Az államférfinak nem fog hiányozni a parlament, nekünk viszont a pillanatpárt igen
Nem volt egy túl hosszú életű párt a Momentum, ami bár formálisan még létezik a valóságban már régóta köddé vált. Egykori vezetőjüknek, az államférfinak, Gelencsér Ferencnek is már csak a búcsú jutott a parlamenttől, ami nem fog neki hiányozni. Vicces pillanatokat azonban köszönhetünk a pártnak.
Egy dolgot országgyűlési képviselői karrierje alatt jól mondott Gelencsér Ferenc, az pedig azt volt, hogy "hú ezt elb@sztam". Valóban, de nem csak ő, az államférfinak definiált paprikajancsi, hanem egész pártja. Ők ugyanis 2017-ben egy sokak szemében hazaárulással kezdték karrierjüket. A budapesti olimpia átjátszása a franciáknak ugyanis nem éppen államférfire valló magatartás. Bár számos alkalommal elmondták, hogy csak jót akartak, mert szerintük nem lett volna elég pénze Magyarországnak, hogy egy ilyen horderejű rendezvényt megszervezzen, sajnos később sem látták be, hogy a matek sem az erősségük.
Az alatt a kilenc év alatt azonban amíg áskálódtak a jobboldal ellen számos kacagtató pillanatot adtak a magyar embereknek. Ilyen volt Fekete-Győr András feledhetetlen elektromosroller mosdatása és az is, amikor atomerőműnek hitte a napelemeket. Nem csoda az sem, hogy szoros kapcsolatot ápol Karácsony Gergellyel, aki Budapest főpolgármestereként nem ismeri a fővárost, de azért az sem mindegy, hogy a Momentum egykori elnöke Japánra, mint európai országra hivatkozott korábban. Nem valószínű, hogy egy földrajzórán ültek, mégis ugyan az a zavar ólálkodik a fejükben.
Nem volt semmi az sem, amikor Hajnal Miklós okoskodott mindenről, majd kiderült, hogy ő csak majdnem közgazdász. Diplomát ugyanis nem szerzett, de járt órákra egy ideig. Mécs János pedig felfedte, hogy mit is gondolnak ők a vidékiekről:
istenkém, hogy rühellem a vidékieket, pedig nem kellene szegényeket, mert liberális vagyok meg minden, szóval melegek,cigányok, hajléktalanok, meg egyébként mindenki okés, na de a vidékieket nem tudom megszokni.
ahogy jönnek a csütörtök tíztől megtartott szemináriumra és már messziről lehet hallani ahogy a gurulós bőröndjük kereke ugrál a járólapok illesztésénél, én már ilyenkor tudom, hogy ez a nap is el van baszva, jönnek a vidékiek, hömpölyögnek be a terembe, hujjongatva, az ember már a saját gondolatát se hallja.(...)
Aztán volt egy Szarvas Koppány Bendegúz is, aki kimutatta a foga fehérjét amikor azt üzente a fideszeseknek, hogy:
Megdolgoznak a fiúk a lámpavasért.
Voltak persze szerelmi szálak és kezdetleges bakik is. Orosz Anna egykori szerelme Soproni Tamás például olyan korán kapott hatalmat a kezébe, hogy még nem tudta, hogy ehhez hogyan is kellene felöltözni. Volt, hogy tornacipőben róta le tiszteletét őseink előtt. Olyan is akadt, aki nem bírta a nyomást és az alkoholba menekült, ami aztán nem volt jó tanácsadó. Berg Dániel emiatt balhézott egy eseményen aztán elvonóra ment. Innen is mielőbbi felépülést kívánunk.
Felesége, Cseh Katalin azonban a jég hátán is megél, most éppen egykori pártját bomlasztja tovább azzal, hogy megalapította a Humanistákat, amire igencsak kiakadtak a többiek. Donáth Annával karöltve nagyon jól érezték magukat az EU-ban, de a magyarok úgy látták jónak, ha inkább hazazavarják őket.
Az államférfinak igaza van: nincs intellektuális párbaj
Gelencsér Ferencnek -aki most épp tar fejjel ül a parlamentben miután bemutatta fénylő kobakját Zelenszkijnek jelezvén, hogy ő kész harcolni is Ukrajnáért- igaza van abban, hogy nincs intellektuális párbaj a parlamentben. Bár ő azt sugallja, hogy ezért a Fidesz a felelős, nincs igaza. Már csak azért sem, mert ő sem épp egy jó vitapartner, gondoljunk csak arra a Tranzitra, ahol Gulyás Gergellyel kellett volna vitáznia, de ehelyett a totált kapott a hazánk helyzetéről, amit jó lett volna, ha tud és nem a miniszternek kell erről felvilágosítania. Az sem éppen a felkészültségre utal, hogy Bedő Dávid azt hitte, hogy kétszer volt oroszok ellen felkelés Magyarországon, egyszer 1956-ban és egyszer 1848-ban. Ebbéli történelmi tudásáról a Tranziton nyilvánult meg, ahol a műsorvezető világosította fel arról, hogy 48-ban az osztrák önkény ellen folytattunk szabadságharcot, ahol az oroszok segítették az osztrákokat. Bedő szerint ez részletkérdés.
Kimondható tehát, ha nem is politikailag, de színfoltjai voltak a magyar politikának, mert a fiatalság egy életre megtanulhatta, hogy miért fontos figyelni akár fizika, akár történelemórán. A búcsú azért mégsem mondható fájdalmasnak.
