Két szavazat is eldöntheti a választást

Eljutottunk a kampány azon szakaszába, ahol már tényleg nemigen van miről beszélni. Az asztalokra mindenki kirakott minden tétet, a választani akaró választópolgárok tudják – vagy egyre inkább tudják – kire szándékoznak voksolni. És lassan-lassan tényleg mindenki hazatalál, ahogy ezt a politológusok szokták mondani. Hiszen egy közvélemény-kutatásban még bátrabban lehet mondani, hogy adott személy a Kutyapártot vagy a Mi Hazánkat választaná, de amikor eljön a pillanat és ott áll a szavazófülkében, akkor hajlamosak az elsődleges érzelmek dominálni: hogy ne az vagy ez a politikai tömb jusson hatalomra/őrizze meg a hatalmat. Mert a tét nagysága bizony sokakat bevonz egy nagyobb táborba.

Ettől függetlenül persze mindkét kispártnak megvan az esélye, hogy elérje az 5 százalékot, de a várhatóan nagyon magas részvételt látva ez még nehezebb feladatnak ígérkezik. Már csak azért is, mert a Kutyapárt gyakorlatilag hetek óta semmit, azaz semmit sem kampányol. Mintha megijedtek volna, hogy esetleg tényleg bejuthatnak vagy éppenséggel attól rettentek meg, hogy kormánypárti győzelem esetén ők lehetnek a bűnbakok, ez végülis mindegy. A Mi Hazánk ezzel szemben ott van a páston, de kissé erejét vesztettnek tűnik a realitások fényében a Covid-diktatúrás szöveg.

Meglátjuk. Ami biztosnak látszik, hogy a kutatócégek szinte mindegyike a Fidesz-KDNP sikerét jelzi előre. Ki nagyobb, ki kisebb mértékben, de igazán komolyan vehető cég csak azon filózik, hogy mekkora lehet a kormánypárt győzelme. A legfrissebb és az exit-pollok előtti tán utolsó kimutatás a Mediáné. Hadd mondjak el ennek kapcsán bevezetésként pár dolgot. Egyrészt nem értem Hann Endrét, a Medián vezetőjét, hogy miért akarja beperelni az ElkXrtuk készítőit – ha ugyan nem tette meg eddig -, mert állítólag magára ismert az Endre nevű karakterben. Ez a karakter ugyanis egy vagány yuppie benyomását keltő, mindenről is majdnem döntő szürke eminenciás. Ha ez valakinek nem tetszik, akkor semmi sem. Másrészt – és komolyra fordítva – én még emlékszem, hogy a 2018-as választásokat megelőzően az ATV stúdiójában elemzők beszélték meg kutatásai eredményeiket és megállapították, bizony itt a lehetőség az ellenzéki győzelemre. Mind, kivéve Endrét. Ő óvatosan csak annyit jelzett, hogy persze bármi lehet, de a Medián kutatásai kétharmados Fidesz-győzelmet vetítenek elő.

Mi is lett a vége? A Medián világnézetileg elfogult, de megbízható cég volt eddig. Páran azt is megpróbálják letagadni – hitelteleníteni próbálva a friss kutatást -, hogy 2019-ben ne mértek volna ellenzéki fölényt Budapesten, aztán bezzeg, bezzeg…! De, tízszázalékos baloldali fölényt mértek, utána lehet nézni. Most pedig 127 kormánypárti mandátummal számolnak, ami nem csak bő, nagyon kényelmes többség, de már-már kétharmad közeli állapot. Ezen nem nagyon van mit magyarázni. Nyilván, az ellenzék ezt most bagatellizálni igyekszik vagy egyszerűen csak nem vesznek erről tudomást. Pedig nagyon nincs rajta mit vitatni. És persze ne legyenek kétségeink, ha a józan eszünkre hallgatunk, egy bizonyos szinten ugyanígy kell tenni. Mert ezek a számok persze szépek, kellemesek, vonzóak. Mondhatnánk, hogy hol kell előre aláírni? Mert én biza így tennék. Szép az a kétharmad és bár nem lehetetlen, de éppen nem is különösebben valószínű egy olyan szisztémában, ahol újfent két tömb feszül egymásnak.

Nehogy az legyen, hogy valaki elégedetlenkedik egy esetleges győzelem esetén, csak azért, mert nincs kétharmad! Nagyon jó, ha így alakul, de egy szép többség bőséggel elegendő a magabiztos kormányzáshoz. De miért kell nekünk is egy bizonyos dimenzióban figyelmen kívül hagyni? Hozzátéve, hogy egyetlen pillanatig sem kell úgy tennünk, mintha nem mi lennénk az esélyesek, a legerősebbek, a magyar társadalom legnagyobb részét maguk mögött tudók? Mert végső soron ezek mégiscsak számok. Kimutatások, vélekedések, szavak lefordítása betűkké. Igaznak tűnik, hiszen minden összecseng, de más az elmélet és más a gyakorlat.

Ebből az egészből csak akkor lesz valóság, a realitás maga kendőzetlen tisztasága, ha mindannyian elmegyünk választani most vasárnap! Nincs kerti munka, kirándulni vitt gyerekek és unokák, takarítás és egyebek: minimum 10 perce mindenkinek legyen 4 évente a hazájára! Szomszédoknak, családnak, barátoknak, ismerősöknek szólni, ha kell, kopogtatni, felhívni a figyelmet, tenni, dolgozni, akarni. Máshogy az elméletből nem lesz valóság, nem lesz győzelem. Pedig ha valamit, akkor 2010 óta nagyon megtanultunk győzni.

Hadd mondjak el egy tanulságos történetet, amit Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője mesélt, neki pedig Koncz Zsófia, a szerencsi körzet képviselője említette. 2002-ben Koncz Zsófia édesapja, a sajnos tragikusan korán elhunyt Koncz Ferenc elvesztette a választókörzetet. Kettő, azaz 2 vokssal. A szomszédai pedig, mikor estefelé jöttek haza, röstelkedtek ezért, de metszeni kellett a fákat. Ezen múlt a jobboldali győzelem.

Nincsen olyan szavazat, ami nem számít. Ott kell lennie mindegyikünknek, hogy győzzünk. És ha így teszünk, egészen biztosan nyerni is fogunk!

Fotó: Horváth Péter Gyula