Nagy nehezen bocsánatot kért Uj Péter, amiért lekínaivendégmunkásozta egyik nemzeti hősünket. Nem kellett hozzá sok idő, csupán öt-hat nap. Meg néhány tiltakozó jegyzék, pár tucat ökölrázó 444-olvasó. Ám mielőtt teljesen elalélnánk főszerkesztő úr jellemszerkezetétől, olvassuk végig az opust. Mert abban a bocsánatkérés után ott van egy „de”. A mea culpa borvirágai mellett bizony ott nyiladoznak a magyar kormány s társadalom bűneinek tövises kórói is, amelyek Péterünket – szerinte – a „hülye vicc” csalitosába csalták. Végső soron tehát ő is egy áldozat: Orbán gyűlöletpolitikájáé. Így lyukad ki végül a bocsánatkérés majdnem ugyanott, ahol az összes irományuk: a kormány a hibás!
Hülye vicc – ez a címe Uj Péter csütörtök reggeli cikkének. Elolvasása erősen ajánlott. Baloldali, liberális és egyéb ellenzéki honfitársaink lelkületének megismeréséhez-kiismeréséhez nélkülözhetetlen útravaló lapul benne. Az előzmény, gondolom, mindenki előtt ismert. Múlt szombaton a 444 főszerkesztője azzal a szöveggel osztott meg egy Liu Shaolin Sándorról szóló hírt az interneten, hogy „Lökött a kínai vendégmunkás”. Első téli olimpiai bajnokunk lekínaivendégmunkásozása hatalmas indulatokat váltott ki. Tiltakozott az FTC, a Fradi olimpiai bajnokai és még a 444 egyik szerzője is elhatárolódott saját főszerkesztőjétől. Liu Shaolin Sándor magyar anyától született Magyarországon, de ami ennél ezerszer fontosabb: magyarnak vallja magát. Tehát magyar. Pont.
Uj Péter most azt írta:
Én ezt viccesnek gondoltam. Illetve nem is viccesnek, hanem amolyan abszurdnak. Abszurd utalásnak egy tökéletesen abszurd (társadalmi) helyzetre. Kicsit túlgondoltam, valószínűleg. Azt gondoltam (túl), hogy ehhez – az abszurditás nyilvánvalóságához – elegendő kontextus maga a 444, illetve a közéleti helyzet, amelyben etnikum, identitás, kirekesztés meg mindenféle ilyen fogalmainkat naponta csavarják ki háromszor szorgos politikuskezek, különösen aljas nyereségvágyból.
Van itt minden, mint a disznósajtban. Bár a mócsingdarabokat Péter ügyesen elegyíti a húshoz, a végeredmény ehetetlen. Hiszen nincs itt semmiféle „abszurd társadalmi helyzet” meg „közéleti helyzet”, kár itt „kontextussal”, „etnikummal” meg ilyenekkel dobálózni. Nem csavargatja itt senki a „kirekesztés” fogalmát, Péter.
Csak ti.
Tudjuk, persze, ebben van most az üzlet. Embermilliókkal kereskedni, utaztatni őket földrészek között, a dollármilliárdos haszonból brüsszeli vízfejűeket, „civil jogvédőket”, 444-szerűségeket kitartani. Akik aztán megvédik az ide-odaszállítmányozottak jogait, s megírják: „Az a baj, hogy továbbmennek”. Így működik e világméretű emberkereskedő maffia, Péter; olajozottan, mint a motor. S e motorban neked is megvan a magad kiporciózott szerepe: te vagy a kipufogócső. Ezért hívod kirekesztésnek az országhatár megvédését. És ezért vádolod éppen te „aljas nyereségvággyal” a határt védő politikusokat, miközben a kenyéradótok az emberkereskedő maffia egyik feje.
Mint tájékoztatsz:
Azt hittem, a vendégmunkásos posztot fölkapja majd szépen az erre tartott média, csócsálja, rágja, és nem veszi majd észre, hogy logikai hurokba kerül. Abba is került, egyébként: azok kezdtek hirtelen pc-t követelni, akik a pc-korszak végét hirdették; azok védik teljes erőbedobással az egyébként semmilyen fenyegetésnek ki nem tett sikeres, népszerű, kitűnő sportolót, akik rendszerint védtelen, kiszolgáltatott, megalázott emberek ellen hergelnek.
Pedig logikai hurokban te leledzel, Péter. Egész egyszerűen azért, mert Liu Shaolin Sándor történetének az égvilágon semmi köze nincs az irányított népvándoroltatáshoz, az illegális migrációhoz, sőt, a menekültkérdéshez sem. Mindahhoz, amit te itt „védtelen emberek elleni hergelésként” írsz körül.
Semmi!
Sándor Magyarországon született magyar ember, akinek édesanyja magyar, édesapja kínai, ő pedig magyarnak tartja magát. Mi pedig pont úgy szeretjük őt, mint minden magyart, és örülünk, hogy ilyen kincsünk van. Ha apja-anyja hottentotta lenne, de ő magyarnak tartaná magát, akkor is ugyanúgy szeretnénk. Érted? És tudod miért, Péter?
Mert a magyar egy végtelenül befogadó, türelmes, szeretetteli nép. Ilyen volt mindig, és ilyen is marad.
Azért vagyunk ilyen szépek, okosak és szerények (irónia!), mert bennünk ezernyi nép vére összevegyült, és pompás elegyet alkotott. Így fordulhat elő, hogy legnagyobb költőink, hadvezéreink, szabadsághőseink vagy éppen olimpiai bajnokaink között számosan vannak, akiknek felmenői magyarul sem tudtak. És gyermekük mégis úgy szereti Magyarországot, hogy az életét adná érte. Ahogy Illyés Gyula megfogalmazta:
„Magyarnak lenni nem származás, hanem vállalás dolga”.
Az az abszurd, Péter, hogy te ezt láthatólag még mindig nem érted. Az az abszurd, hogy szerinted az illegális migránsok millióinak föltartóztatása „kirekesztés”, egy magyar ember lekínaivendégmunkásozása viszont a kormány által teremtett „közéleti helyzet” lenyomata. Abszurd, hogy négy év kevés volt, hogy megtanuljátok, mi a különbség migráns, menekült és magyar között. Abszurd, hogy miközben gyűlöletkeltésnek nevezed az erőszakos és tömeges népességcsere elleni fellépést, a venezuelai magyar menekültek vagy az évi néhány száz, valóban védelemre szoruló ember befogadásáért revolverezitek a kormányt.
És az is abszurd, hogy bocsánatkérés közben a kontextusra, a társadalmi helyzetre meg a politikusokra mutogatsz. Bocsánatot is kérsz, meg nem is.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS