Elfáradtunk a végére, így ezüstérmes lett pólóválogatottunk - Vízilabda Eb-döntő: Szerbia–Magyarország 10–7

Ahogyan azt a csoportmeccsnél is írtuk, a jelenlegi vízilabda legnagyobb rangadója a magyar és a szerb válogatott párharca, kiváltképp igaz ez akkor, ha egy nagy torna döntőjében találkozik egymással a két ország nemzeti együttese. Érdekes előzménye volt a találkozónak, hogy a szerbek játékosa, Nikola Jaksics piros lapot kapott az olaszok elleni elődöntőben, miután ütésért kiállították. Ez elvileg magával vonta volna, hogy a döntőben nem játszhat, mert a piros lap egy meccses automatikus eltiltással jár, de a háromszoros olimpiai bajnok centert végül – a magyarok egyetértésével – mégsem tiltották el, így ott lehetett a medencében. A Fair Play-t tekintve tehát már a mérkőzés előtt arattunk egy győzelmet.

De nyilván az volt a cél, hogy ne csak a fehér asztalnál, hanem a medencében is győzzünk. Ehhez ma vissza kellett volna vágni a csoportkörös vereségért, amely véleményes körülmények között született ugyan meg, de végül is – ahogy mondani szokás – az almanachokba majd az kerül be, hogy Szerbia nyert. Most itt volt a lehetőség a nemes bosszúra, és arra, hogy ezekbe a bizonyos almanachokba az is bekerüljön, hogy Magyarország 2026-ban Európa-bajnok lett Belgrádban. Nálunk sem volt hiányzó, a szerbeknél is ott volt mindenki, természetesen Nikola Jaksics is, így következhetett a szuperdöntő.

Első félidő

Vigvári Vendel emberfórból lőtt szép góljával mi szereztünk vezetést, de a következő támadásból rögtön egyenlítettek a szerbek. Drasovics emberelőnyből a szerbeknek szerzett vezetést. Nagy Ákos a következő fórnál szintén nem hibázott, jó volt látni euforikus gólörömét (2–2). A szoros, kiélezett mérkőzésen mindkét csapat hibázott támadásban, emberelőnyben is, így Lukics második góljával az első szünetben a szerbek vezettek eggyel (3–2). Ragyogóan védekeztünk, Vogel pedig kisegített, ha arra volt szükség, így a második negyed első három percében nem kaptunk gólt, miközben kettőt is lőttünk, előbb Jansik Szilárd, majd ismét Vigvári Vendel volt eredményes, így máris mi vezettünk (3–4). A negyed feléhez közeledve páros kiállítást ítéltek a bírók – Vismeg és Lukics mehetett pihenni – majd Fekete is kiszállt, de kapufát dobtak a szerbek. Mindkét oldalon kimaradt két újabb helyzet, ám három perccel a játékrész vége előtt büntetőt kapott Szerbia. Dusan Mandics lőtte, büntetésölő kapusunk, Vogel Soma ezúttal nem tudott védeni (4–4). Nagy Ákos telibe találta a felső lécet, s amikor visszaúszásnál Nagy Ákos megkapta második kiállítását is, a szerb kapitány időt kért. Mindhiába, ragyogóan védekeztünk, így a szerbek lőni sem tudtak. Igaz, a túloldalon egyenlő létszámnál mi sem. A szerbek betaláltak, Vico révén, igaz, szemre mindenképpen a kétméteres vonalon belülről, mégis megadták. A fórokat korrekt módon megkaptuk a bíróktól, de ezt most nem vették észre… Vagy nem akarták… Varga Vince a lehető legjobb módon büntette a furcsa ítéletet, kíméletlenül bevarrta az egyenlítő gólt (5–5). Az utolsó támadást mi vezethettük az első félidőben, sajnos nem tudtuk lövéssel befejezni.

Második félidő

A ráúszásnál elhoztuk a labdát, de hiába. Nem tudtunk betalálni, miközben a szerbek két gólt is szereztek, így hamarjában elhúztak kettővel (7–5). Jansik is csak a kapufát találta el, pedig nagyon kellett volna, hogy tartsuk a lépést a szerbekkel. Tartottuk is, mert a labdaszerzés után Varga Zsolt a legjobb ütemben kért időt, a támadást pedig utána mintaszerűen fejeztük be. Miután kivédekeztük a szerb akciót, már az egyenlítésért támadhattunk. Fekete a gólja után most emberfórt harcolt ki, Nagy Ádám zúgó felső lécet lőtt, ráadásul Vigvári Vincét visszaúszás közben, Varga Vincét pedig védekezés közben állították ki, de Vogel védett. A mi támadásunknál Fekete Gergőt ötméteres-gyanús helyzetben szabálytalankodtak, nem fújtak a bírók… Megint úgy tűnt, hogy a kritikus pillanatokban érződik a hazai környezet előnye. Továbbra is egygólos volt a szerb vezetés (7–6), fél perc volt hátra, a szerbek felértek még, de nem dobták be, vagyis egy gólt kellett ledolgozni az utolsó nyolc percben. A sorminta ugyanaz volt, mint nyolc perccel korábban, elhoztuk a labdát, de kihagytuk a helyzetet. Szerencsére a szerbek is. Manhercz lövését Glusac védte, nagyon jó napot fogott ki a szerb kapus, amikor pedig nem ő védett, akkor a kapufa… Ha kapufákra játszanánk, sokkal vezetnénk. Fekete elkapkodta a befejezést, mint ahogyan a szerbek is. A sportszerű, de kőkemény csatában mindkét csapat elkészülni látszott az erejével, csak a szíve és a lelke vitte előre a szerbeket is és bennünket is. Kovács Péter nem kapta meg a fújást, a szerbek labdát szereztek, amikor négy és fél perccel a vége előtt időt kértek a szerbek. A támadás végén ötméterest kaptak a hazaiak, a visszajátszás alapján jogosan. Mandics ezúttal is bevágta sajnos, kettővel vezetett Szerbia, négy perc volt hátra (8–6). Varga időkérése után megkaptuk a fórt, Manhercz lövését azonban védte Glusac. A másik kapu előtt Fekete kapott kiállítást, Lazics belőtte, háromgólos előnyt felépítve ezzel Szerbiának, fáradt csapatunknak innen nem látszott visszaút ezen az estén. Emberelőnyben eladtuk a labdát, nem tudtunk kapura lőni, a szerbek jöhettek, nem értek fel a kapunkig, de az idő nekik kedvezett, belül voltunk az utolsó két percen. Dusan Mandics az ötméteresek után távolról is betalált (10–6). Eldőlt. Vigvári Vendel még szerzett egy szemfüles gólt, de ez már csak szépségtapasz volt.

Két nagyon fáradt csapat sportszerű csatájában Szerbia a második félidőben jobban játszott, mint a mieink, így a hazai környezet előnyét is időnként élvezve, végső soron megérdemelten nyerte meg az idei póló Eb-t.

Vezető kép: MTI/Czeglédi Zsolt