Ki lesz az EU új feketebáránya, és kiből lehet mártír?

Orbán Viktor Brüsszel-politikája - fogalmazzunk úgy - kurucos volt. Belemenős, egyenes, nem finomkodó. Üzenetében és stílusában egyaránt. És ezen a kettőn így együtt nyerészkedhettek azok a tagállamok és EU-s politikusok, akik a saját nyilvánosságuk előtt politikai megfontolásból nem merték felvállalni a valódi álláspontjukat. Pláne, ha azt amúgy is kérés nélkül képviselte a magyar miniszterelnök, és a Fidesz-KDNP képviselői helyettük.

A brüsszleita propagandaportál Politico legújabb cikkeiben már azokat a technokrata aggodalmakat igazolja vissza, amelyek azt próbálják felmérni, valójában mennyi titkolt híve, támogatója volt Orbán Viktor politikájának. Orbán hiányában ugyanis ezeknek a rejtőzködő, sőt sokszor Magyarországgal ellenséges politikusoknak ki kell jönniük a fényre, comming outolniuk kell, mert már nem képviseli más helyettük a saját választóik érdekeit. Mostantól nekik kell majd, felvállalva annak minden következményét.

Merz Orbán hangján beszélt

Milyen árulkodó, ahogy legújabban Friedrich Merz nyilatkozik például Ukrajna kapcsán. Például, hogy Ukrajna uniós integrációja bár fontos a háború lezárásához, de ez „fájdalmas kompromisszumokkal járhat”. És, hogy „Ukrajna kénytelen lesz lemondani területeinek egy részéről". Vagy, hogy a 2027-es, 2028-as uniós tagság irreális, hiszen

Hát ezek konkrétan az Orbán-kormány állításai a háborúról és Ukrajnáról. Az ilyenekért járt korábban az "oroszbérenc" jelző. De hiába, ha a német kancellár most megpróbálja meglovagolni a magyar álláspont eltitkolt népszerűségét. Merz szájából hamisan csengenek az Orbántól visszhangzott szavak, sokkal jobban illenének Alice Weidelhez, az AfD vezetőjéhez. Ez azt jelenti, hogy hiába lőtték ki a feketebárányt, a magyar álláspontnak máris van hiteltelen és hiteles  képviselője, továbbvivője az európai színtéren. 

Politikai szenvedéstörténet

És itt jön a címben foglalt kérdés másik fele, a politikai mártíromság kérdése. Erről kevesebbet beszéltek eddig, itthon pedig nem is fogunk egy darabig, hiszen Magyar Péter elképesztő médiahadjárat keretében próbálja beleverni a magyari fejekbe, hogy itt tizenhat évnyi elnyomás, nyomor és szenvedés volt. Könnyen lehet, hogy a magyar társadalom egy jelentős része most ebben akar hinni, bűnösöket, orosz kémeket akar börtönben látni, megfeledkezve azokról a vitathatatlan vívmányokról és társadalmi intézkedésekről, amelyek miatt háromszor is kétharmadot szavazott a Fidesz-KDNP-nek.

Ez azonban más tagállamokban kevésbé lényeges szempont. A tény ugyanis egy kívülálló uniós polgár szemében az: a brüsszeli technokrata elittel szemben háborút hirdető magyar kormányt - amely minden híresztelés ellenére nem kifelé tartott Európából, hanem éppen belülről akarta megreformálni azt -, Brüsszel folyamatos és kegyetlen retorzióknak tette ki. Ne legyünk szemérmesek, a Fidesz-KDNP kormánnyal szemben 

• kezdetektől jelentések íródtak
• kötelezettségszegési eljárások indítódtak
• bizottságok érkeztek, hogy súlyosan elfogult de júdásdollárral gondosan kitömött szélsőliberális „szakértőket” faggassanak a demokráciáról, a fékekről és ellensúlyokról
• parlamenti lecseszőnapokat tartottak az EP-ben, ahol a balliberális EP-képviselők órákon keresztül szapulták Magyarországot 

és sorolhatnánk. Ez ment tizenhat éven át, és ez már európai mércével mérve is látványos volt. Európa polgárai azt is érzékelhették, hogy az uniós kritikák rendre a migrációra, a genderellenességre, az Európai Egyesült Államok rémképének elutasítására, illetve legutóbb a háború kérdére irányultak. Látták, hogy a nagy társadalommérnökösködésnek ellenszegülő magyar kormányt a vége felé már nemcsak forrásmegvonással, de napi szintű százmillós bírsággal büntette Brüsszel. Ha elvették volna hazánk szavazati jogát, az még több európai agyában kapcsolta volna be a vészcsengőt, hogy nem jó irányba mennek a dolgok. 

Ursula és Tusk még nem tudja, mit is csináltak valójában

Eddig azonban nem jutottunk el. Most új helyzet alakult, amikor eljött az idő, hogy a Patrióta tömb felvállalja a saját értékrendjét, mert Orbán Viktor nem képviseli többé a szuverenista érdekeket az Európai Tanácsban. Ezzel párhuzamosan Európa patrióta pártjai most a szuverenista politika mártírjaként mutathatják fel az Orbán-kormányt, az elmúlt tizenhat évet pedig különböző stációkként, amelynek egyik utolsó állomásán még a titkosszolgálatokat is ráeresztették a magyar kormányra, hogy megbukjon végre. Az Orbán-kormány vereségével ugyanis mártírt avattak Brüsszelben. Ezt még nem érti sem Merz, sem Ursula von der Leyen. Mégkevésbé a korlátolt, bosszúszomjas Weber és Tusk. Politikailag ugyanis nem elég alkalmasak annak felismerésére, hogy Orbánnal a kiegyezést kellett volna keresni, az erőpolitizálást ugyanis nem Orbán Viktor kezdte. A kuruckodás már csak reakció volt. 

Ráadásul ez az erőpolitizálás teli volt elitista, nyugati gőggel, lenézéssel a több mint ezeréves államiságot felmutatni képes Magyarországgal szemben. Pedig nem véletlen, amit eddig hazánk mondott és képviselt az EP-ben. Az nekünk mind történelmi tanulságokból fakadt. Ami az Orbán-kormány levadászása után csak még érvényesebb lett. És ezt az erőpolitizálást és levadászást csak egyszer lehetett megcsinálni. Mert túl látványosra sikeredett, miről is szólna az Európai Egyesült Államok. Megbélyegzés, lejáratás, megalázás, ellehetetlenítés. Titkosszolgálati műveletek. A szuverenista pártoknak csak szét kell vinni ezt a tanulságos történetet.

Európa páriái

A lehetséges megigazulásból a Fidesz-KDNP feltehetően ki fog maradni. Az úttörő innovátor sorsa eleve párosul gyakran a magánnyal, a meg nem értettséggel. De amellett sem szabad elmenni, hogy a Fidesz-KDNP idővel meglepően erős tábort szervezett, legyőzhette volna Brüsszelt. Hosszabb távon. Hogy ez nem így történt, ahhoz vastagon hozzájárult az elvektől eltartó hazai kormányzási gyakorlat, amit a választók honoráltak is. De a választók feltehetően azt is megelégelték, hogy egyedül a magyar kormány kurucos. Hogy csak mi harcolunk bizonyos elvek mentén, és csak mi isszuk meg ennek a levét. Hogy mi vagyunk az Európai Unió páriái. Ez hálátlan feladat. Ebben a formában ezt megelégelték a magyar választók. A feketebárány-szerepnek ezzel vége, ugyanakkor ez korántsem jelenti azt, hogy az elvek megsemmisültek volna. Azok most kezdenek majd el megerősödni...