Karácsony egyre demszkybb

Sokáig vacilláltam, nehéz volt a döntés. Demszky vagy Fegyőr. A „hülye” szó melyik két lábon járó szinonimáját használjam a jelenlegi főpolgármesterre? Mert a kettő nem egészen egyforma. Máshogy hülye Fegyőr, és máshogy Demszky.

Fekete-Győr András szépen lassan, szisztematikusan, totál hülyét csinált magából az utóbbi egy év alatt. Nem mintha valamikor is ő lett volna a legszínesebb zsírkréta a dobozban, de kétségtelenül volt valamiféle nimbusza. Persze racionálisan gondolkodó ember számára ez a nimbusz érthetetlennek tűnhetett. Mennyire kell felszínesnek, már-már önsorsrontóan rosszindulatúnak és ostobának lenni ahhoz, hogy valaki annak örüljön, hogy egy hatalmas turistamágnes, egy óriási országimázs-lehetőség, egy fontos világesemény NEM lesz nálunk?

Kétségtelen: az olimpiát megfúró népszavazás fő arcaként egy bizonyos, elsősorban budapesti, harminc alatti, zsigerből lázadó, vagy akár egyenesen nihilista választói csoport körében jó ideig bálványozták. A csillogó szemű fiatalok között is a legcsillogóbb volt ő. És lássuk be: korjelenségről beszélhetünk. A fazonírozott egyenszakáll, az erőtlen, férfiatlan megjelenés ma trendi. Ahogy régen James Hunt volt a nők kedvenc Forma 1-es pilótája, ma pedig Lewis Hamilton, úgy váltotta a fiatal Orbán Viktort is a fiatal Fekete-Győr András, mint a jövő reménysége.

Hunt a férfi, és Hamilton a „laza” környezetvédő és BLM aktivista. Fotó: Facebook

Na jó, ez vicc volt, épeszű ember tényleg egy pillanatig sem látta Fegyőrben nemhogy a reménységet, a politikai rátermettséget, de még az alapvető intellektus szikráját sem. Andriska azért egy ideig mégiscsak rendelkezett valamiféle népszerűséggel, még ha az szubkulturális is volt. Persze sztárolták is éjjel-nappal, Indextől a Narancsig, egészen addig, amíg a pártja túlságosan rá nem nőtt, veszélyes nem lett Gyurcsányékra. A hálózat támogatásának látványos megvonása mellett saját bénáskodásai – például az Origo szerkesztőségébe berontása – is jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy 2018-ban parlamenten kívüli párt maradjanak. Ám a 2019-es EP-választásra ismét felhúzták őket, ami valószínűsíthetően néhány, elsősorban külföldről ideejtőernyőzött és/vagy ott kiképzett új szereplő – Cseh Katalin, Berg Dániel – bevetésének volt köszönhető, de még ezután is – miután egy rövid időre a második legerősebb ellenzéki párttá váltak – sikerült újra letornázniuk magukat.

Ebben is biztos, hogy benne volt Gyurcsány keze – megint veszélyessé váltak a hegemóniájára –, de a legtöbbet minden kétséget kizáróan Fekete-Győr András tett ezért. Nemcsak az elhíresült Partizán-interjúban Gulyás Mártonnal, ahol a sokszor elhangzott „nem tudom” valójában még a kevésbé kínos elemek egyike volt számára, hanem folyamatos Facebook-posztjaival is. Valahogy annyira túltolta, annyira hiteltelenné, komolyan vehetetlenné vált, hogy a közösségi oldala egy 0-24-ben üzemelő céltáblává vált, ahol az őt grillező, egyre humorosabb, frappánsabb beszólásoknak sportértéke lett. És bár külföldi megbízói kétségtelenül jól kiképezték, és egyre nagyobb svunggal mondja fel a globalista-neomarxista szlogeneket, észt mégsem tudnak még ők sem adni neki. És mivel az ész előfeltétele az önreflexiónak, így az utóbbi sincs neki, és ugyanúgy, sőt, egyre agresszívebben tolta tovább az üres, semmitmondó vagdalkozást, egyre nagyobb hülyét csinálva saját magából, míg végképp teljesen komolyan vehetetlenné nem vált, még saját korábbi, eltökélt hívei körében is.

