Kíváncsi vagyok, az október 23-i, vasárnap esti ellenzéki tüntetés szervezői közül hánynak a vécéjében lett hétfő este dugulás, amikor kijött a hír. És nem a szokásos matériától. Hanem mert besz@rtak, hogy akkor ők is simán lebukhatnak. És gyorsan lehúzták a bezacskózott kábszit a retyón.
Az a helyzet, hogy én nem tudom sem poénosan, sem száraz, bűnügyi kérdésként nézni Herczeg Zoltán ügyét. Évfolyamtársam volt a Közgázon, kifejezetten jóban is voltunk, szerepelt is egyszer vendégként a Politikai Hobbistában, még a Pesti TV-n.
Herczeg a tipikus példája a mai városi fiatalságnak. És OK, lehet poénkodni, hogy ő is 50 éves, ami nem is fiatal, stb. Oké, az életmódját tekintve akkor is az. Ami lehet simán pozitív is. Van, akinek ilyen az életútja. Ő viszont egyfajta korai előfutára annak, ami mára teljesen általánossá vált a húszas- harmincasok körében. A jaszkarizás, a kábszer-kereskedelem, a semmirekellő dologtalanság. Nincs igazi meló, kitartás, célok, de van sok-sok mellébeszélés, óriás szövegek a klímáról, a melegjogokról, a hátrányos helyzetűekről. Van még pár ilyen fiatalkori haverom…
Herczeg is épp előadta egy héttel korábban, hogy felhagy a divatterverzéssel, mert már nem hozza lázba. Olyan dolgok érintik meg nagyon, mint az állatok, a növények meg az óceán pusztulása. Blablabla. Mert sokkal könnyebb a világ fájdalma miatt siránkozni, mint reggel beágyazni és elmenni dolgozni. És ha elég drogot adsz el, akkor abból simán megélsz, és tényleg elég csak klímaszorongani meg tüncikézésekre járni. Zolinál ez a világfájdalom persze nagyrészt a saját fájdalmait takarja. És ezek miatt is rendszeresen szokott siránkozni. Hogy ő csalódott mindenkiben, az ellenzékben is. Az áldozati pozíció is kényelmes. Ez a típus sosem hibás, mindig mások azok. Mostanában főleg a Zorbán. Meg a Putyler. Ilyen fiatalkori haverom is van egy pár…
Az a szomorú, hogy Herczeg egyébként tényleg tehetséges és kreatív. És még melózott is a ruhatervezéssel. Csak a meló kevésbé látványos részét sosem bírta. Amikor nem a nyilvánosság előtt kell páváskodni, hanem gürizni, lépésről lépésre építkezni. Amerikában is azért bukott be, mert azt hitte, hogy egy pillanat alatt berobban. Mert a Michael Madsen ezt ígérte neki. Ő meg elhitte. Felszámolta az itthoni életét, kiment, és feltett mindent egy lapra. Ahol pontosan úgy baszta őt át Michael Madsen, úgy vette hülyére, ahogy ő szokott mindenkit hülyíteni. Porhintéssel, nagy dumával, világmegváltással. Csak a Michael Madsen egy nagypályás szélhámos. Ez egy isteni figyelmeztetés kellett volna, hogy legyen.
Ennek a fajta életszemléletnek sajnos egyenes következménye, hogy előbb-utóbb egy ekkora lebukás történik. De én sajnálom a csávót. És ahogy a Michael Madsen-eset sem volt kellő figyelmeztetés számára, úgy Herczeg esetétől sem fog kijózanodni a többi semmirekellő, O1G-ző, tüncikéző fiatal, akiknek az ilyen Herczegek meg noÁrok a példaképek. Meg Nagy Blankák, meg Pankotai Lilik. Igen, ez mind egy kategória. Nulla teljesítmény, de elég, ha beszól kettőt Orbánnak vagy Kövérnek, ezért máris hőssé emeli a liberális világ. Öt percre, amíg hasznos nekik. És az őket követő szerencsétlen fiatalok elhiszik, hogy ezek tényleg hősök. És ők is elhiszik magukat. Egészen addig, amíg a valóság be nem basz egy követ az ablakon. Vagy rájuk nem töri az ajtót – például a rendőrség formájában.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS