Szobrot avattak a Magyarok Püspöke tiszteletére Budapesten (PS-exkluzív!)

Egész alakos szobrot állítottak Dr. Hegedűs Loránt református püspök, egyetemi tanár, egykori zsinati elnök tiszteletére. A Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának Abonyi utcai épületének udvarában felállított alkotást Tőkés László nyugalmazott királyhágómelléki református püspök áldotta meg, és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, valamint Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter avatta fel.
Dr. Hegedűs Loránt református püspök, egyetemi tanár a XX. század egyik legjelentősebb egyházi személyisége volt. Szerepe már az 1956-os forradalom és szabadságharc idején fontossá vált, amikor a felkelők oldalára állva megkongatta a Kálvin téri templom harangját az elhunyt mártírok tiszteletére, cikkeket is írt a forradalmi események támogatására, később, a felkelés leverése után pedig a veszélyek ellenére folyamatosan temette az elesetteket. Hidasi szolgálati évei alatt sem tört meg, sőt, tudatosan képezve magát európai viszonylatban is kimagasló felkészültségű teológussá vált.
A rendszerváltozás után elsőként ismerte fel, hogy a Trianon, valamint más történelmi traumáink okán szétszóratásban élt nemzetünk egyesítése létérdek. Ez a felismerés vezette őt oda, hogy megszervezze a Magyar Reformátusok Világtalálkozóját, felelevenítve ezzel a második világháború előtt életre hívott kezdeményezést. Elsősorban ezen cselekedete okán nevezték el őt szerte a nagyvilágban a „Magyarok Püspökének”. Az 1990-es években elévülhetetlen érdemeket szerzett a kommunisták által elrabolt református egyházi javak visszaszerzésében. 2004-től kezdődően méltatlan esetek egész sora érte utol személyét, ellehetetlenítették, igyekezték mindenünnen kiszorítani saját egyházán belül is.

Sajnos már csak elhunyta után, a 2010-es évek közepén indult meg rehabilitációja, amely napjainkban is zajlik, s amelynek részeként Dr. Hegedűs Loránt püspök személye végre ismét visszakerül az őt megillető helyre. Ennek a rehabilitációs folyamatnak volt örvendetes állomása tavaly ősszel a Lakiteleki Népfőiskola szoborparkjában állított mellszobor és ebbe a sorba illeszkedik a mostani, Abonyi utcai szobor megvalósulása is.
Az ünnepélyes szoboravatón elsőként Steinbach József püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke lépett a pulpitusra. Igei köszöntőjében Pál apostol római levelének negyedik fejezetének tizenhetedik versét olvasta fel, majd kiemelte, hogy a hit ajándéka és csodája, amely mindannyiunk hitére vonatkozik.
Az ige szerint a hit nem más, mint a teremtő Istenbe vetett hit. A semmiből valamit, a káoszból rendet formálni csak az Isten képes és az nekünk jó. Emberi értelemben felfoghatatlan, de hitben megfogható. Ebben a teremtésben mi is részese lehetünk, ha követjük Istent. Ezt az örömhírt párhuzamba állíthatjuk Hegedűs Loránt püspök életével, azzal, hogy reménység nélkül is reménységgel tudott szolgálni és a jövőbe tekinteni. Mindez úgy mutatkozott meg, hogy tanító tudós volt, aki úgy volt teológus, hogy látta a segédtudományok összefüggéseit, a tudományok, a művészetek és a kultúra egybefonódását. A legnehezebb bibliai könyveket dolgozta fel (Jób könyve, Jelenések könyve), amelyhez a mai napig érdemes nyúlni, ha az ember prédikációra készül. A világ magyar refomátusságát igyekezett összeterelni, és egyházvezetőként építette az új lehetőségek között az egyházat. Áldott legyen az Isten, hogy olyan egyházvezetőket ad nekünk, akikben az Isten lelke munkál, mint ahogyan Hegedűs Loránt püspökben is munkált.

