Pesti Srácok

Vereség a szlovénok ellen, elúszni látszanak a céljaink - Férfi kézilabda-Eb: Magyarország–Szlovénia 32–35 (17–15)

Vereség a szlovénok ellen, elúszni látszanak a céljaink - Férfi kézilabda-Eb: Magyarország–Szlovénia 32–35 (17–15)

Vereséget szenvedett a magyar válogatott a férfi kézilabda Európa-bajnokság középdöntőjében. Csapatunk Szlovénia ellen maradt alul, elsősorban azért, mert a második félidő elején nem találtuk a ritmust, ezt pedig a szlovénok kegyetlenül kihasználták.

A Svájc elleni nem várt pontvesztés után ma Szlovénia ellen igyekezett javítani a magyar férfi kézilabda-válogatott az Európa-bajnokság középdöntőjében. Az elmaradt győzelem ellenére még a saját kezünkben maradt a sorsunk a továbbjutást illetően, igaz, most már nem volt mese, nyerni kellett délnyugati szomszédunk ellen. Csapatunkban mindenki egészséges volt, teljes létszámban várhattuk tehát a mérkőzést, amelynek volt egyfajta ki-ki jellege is, hiszen győzelmünk esetén megelőztük volna a középdöntős tabellán Szlovéniát. 

Első félidő

Felváltva születtek a gólok a mérkőzés elején, tartottuk a lépést a vezetést szerző kék mezes szlovénokkal, mígnem 3–3 után átvettük a vezetést. Elsősorban Ilics Zorán emelhető ki, aki négy átlövés-góllal mattolta a szlovén kapuvédőt, de Rosta Miklós is rendre megtalálható volt a szlovénok védőfalában és be is tudta fejezni a támadásainkat. Jól játszottunk, vezettünk, de a félidő derekához érve öt eladott labdát számláltunk, ami azért sok volt, ráadásul ezek szinte kivétel nélkül ki nem kényszerített hibák voltak. A 16. percben Ónodi-Jánoskúti átlövését védte a szlovén hálóőr, a gyors ellentámadás végén pedig sajnos egyenlített ellenfelünk (9–9). Két-két gól után Ligetvári Patrik szemfüles labdaszerzése után ismét két góllal vezethettünk volna, ám hibáztunk. Mégis meglett a kettő, mert Palasics Kristóf hetest védett, Imre Bence pedig megszerezte mai első gólját (13–11). Bóka elhibázott ziccere után Szlovénia időt kért. A szlovénok szerencsés góljára Imre válaszolt a szélről, majd Hanusz újabb labdaszerzése után is eredményes volt a szélsőnk, így először a meccsen négy góllal vezettünk (16–12). Közel tíz perc alatt csak egy gólt kaptunk, a védekezésünk nagyon rendben volt. A 29. perc elején Sipos Adrián sajnos lekönyökölte ellenfelét, szerencsére megúsztuk egy kettő percessel és egy büntetővel, Sipos nem kapott pirosat. A hetest bedobták, Hanusz rögtön válaszolt, miként a szlovénok is egy üres kapussal (17–14). Novak révén azonban kihasználták emberelőnyüket a szlovénok, visszajöttek két gólra, s bár Chema Rodríguez is kikérte a maga idejét, a hátralévő öt másodpercben nem tudtunk emberhátrányos gólt szerezni, így ez lett az első félidő végeredménye is (17–15).

A félidőben még nálunk volt az előny, többek között Ilics Zorán remek góljaival. Fotó: a Magyar Kézilabda Szövetség hivatalos Facebook-oldala

Második félidő

Nagyon rosszul jöttünk ki a pihenőből, mert a mérkőzés nagy részében vezettünk, olykor hárommal, néggyel is, a szünet után viszont zsinórban kaptunk három gólt, így egygólos szlovén előnynél (17–18) máris szólt a duda: időt kért Chema Rodríguez. Az időkérés utáni első támadásból Szita pokoli nagy gólt lőtt a jobb felsőbe, ám a szlovénok hetesből visszavették a vezetést. A 40. percben Mackovsek pattintott lövésével kettőre nőtt a szlovén előny (19–21). A játék képe sajnos érdemben nem javult a mi szemszögünkből. Védekezésben továbbra sem volt különösebb gond, viszont elöl teljesen „lefagyott” csapatunk. Az első játékrész kiváló támadási statisztikáit várható volt, hogy nem lehet hatvan percen keresztül tartani, de akkor is feltűnő volt a visszaesés, hogy amíg az első harminc percben tizenhét gólt szereztünk, a második félidőben tizenöt perc alatt csupán négyet. Nem véletlen, hogy a második játékrész felére szép csendben hárommal elmentek a szlovénok (21–24), így meg kellett indítanunk egy hosszú hajrát. Próbálkozásunkat csak részben koronázta siker, mert bár végre tudtunk gólokat szerezni, ám hátul kevésbé sikerült hatékonyan védekezni, így tíz perccel a vége előtt továbbra is hárommal mentek (24–27). Ónodi-Jánoskúti két szép gólja után fontos pillanatban adta el a labdát, ismét lerohanásból lőttek gólt a szlovénok. Bő hat perccel a vége előtt emberelőnybe kerültünk, itt volt az alkalom, hogy felzárkózzunk. Imre hetedik góljával el is kezdtük, de jött a szlovén időkérés, nehogy lendületbe jöhessünk. Hiába az időkérés, Bóka Bendegúz is megszerezte mai első gólját, a legjobbkor, így feljöttünk egyre, Janz azonban tarthatatlan volt, tizedik góljával ismét kettőre hizlalta a szlovén előnyt (29–31). A támadások mindkét oldalon góllal végződtek, de ez most nem nekünk kedvezett, hiszen maradt a kétgólos hátrány. Pergel kihagyott lövése a hatvanadik perc elején lényegében eldöntötte a meccset, mert a szlovénok támadhattak. Be is lőtték, így végül hárommal nyerték meg a meccset (32–35).

Válogatottunk számára sajnos végzetesnek bizonyult a második félidő elején látott rövidzárlat, így továbbra is csupán egy ponttal állunk a középdöntőben. Ezzel a legjobb hatba kerülés végleg elúszni látszik, de legalábbis nem csak rajtunk múlik immár, hogy elérjük-e céljainkat. Csapatunk két nap múlva, a házigazda Svédország ellen lép majd pályára.

Vezető kép: a Magyar Kézilabda Szövetség hivatalos Facebook-oldala

 

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.