Ugyanezt az utat járja Karácsony Gergely Gelgely is, persze kétségtelenül nem tart még ugyanott, de jól halad rajta. Ahogy Fegyőr korai idétlenkedéseit is még megbocsátották, sőt, kifejezetten aranyosnak tartották egyesek, úgy Karácsony macskasimogatós, répapucolós videói is meglepően jól működtek egy ideig. Egészen a főpolgármesteri székig repítették, sőt, az abban eltöltött első év, a semmittevés, a folyamatos facebookozás, az állandó picsogás, hogy őt bántják a gonosz kormánypártiak, még ezek sem erodálták a népszerűségét. „Mert olyan aranyos” – hangzott a mély politikai megértésről tanúskodó indoklás a rajongótáborból, Biró Mörien karmesterasszony és első számú super-fan vezényletével, de aztán Karácsony kezdte még jobban elhinni saját magát. Kezdte azt gondolni, hogy az elnyert pozíció csakis az ő kimagasló intellektusának, rátermettségének köszönhető. Még véletlenül sem a körülmények véletlen, számára szerencsés egybeesésének, az összellenzék által gerjesztett és a cselédsajtó által megtámogatott orbanofóbiától a – szintén ügyesen gerjesztett – Borkai-ügyön át az elhibázott Tarlós-kampányig, no meg persze annak, hogy a hálózat alányúlt, mert benne látták a legnagyobb potenciált Orbán legyőzésére.

És ahogy kezdte elhinni magát, úgy vált ő is egyre agresszívebbé. Ami láthatóan nem tesz jót, nem működik egy egyébként férfiatlan karakter esetében. Jakabnál és Dobrevnél jól működik: minden egyéb, akár übergázos tulajdonságuk mellett is, azt nem lehet rájuk mondani, hogy ne lennének férfiasak. Ezek az agresszív megnyilvánulások – mint például a nácikat idéző, karlengetésekkel fűszerezett fenyegetések a Fudan-ellenes tüntetésen, vagy a Botka László-féle „Fizessenek a gazdagok”-ra erősen hasonlító 1<99 mozgalom – különösen disszonánsnak hatnak akkor, amikor egy elcsukló-cincogó hangú, kisugárzás-mentes, elkényeztetett szójafiútól jönnek. Persze továbbra is sokan vannak, akiknek épp ez kell. Akik maguk is vagy hasonló, mamahotelekben lakó szójafiúk, vagy az ilyen fiúkat aranyosnak tartó latte macchiatós lányok. Akik nem nagyon szeretnek dolgozni, ám annál inkább imádnak áldozatok lenni, és a kormányt, a környezetet, bárki mást hibáztatni azért, mert az ő cuki kis álmaik mindig összetörnek.

Karácsony tehát ugyanúgy elhitte magát, ugyanúgy azt gondolta, hogy ő majd aztán megmutatja, valójában milyen kemény fából faragták. Ugyanúgy túltolta a harcias urbánus hős hamis, hiteltelen karakterét. És ez a hiteltelenség már népszerűségvesztésbe torkollt. Mellette a sok-sok látványos bénázás, hazudozás – például nyelvvizsga, jogosítvány –, no meg persze a fővárosi közlekedési káosz is természetesen hozzájárult ahhoz, hogy sokan megkérdőjelezzék az alkalmasságát. Nem, nem gondolom azt, hogy teljesen „kiment alóla a támogatás”, ahogy Gyurcsány Ferenc fogalmazott róla korábban. Még mindig jelentős, már-már érthetetlenül magas azok száma, akik továbbra is kitartóan hisznek neki, benne, vagyis inkább meggyőzik magukat arról, hogy Karácsony nem béna, nem tutyimutyi, nem lusta és igénytelen. Mert miután főpolgármester-jelöltként egyszer már rá szavaztak, fájó lenne beismerni, hogy ez hiba volt, és mert annyira gyűlölik a zorbánt.

És itt jön be a képbe Demszky Gábor is. Az ő regnálása is rendre kaotikus, sokszor kártékony volt Budapest élén. És ő is golyóálló volt, még Karácsonynál is jobban. Végtére is, négyszer újraválasztották nulla teljesítménnyel. Mert ő is olyan cuki volt, vagy talán inkább sármos, róla főleg ezt mondták. És bár mindig is egy terhelt, kicsit zaklatott személyiség volt, de ő nem volt hülye. Nem végzett jó munkát, és ő is főleg csak a kirakatban szerette illegetni magát, de egyrészt voltak legalább hozzáértő emberei, akik a kommunikáción, a porhintésen kívül mással is foglalkoztak, másrészt ő azért nem volt egy csetlő-botló mamlasz, és nem is volt férfiatlan, sőt, inkább a „nagytermészetű” jelző illett rá. Demszky látványos elhülyülése csak az utolsó ciklusát követően vált nyilvánvalóvá, leginkább talán akkor, amikor ötödik feleségével nem csak félmeztelenül pózolt a nászútján, hanem Heller Ágnest is magukkal vitték. Karácsony tehát a Demszky-féle kamu-városvezetést gyakorolja, viszont a Fegyőr-féle önleépítés útját is járja. És lássuk be: két ilyen rossz példát is követni azért mindenképp elég nagy hülyeség.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu