A hatalom is ellopható
Fotó: MTI Fotószerkesztőség/Balogh Zoltán
A Fidesz szavazói is a jó dolgokat támogatták, nem a rosszakat. A választók, úgy általában mindkét mindenkori oldal szavazói, nem tudják, hogy végül is miként oszlik meg a hatalom az országgyűlés, a kormányzat, az államszervezet, a bíróságok, az ügyészségek és úgy általában a hatóságok között. Az a legkellemetlenebb, hogy szinte mindig eseti jellegű, hogy ki mire is lát rá valójában és ki kap csak vetített képet. A hatalom birtoklóinak számtalan erővel kell megküzdeniük, rengetegszer a saját rendszerük lomhaságával és tompaságával is.
A jóakarat nem elég a hatalom működtetéséhez. És ugye mindenki, aki a saját pecsenyéjét sütögeti, az a kormányzatra akar kenni mindent, ami rosszul megy. A választópolgár meg csak a kimenetet látja. Akár a jót, akár a rosszat.
A hatalomért mindig harc folyik
A források elosztásáért mindig harc folyik a kormányzatokon belül, és sohasem lehet tudni, hogy melyik egyébként jól megalapozott és szükséges projekt mögött van sanda lopási szándék. Az igazi hatalom a források feletti rendelkezés. Sok egy mondatos igazsággal lehet leírni a Fidesz vesztét, az egyik az, hogy a központi kormányzat részben elvesztette a saját kormányzati forrásai feletti ellenőrzést. A célokat sok esetben jól jelölték ki (persze nem mindig), még a megvalósítási tervek is értelmesek voltak általában, de a mindennapi végrehajtás ellenőrzésére nem maradt erő. Senkit nem akarok felmenteni vagy megvádolni ezzel az állítással, csak jelzem, hogy minden magánvállalat azt akarja, hogy az állam nála költse el az adófizetők pénzét. És van pénze amit erre a kívánalmára költhet el. Sokaknak nagy kísértés ez. Láttam már nem egy olyan szakvéleményt, amelyet ketten fizettek ki, az állam, meg az, akinek volt arra ötlete, hogy mi is legyen benne. És akkor még az ideológiai ötletekről nem is beszéltünk, amelyek szükségszerűen beszivárognak az államigazgatásba a jogszabályoktól függetlenül.
Az állami döntéshozatalt pedig számtalan helyen lehet meghekkelni. Ha a politikai vezetés intakt, akkor a szakértőket, az apparátust illetve azokat kell megvenni, akik ott zümmögnek például egy miniszter, vagy egy nagyobb város polgármestere körül. A hatalom kopása pont ezt jelenti, hogy egyszerűen már mindenki érdekeket képvisel, sokszor úgy is, hogy igazában azt a valóság objektív leírásának tartja. Amikor azt mondjuk, hogy 2022 után nem tudtunk megújulni, akkor ezt értjük alatta.
Egy nagyon régi történettel magyaráznám el ezt a “meghekkelhetőséget”, egy technológiai értelemben nagyon másik korból. 1919-ben az egyik felmenőm távoli rokona belekeveredett a Tanácsköztársaságba. Elvileg nem gyilkolt és rabolt, de amilyen hülye volt, aláírt mindenfélét. Így menekülnie kellett, és távollétében még el is ítélték, nem jöhetett haza. Az egyébként a kommunistákat halálosan gyűlölő rokonság azonban tudta róla, hogy nem rossz ember, csak ugye fiatal volt és hülye. Mit tesz isten, egy másik nagyon távoli rokon a kormányzó titkárságán dolgozott és megbeszélte az illetékes miniszterrel, hogy az előterjeszti kegyelemre az illetőt, de azt tudták, hogy a kormányzó akkori kedvében nem írja alá a kommunisták kegyelmi kérvényeit. Ezért, a családi legendárium szerint a dokumentumot csak betették a szokásos napi aláírnivalók közé és remélték a legjobbakat. A kormányzó aztán aznap is aláírt mindent különösebb átolvasás nélkül, a hülye rokon meg jöhetett szép csendben haza. Remélem volt annyi esze, hogy többet az életben nem politizált. És ennek a történetnek is csak annyi a rövid összefoglalója, hogy a kormányzó megkegyelmezett neki. Pedig hát nem is. Ennyit a hatalom valós látóköréről. És ez csak egy kis magánügylet volt, olyan emberek részéről, akik egyébként a saját anyagi hasznukra valószínűleg nem tettek volna ilyet. De biztos voltak, akiknek más fajta ötleteik is voltak a kormányzó környezetében.
Magyarország egy kulturális határvonal nyugati felén fekszik, nálunk nem az apparátusok korruptak általában, mint Ukrajnában vagy Romániában, vagy keleten, hanem csak egyes emberek. Nem is tudjuk, hogy ez mekkora versenyelőny. Legyen ez nekünk örök tanulság, hogy néhány tucat gazember egy ekkora politikai közösséget is megrengethet, mint a miénk, még úgy is, hogy a Fidesz szavazói szinte száz százalékban jót akartak.
