A liberális jogállami ököl vasököl, oda üt, ahová köll!

Csekélyke három év után a vádlott felmentésével lezárult az a büntetőper, amelynek áldozata László Petra operatőr volt, aki 2015-ben került a liberális jogállam célkeresztjébe, mint közveszélyes antiliberális ágens. A végül is felmentett vádlott volt a büntetőügy áldozata. Nem tévedés.

Mielőtt továbblépnénk, hadd kívánjam minden lelkes és lelketlen liberális felebarátunknak, akiket elkeserít, felháborít ez a felmentés, nekik is legyen meg az az élmény, hogy néhány száz muzulmán megindul futva feléjük. Maradjunk annyiban, a jelenség jót tesz az adrenalin termelésnek.

Ebben a történetben az a szép, hogy minden pillanata dokumentált képileg.

Kontextusai világosak és egyértelműek. Maga a cselekmény másodpercekben mérhető hosszúságú csak. Mégis beletelt a független magyar bíróságnak és ügyészségnek, a jogállam féktelen dicsőségére, három csekélyke évbe, hogy két bűnösséget megállapító ítélet után jogerősen felmentse a magyar kriminalisztika legveszélyesebb rasszistáját. Az ügyészség ugyanis valami bájos okból részben osztotta a liberális sajtó és véleményformáló horda azon véleményét, hogy László Petra a menekültválságban azonnal meglátta a lehetőséget, hogy embereket rugdalhasson. Ezért operatőrnek állt, még évekkel korábban, ami bizonyítja a cselekményre való alapos felkészülését, majd a határon töltött heteket, hogy elcsípjen olyan pillanatokat és körülményeket, amikor a zűrzavar leple alatt a tömegben lehetséges a menekültek élvezeti célú rugdalása.

Ezzel a vaskos és liberális tényanyaggal megtámogatott bizonyítéktömeggel szemben áll László Petra azon erőtlen védekezése, hogy éppen felvételt készített a tömegnek háttal, és amikor megfordult, azt tapasztalta, hogy több száz ember rohan feléje, és ettől pánikba esett.

Én nem is értem, hogy László Petra hogy meri beismerni egyáltalán, hogy ennyire nyilvánvalóan különbözik a Homo Sorosikustól. Ahelyett, hogy ölelésre tárt karokkal állt volna ott, könnyes szemekkel figyelve, ahogy több ezer illegális határsértő, a közéjük keveredett muszlim szélsőségesekkel és terroristákkal közösen áttörik a határt és beözönlenek Magyarországra, volt mersze pánikba esni. Az illiberálisok pofátlansága nem ismer határt. Habár a kitárt kar is kétesélyes, mert ha valamelyik liberális hülye kitalálja, hogy a karjai kitárásában a beözönlés ellenzése fejeződik ki, ugyanúgy halállistára kerül, mint így.

Az a baj, hogy amikor a liberális jogállam a maga pőre ostobaságában megmutatkozik, csak legyintünk és megyünk tovább. Pedig alapvető emberi jogainkat, az igaziakat veszik el ezek az életidegen elmebetegek, a valóságtól és minden emberitől elrugaszkodó jogfetisiszta kretének, akik még soha nem estek pánikba.

Kedvenc példámban a bírónő(!!) megkérdezte a bántalmazó férjét megölő nőt, hogy miből gondolta, hogy amikor leszúrta a férjét, az éppen megölni készült, hiszen előtte már sokszor megverte, de még egyszer sem agyon? Ezt egy liberális jogvédő mesélte még a kilencvenes években, amikor még a nőket védték, és a katonakorú muszlim férfiak szexuális kielégüléshez való joga még nem került az érdeklődésük homlokterébe.

A liberális jogállam egyszerűen képtelen elismerni a normális emberek esetében azt, hogy az extrém körülmények hatására azok irracionálisan kezdenek viselkedni, akaratukon kívül.

Egyszer egy dél-baranyai faluban alkalmam volt megtekinteni, hogy egy nagyobb család (eufemizmus alert!!!) kerget egy kisebb családot (eufemizmus alert!!!), miközben én az egyik kertkapuban beszélgetek valakivel. Nem is felénk futottak, csak el mellettünk, de a 130-as pulzusom és az adrenalinfröccs megmutatta, hogy nem mindig a szellem az úr az anyag felett.

Döbbenetes, hogy a magyar jogásztársadalom nem bír annyi képzelőerővel, hogy ezt a helyzetet el bírja képzelni.

Arra nem is akarok gondolni, hogy László Petrát azért hurcolták meg három éven keresztül és találták bűnösnek kétszer, mert be akarták bizonyítani a külföldnek, hogy a magyar ügyészség és bíróság kormánybefolyás alatt áll. Illetve azt akarták vele bebizonyítani, hogy nem áll kormánybefolyás alatt. Tudom, hogy a kedves olvasó ezt most nem érti. A jó hír az, hogy ez a normalitás jele.

Levezetem, előre is elnézést.

A magyar jogrendszer azért hurcolta meg László Petrát, mert be kellett bizonyítani a külföldnek, hogy itt üldözik azokat, akik menekültellenesség gyanújába keverednek. A bíróság és az ügyészség ezt azért tette, hogy bizonyítsa kifelé, hogy ő szemben áll a kormánnyal, ami szintén „menekültellenesnek” van elkönyvelve. De ugyanezt kellett tennie akkor is, ha a kormánybefolyást akarta demonstrálni kifelé, hiszen akkor azért üldözte László Petrát egy nyilvánvalóan értelmetlen, bizonyíthatatlan, bizonyítatlan, sőt józan értelemmel bűnnek nem tekinthető ügyben, hogy azt demonstrálja, a kormány kényszeríti erre, mert érdeke a hatalmas nemzetközi hisztériakampányt indukáló ügyben eljárni a „bűnössel” szemben.

Attól tartok azonban, hogy a valóság ennél sokkal szomorúbb.

A magyar ügyészség és bíróság tényleg bűncselekményt látott ott, ahol csak egy pánikba eső embert kellett volna, és a magyar kormánynak annyi befolyása sincs az „igazságszolgáltatásra”, hogy egy ilyentől megvédjen egy állampolgárt. Mert a „liberális jogállam” már csak ilyen. Rosszat tenni benne könnyű, jót tenni lehetetlen.