Prédikációi életre szóló élményt jelentettek
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesként – katolikus vallásúként is – fontosnak tartotta, hogy elősegítse Hegedűs Loránt püspök rehabilitációját és megbecsülésének helyreállítását.
Nekünk, akinek megadatott, hogy hallhattuk Hegedűs Loránt prédikációit, elmondhatjuk, hogy életre szóló élményt és tanulságot adott számunkra. Három dolog jellemezte ezeket a prédikációkat. Szembesített bennünket azzal, mennyi mindent nem tudunk, a prédikáció végére annyit tanultunk, mint egy egyetemi előadáson, a harmadik pedig az volt, hogy olyan összefüggéseket mutatott meg különböző tudományágak között, amelyek nekünk sosem jutottak volna eszünkbe, ráadásul mindezt képes volt bibliai megközelítésbe ágyazni. Ezek alapján még akár egy reneszánsz ember is lehetett volna Hegedűs püspök úr, de ő nem pusztán az volt, hanem emellett hitvalló ember is, aki a résztudományokat a teológia egészében fejtette ki. Ezért volt rá jellemző, hogy hitvallóan tudott prédikálni. Ő mint hitvalló és mint teológiatudós, egyszerre ragadta meg az értelmünket és gyújtotta lángra a szívünket, emellett megmutatta azt is, hogy Jézus Krisztus evangéliuma egyetemleges, bebizonyította, hogy a kinyilatkozás nem csak a templom falai között érvényes. A művészetben és a tudományban is mindig van valami szakralitás. A tudomány autonómiája fontos, de az nem a szakralitástól való autonómia. Minden kérdés végső soron az Isten-kérdésig radikalizálódik. Sok olyan ember van, aki derék református vagy katolikus, és amúgy jó magyar. Hegedűs Loránt azonban tudta, hogy Jézus Krisztusban minden nép története üdvtörténetté vált, és ő így élte meg a magyarsághoz való kötődését, ezzel is Isten üdvtörténetén akarva munkálkodni. Hegedűs Loránt lánglelkű prédikátor, tudós volt.

Ez a szoborállítás önmagán túlmutató, jelképes cselekmény
Tőkés László nyugalmazott királyhágómelléki református püspök, mint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, a határon túli magyarságot is képviselte az ünnepségen.
Két héttel az anyaországi országgyűlési választások után hadd idézzem Orbán Viktor szavait, amit a Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozóján fogalmazott meg: ’A hit erejére és a reménységre igen nagy szükség van ebben az országban és ennek határaink kívül is.’ A mostani és a lakiteleki szoborállítás önmagán túlmutató, jelképes cselekmény, amelynek révén Hegedűs püspök szeretve tisztelt egyháza végre kiköszörüli az önmaga becsületén ejtett csorbát. Kegyelettel adózunk ennek a szobornak a felállításával is ennek a nagyszerű püspöknek, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a Trianon által szétszabdalt magyarságunk egyesítésében.

