Kiábrándító vereség Szlovákiában a nyitányon – Nem nagyon érdemes belekezdenünk a reménykedésbe se

Rögtön az első Eb-selejtezőnk tisztába tette számunkra a helyzetet. A reménykedésnél sokkal többet érne, ha az érintettek végre elkezdenék elvégezni a munkájukat a magyar fociban, ha az edzőkben és mindenki másban munkálna az igyekezet a jobbá válásra, és nemcsak megélhetési posványként használnák a közeget. Amíg ez nem következik be, addig beeshet egy-egy, ihletett állapotban lehozott jó eredmény, de az átlagos meccsnapokon a Szlovákiához hasonló, semmilyen különösebb villanásra nem képes, csupán stabilan játszó középcsapatoknak is a hátát fogjuk nézni.

Parázs is lehetett volna a hangulat a presztízsmeccs előtt, de csupán egy helyen estek egymásnak a magyar és a szlovák szurkolók Nagyszombatban. Ettől eltekintve békés volt a rákészülés, amiben a nagy erőkkel felvonuló rendőrök biztosítása is szerepet játszhatott.

Jó látványt nyújtott a játékosaink céltudatos, rámenős, dinamikus mozgása, habár sokat elmond a magyar fociról, hogy ilyesminek kell örülni. Marco Rossi óvatos, védekező felállásban küldte pályára a csapatot. Letámadtuk a hazaiakat, de labdaszerzés után gyakran a saját térfelünkig játszottuk vissza, és onnan kezdtük felépíteni a támadásainkat. Sajnos azonban nem elég gyorsan; hiába becsültük meg a labdát, ha a lekezelése nem volt elég gördülékeny, vagy a döntéshozatal nem ment kellően gyorsan az akciók végigvitelénél, és a bemozduló támadónk nem kapta időben az átadást. Emiatt az ellenfél kapujának előterében sokszor belassultunk, nem tudtuk kihasználni a lendületből szerzett előnyünket, jött a tanácstalan forgolódás, és a szlovákok visszazártak. Ha néhányszor mégis ügyesen lazítottuk fel az ellenfél védelmét, akkor pedig mindig odaért valaki közülük a kapu felé megeresztett lövéseinkre, vagy az utolsó kulcspasszra. Hamšíkék sem ugrottak nekünk, viszont támadásban jóval élesebbnek tűntek a mieinknél, miközben védekezésben is magabiztosabb társaság benyomását keltették. Két-három olyan veszélyes lehetőségük volt, amilyenből mi egyet se tudtuk megszerkeszteni. A magyar válogatott nem tudta jó arcát mutatni az első félidőben, semmi pluszt nem tett hozzá a tisztes iparosmunkához, amit a játékosaink produkáltak. Ez viszont a játékrész végére megbosszulta magát. A 43. percben megint bizonytalankodott a védelmünk, és az ötösön lesipuskázó Duda egészen közelről, a tizenhatosunk oldalától kaphatta a gólpasszt. Egy perccel később nagy szerencsénk volt, hogy a lendületből egyedül érkező Hamšík ütemtelenül kapta az elé gurított labdát, így az elvetődő Gulácsi ráfeküdt a viszonylag gyenge lövésre. Sajnos teljesen igazságos volt ez az állás, egyedül azt nem érezhettük igazságosnak, hogy a szlovák játékos, aki a földön fekve, a bíró orra előtt utánarúgott a mellette elballagó Kleinsheislernek a félidő közepén, semmilyen lapot nem kapott a pirosat érő megmozdulásáért.

Már Duda góljára sem volt válaszunk (fotó: sme.sk)

Nem indult biztatóan a második félidő sem, még álmosabbnak látszottunk. Tizenpár perc után a Kleinheisler–Kalmár játékszervező középpályás kettősünket a 18 éves Szoboszlai Dominik és a rutinos Dzsudzsák váltotta, és pillanatokkal később az addigi legnagyobb helyzetünk maradt ki, amikor Szalai kapáslövését ütötte ki a látványosan elvetődő Dúbravka. Igaz, pár perccel később meg Gulácsira volt szükség. Hiába élénkültünk fel a félidő közepére és kezdtük jobban erőltetni a támadásokat, elmaradt a siker. Fájdalmasan megmutatta a hiányosságainkat, amikor egy óriási szlovák helyzet után kontráztunk, és a szlovák tizenhatoshoz érve már semmi sem látszott abból, hogy létszámfölénnyel és lendületi előnyből indítottuk az akciót. Jóval több helyzet adódott mindkét kapu előtt, mint az első félidőben, de azzal, hogy kinyíltunk, még sebezhetőbbé vált az amúgy sem acélos védelmünk. A 85. percben Rusnák koronázta meg a nyomorunkat, amikor közepesen gyorsan mozogva, az őt őrző Korhuttól nem különösebben zavartatva a rövid alsóba lőtt.

A horvátok Azerbajdzsán elleni meccsének összefoglalója alapján, Modrićék támadásainak iramát és pontosságát elnézve a vasárnapunk is túl nehéznek ígérkezik.

SZLOVÁKIA–MAGYARORSZÁG 2:0 (1:0)
Nagyszombat, Anton Malatinský stadion, 14235 néző
gólszerzők: Duda (43.), Rusnák (85.)

Szlovákia: Dúbravka – Pekarík, Vavro, Škriniar, Hancko – Kucka, Lobotka – Hamšík, Duda, Rusnák – Mak
Magyarország: Gulácsi – Orbán, Lang, Kádár – Lovrencsics, Kleinheisler, Nagy Á., Kalmár, Korhut – Kovács – Szalai