Összefogott a térség a Balatont tápláló Eger-víz patak megmentéséért- interjú Márta Istvánnal, az EGER-VÍZ patakművészeti őrség szervezőjével

A Balaton-felvidék és a Déli-Bakony egyik csodálatos természeti értéke a Balatont tápláló, mintegy 32 kilométer hosszú Eger-víz patak, amelynek vízhozama ijesztő mértékben csökken az elmúlt évtizedekben. Emiatt hívta életre Márta István és csapata az EGER-VÍZ patakművészeti őrség elnevezésű térségi összefogást, amelyben a patak melletti tizenhárom település – Nagyvázsony, Pula, Öcs, Vigántpetend, Kapolcs, Taliándörögd, Monostorapáti, Hegyesd, Diszel-Tapolca, Gyulakeszi, Nemesgulács, Badacsonytördemic, Szigliget – és szintén a régióban lévő több civil szervezet kapcsolódott be. Az ötletgazda Márta Istvánnal, aki egyben a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet vezetője, arról beszélgetünk, hogy mi okozta majdnem többször a patak vesztét, de szóba kerül az is, hogy milyen kulturális csemegékkel várják az érdeklődőket az Eger- víz Napokon?

LSZF- 061.HU

Miért különleges az EGER-VÍZ” patakművészeti őrség projekt, és mi a legfőbb célkitűzése? Az Eger- víz nem azonos az Eger környékén folyó Eger patakkal. A mi Eger- vizünk a Balaton északi partján van, Nagyvázsonyból ered, és Szigligetnél folyik be a Balatonba, harminckét kilométer hosszú, és valaha több mint harminckilenc vízimalmot hajtott meg. A projekt egyébként szervesen kapcsolódik a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa programsorozathoz. Nagyon fontos, hogy a művészet, a tudomány és a közösség erejével hívjuk fel a figyelmet az élővizek fontosságára. Legyen ez csak egy forrás, patak, tó vagy akár egy folyó. Úgy gondoljuk, hogy az elkövetkező generációk számára a víz lesz a legértékesebb elem. Ennek az őrzése kötelességünk, mindamellett, hogy az ehhez kapcsolódó tudást, tapasztalatot át kell adni a következő generációknak. Fontos a klímatudatos gondolkodás, és ez összefügg a helyi értékek megjelenésével, amelyeket értéktárakban gyűjtjük. Itt nemcsak a malmok, a hidak, hanem a patak mellett épült olyan emberi, táji, környezeti értékekre is gondolunk, ezeket összegezzünk, katalogizáljuk, tehát egy adatbázist hozunk létre. Természetesen a fentiek mellett a szelíd turizmus fejlesztése is fontos,

Sajnos egyre kevesebben vannak, akik a víz partján kis földeket művelnek. Ez egy hagyományos gazdálkodás volt annak idején. Kapolcson alig van már három vagy négy ilyen, és ezeket is idősebb nénik gondozzák. A hosszabbtávú célunk pedig az Eger- víz Natúrpark létrejöttének megalapozása, de ez hosszú évek munkája lesz.

Ennek a tizenhárom településeknek a történetében milyen szerepet töltött be a patak, hogyan befolyásolta korábban például az iparukat? Először is a vízhozamról kell beszélnem, mivel most az csak töredéke annak, mint amekkora a múlt században, a '40-es, '50-es évekig volt. Ezt a természeti csodára harminckilenc malom szegélyezte egészen Szigligetig. A középkorban különféle kisebb-nagyobb halastavak is épültek rá, merthogy monostorok és kolostorok is voltak itt az Eger- víz mellett. A malmoknál nem csak gabonaőrlés volt, hanem például deszkametsző, vagy épp olajütő malom is. Tavaly Kapolcson rendbe hoztunk egy régi vízimalmot, ahol őrölni is tudunk. Fontos hangsúlyoznom, hogy a projektben nemcsak a települések polgármesterei, civil szervezetei, vagy a három iskola fogott össze, hanem a Pannon Egyetem, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, WWF Magyarország, sőt a Robert Capa Központ is segít a patakról készült fotók kinagyításával, és installálásával.

Említette az előbb, hogy a patak vízhozama jelentősen csökkent az utóbbi évtizedekben a korábbihoz képest, ennek mi volt az oka, talán a klímaváltozás? Több eredője van ennek a problémának. A '60-as években a nyirádi bauxitbányászat kezdetekor rengeteg kár keletkezett a Bakony vízháztartásában, ugyanis ki kellett termelni százhúsz méter mélyről a karsztvizet, amely azt eredményezte, hogy itt a környéken elapadtak a kutak, a források. Kapolcs környékén pedig egy '87-ben létesített szabálytalan halivadék nevelő tó okozott problémát akkor, amikor elfogták a vizet. Az ökológiai egyensúly csak tíz-tizenöt év alatt regenerálódott. Egyébként az eliparosodott állattartás vagy a mezőgazdaság különféle ágazatai is nagyon nagy károkat eredményeztek.

Milyen kulturális eseményeket fűznek ehhez a projekthez? Például mi az az Eger- víz Napok? Tizenhárom Eger- víz Napot tervezünk idén szombatonként vagy vasárnaponként. Ez egy sorozat, amit áprilisban kezdünk Nagyvázsonyban, és ősszel megérkezünk Szigligetre. Minden program összefügg a vízzel, például a Duna Szimfonikus Zenekar Smetana Moldvájával, Handel Vizizenéjével lép színpadra három helyre is, de jön Érdi Tamás, Boros Misi, a Mandel Quartet, Juhász Réka kiváló népdalénekesünk és zenekara, Gryllus Vilmos a gyerekeknek, de egész hosszan sorolhatnám a neveket.

Megnézünk például több forrást, az almádi monostor romot, a somogybabodi Szentkutat, a hegyesdi várromot és az öcsi Nagy-tót. De idekapcsolódik a Tájművészeti Ösvény programunk is, amelyben tájművészeti kiállítás valósul meg áprilisban a patakmeder összekötő túraútvonala mentén, Nagyvázsonytól Monostorapátiig. A tájművészeti projekt hívószava „a híd”, amely a kapcsolódásokról, az összekötő utakról szól. Megvalósulási formája egyfajta művésztelep jellegű műhelymunka, melynek során a patak menti malomhidak környéke megállóponttá, „a híd” inspirálta alkotások alkalmi kiállítóhelyévé válnak.

A patak élete sokban függ a jövő generációtól. Hogyan edukálják őket ebben a témában? Célja ez egyáltalán a programnak? Természetesen, azt hiszem az a legfőbb célkitűzésünk, hogy a fiatal generációk figyelmét felhívjuk erre a kérdéskörre. Ezért szervezünk első lépésként patakmeder-takarítást az összes településen április elsején. Ez azt jelenti, hogy délelőtt a fiatalok, idősek gyűjtik a szemetet, tisztítják a folyót és a partját, majd délután eljönnek Kapolcsra és a Molnár Házban sütünk-főzünk, táncházat tartunk. Így ennek óriási közösségformáló ereje is van. A tizenhárom település három általános iskolájában pedig vetítéseket, beszélgetéseket és workshopokat fogunk szervezni, mert a legfontosabbak az, hogy a következő generációnak megtanítsuk, hogy ezt a kincset ne hagyják elveszni a jövőben.