Páratlan műveltsége és retorikai képességei voltak
Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter már októberben, a Lakiteleki Népfőiskolán megtartott szoboravatáson is kiemelte Dr. Hegedűs Loránt püspök megkülönböztetett szerepét, úgy teológiai, mint prédikátori tekintetben.
Szobrot annak állítunk, akinek életműve még akkor is gazdagít bennünket, amikor ő már nincs az élők sorában. Szobrot az állít, akinek van mire emlékeznie és van miért hálásnak lennie. Hegedűs Loránt édesapám egyházi szerepvállalása okán gyermekkorom kitörölhetetlen része. Feleségével, Zsuzsa nénivel való többszöri családi, leányfalusi vendégeskedése is örök emlékeim közé tartozik. Máig emlékszem arra, hogy a püspök úr milyen őszinte érdeklődéssel fordult felénk, a gyermekek felé is. Az idő múlását jól mutatja az, hogy ha valakit, akit ismertünk, szerettünk és tiszteltünk, bronzba öntve láthatjuk viszont. Amikor elkezdte lelkészi szolgálatát, olyan világ kezdődött, amelyben jól tudhatta: szavait, cselekedeteit megtorlások követhetik. Az emberek az általa vezetett közösségekben megtalálhatták a hitet, Hidastól kezdve, Monoron át, egészen a Kálvin térig. Új utakra vezette negyven én kommunista-ateista időszaka után a református egyházat. Tudta, hogy 'míg tart a ma', addig kell harcolni, küzdeni mindazért, ami fontos. A református nemzetegyesítés az ő vitathatatlan teljesítménye. Mindenkinél korábban hívta fel a figyelmet a demográfiai tragédiára, a magyarság fogyatkozására. Páratlan műveltségét kiváló retorikai képességek egészítették ki, amely különleges prédikátorrá tették. Igyekezett mindenkinek segíteni, azoknak is, akik később elárulták, megtagadták. Jegyezzük meg, hogy az igazság nem többség kérdése, nem a pillanat fénytörésében értelmezendő. Köszönet, hogy az elmúlt öt évben a református egyház megfelelő tisztességgel kezelte és kezeli Hegedűs püspök úr életművét.

Ifj. Hegedűs Lóránt református lelkész felszólalásában először Balog Zoltán püspök levelét olvasta fel, majd édesapjára emlékezett, kiemelve, hogy a magyarságnak egyetemes, krisztusi küldetése van, amelyhez bűnvallás és bűnbocsánat nélkül nem juthat el.
A keresztény hit egyedül üdvözítő célja: nyitás a végtelenre. Családunk nevében szeretném Isten iránti hálaadással megköszönni a mai szoboravatás lehetőségét, elsőként az alkotónak, Babusa Jánosnak, akivel külön élmény volt minden egyeztetés és a szoboröntés folyamatának is a nyomon követése. Köszönöm a Magyarországi Református Egyháznak, a zsinati tanácsnak, Steinbach József püspöknek, köszönöm mindenkinek, aki részt vett édesapám rehabilitációjában. Köszönöm Gulyás Gergely miniszter úrnak, akinek édesapja, Gulyás Géza édesapám egyházi jogtanácsosa volt. Köszönöm a Szabadság téri és a Cimbalom utcai gyülekezet híveinek is a szobor felállításában nyújtott segítséget. Világi részről Semjén Zsolt miniszterelnökhelyettesnek is köszönöm, hogy hivatali ideje alatt mindvégig képviselte édesapám rehabilitációját. Az őszi, lakiteleki szobor állításakor nem hangzott el, hogy a Károli Egyetemet, a hidasi gyülekezetet és Hajdúnánás városát is, akik szintén híven őrizték édesapám emlékét, megkülönböztetett köszönet illeti.

Ifjabb Hegedűs Lórántot követően zárásként Balla Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorhelyettese mondott áldást és köszöntőt az egyetem, valamint Trócsányi László rektor nevében is. Az ünnepséget a Cantores Ecclesiae Rézfúvós Együttes zenei betétjei, Takács Bence előadóművész szavalata és Mészárosné Hegedűs Zsuzsanna református lelkész énekszava tette emelkedetté. Befejezésül leleplezték Babusa János Munkácsy-díjas szobrászművész egész alakos szobrát, amelynek talapzatán a tisztelők elhelyezték koszorúikat.
Vezető kép: a szerző felvétele
Dr. Hegedűs Loránt református püspök, egyetemi tanár volt az életre hívója a Magyar Reformátusok II. Világtalálkozójának, amelyet 1991-ben rendeztek meg Budapesten. Erről az eseményről, valamint a püspök úr nemzetegyesítő életútjáról is részletesen olvashatnak „A magyar megmaradás zászlóvivői” című kötetben, amely kapható a Püskinél és a Magyar Menedék Könyvesházban is.







