mondhatná a Real Madridtól száztizenhétmillió euróért megvásárolt Cristiano Ronaldo azután, hogy hazai pályán kiesett a Bajnokok Ligája-negyeddöntőben a Juventus csapatával. Mondhatná, de nem fogja, egyrészt, mert nem ismeri a Mészöly-összest (a Kálmánét sem, nemhogy a Miklósét), másrészt eszébe sincsen visszavonulni. Szerencsére. Még most is ő az egyik legjobb csatár a világon, arról meg nem ő tehet elsősorban, hogy a fiatal, zseniális Ajax kiejtette a most már rögtön öregecskének mondott, talán túlontúl magabiztos Juventust.
Amely – és ettől lesz még arcpirítóbb a keddi pofon – deklaráltan a Bajnokok Ligája megnyerése miatt szerződtette le a portugál klasszist (már az üzleti hasznon és brand-építésen túl), hiszen a Serie A-ban évek óta nincs ellenfele a csapatnak.
Cruyff és a legyőzhetetlen totális futball
Ez a cikk nem a torinói „Öreg Hölgyről”, hanem a győztesről, az Ajaxról szól, amely a klasszikus, totális futball hagyományait követve rúgta fel fordulóról fordulóra a papírformát. Előbb a jóllakott, egymás után háromszor BL-t nyerő Realt ütötte ki Madridban, majd ugyanezt a teljesítményt megismételte Torinóban.
Abban a stadionban nyert, ahol a másik madridi nagycsapat, az Atlético pár hete 3–0-ra kikapott (C. Ronaldo mesterhármasával), és ahol maga is hátrányba került (megint csak C. Ronaldo fejese után). Egy Juventus-szintű, hihetetlenül profi, rutinos és masszív csapat ellen borzasztóan nehéz fordítani, hasonló bravúr kell hozzá, mint amikor a nemzeti csapatunk legyőzte a horvátokat.
Még értékesebbé teszi a bravúrt, hogy az Ajax Torinóban írt minitörténelmet. Stílszerűen két holland szerezte a gólt: előbb Donny van de Beek volt szemfüles, majd a mindenhová csábított csapatkapitány, Matthijs de Ligt fejelte be a mindent eldöntő gólt. A Juvének ezután fordítania kellett volna, de erre esélye sem volt; a bátran futballozó Ajax simán lőhetett volna még egy-két gólt, ahogyan a Real otthonában tette.
„Ismét egy favoritot győztünk le, mert sikerült átlépnünk a saját határainkat.”
Látható volt, hogy a Real Madridhoz hasonlóan a Juventus is félve játszott ellenünk. Nagyon nehéz játszani ellenünk, mivel technikailag képzett játékosaink vannak, és nem könnyű nyomás alá helyezni minket
– mondta a meccs után Erik ten Hag, az Ajax edzője, aki – érzésünk szerint – szintén nem sokáig marad Amszterdamban. Ten Hag nem nagyzolt: az amszterdami együttes időről-időre elővett hihetetlenül intenzív letámadásával (lásd még a „nagy testvér”, a Barcelona jobb napjain hasonlóan domináns, fojtogató futballját) képes „elvenni” az ellenfél játékát, nem beszélve arról a kiszámíthatatlan, kötetlen támadógépezetről, amely szintén a legszebb évek Ajaxait idézi.
Ez az a foci, amelybe a hetvenes években beleszeretett a világ (Ajax, holland válogatott), s amelyet Johan Cruyff elvitt magával Barcelonába, hogy megfertőzze vele játékosát, Pep Guardiolát, aki átvette a stafétát, és végül tökéletesítette a rendszert. A többi: Messi, Xavi, Iniesta és a „verhetetlen” Barcelona – már történelem. Cruyff halott, de valójában él, mottója („A futball egyszerű játék, de egyszerűen játszani borzasztóan nehéz”) máig velünk van. Ezt az „egyszerűséget” csodálhattuk meg kedden is.
Sajnos – a hagyományoknak megfelelően – nem sokáig láthatjuk ezt a csapatot, mert a nyáron egészen biztosan szétszedik. Az Ajax a piacból él és a piacnak nevel. Felvásárolja és kineveli a legnagyobb tehetségeket, aztán jó pénzért értékesíti őket. Tiszta üzlet. Az együttes egyik legjobbja, Frenkie de Jong a következő szezont már a Barcelonában kezdi, de Van de Beekért, De Ligtért és a többiekért is sorban állnak a klubok.
Üzletet emlegettem, de a futballt sokan az üzlet ellenére szeretjük. A történet akkor volna az igazi, ha az Ajax bejutna a döntőbe, és meg is nyerné azt. Ebben a korszakban, amikor a BL a hihetetlen összegekkel dobálózó elitklubok magánversenye lett, ez egészen elképesztő bravúr lenne. És előremutató – ahogyan a francia-arab PSG újabb és újabb bukása.
Fotó: Johan Cruyff/Twitter
