Bródy János a tökéletes
Én azt szeretem Bródy Jánosban, amit ő is a legjobban szeret magában: a tökéletességet. És ezt az életérzést ki tudja sugározni magából, bő ötven éves művész pályafutása is a tökéletesből indult, hogy aztán az intellektuális
„übermencs” evilági perfectumában, az zsdsz-es értelmiségben istenüljön meg.
És még túlzásba sem estem. Ha Bródy János nyilatkozik, mindig megtorpan a világ. Hiszen tudjuk, hogy tehetséges csávó, hátha egyszer mond valamit.
Az aránytévesztés például pont annyira nem jellemző rá, mint amennyire a tökéletesség igen. Fegyőr András hájpolása óta tudjuk, hogy azt is le kell írni, hogy Bródy nagyon jóképű, a kor csak markánsabbá és férfiasabbá tette őt. Őt, aki annyi nőnek szerzett örömet úgy, hogy már 1968-ban sem csinált olyat, amit a genderelmélet és a feministák 2018-ban tiltanak.
„A LEGKÖZELEBBI KONCERTJE DECEMBER 10-ÉN az emberi jogok világnapján lesz, ami nem véletlen egybeesés.”
„És ellenség lesz mindenki, aki kételkedni mer” énekli „Akit a hazája nem szeret” című új dalában a költő. Hát igen, én például hozomra elhiszem Bródy Jánosnak, hogy ő egyetlen milliszekundumig sem kételkedett soha az SZDSZ-ben, talán Fodor Gábor elnöksége idején fogott először gyanút.
Bródy egyébként már visszavonult, csak a nagy sikerre való tekintettel nem vonult vissza.
Már nem is a szekunder, hanem a tercier szégyen kerülgette a szekunder szégyenemet, amelyet szégyenem érez, amikor a csodálatos magyar narancs (szándékosan írom kisbetűvel) objektivista szerzője, Legát Tíbor a következő kérdést teszi fel a legnagyobb művésznek (nem paródia, idézet):
„Hogyan lehetséges, hogy rajtad kívül alig akad olyan országos hírű könnyűzenész, aki ilyen egyértelműen kiáll a szabadság eszménye mellett.” (kérdőjel nincs)
Mert félnek te hülye, hogy nem kapnak pénzt. Nem olvasod a saját újságodat, ami be van tiltva, a börtönben, ahová be vagy zárva? Az ilyen kérdésnek álcázott ázalékságok miatt?
Bródy ezek után minőségi bőrrel borított arccal kijelenti, hogy az ő érzései szerint a Nemzeti Kulturális Alap nem politikai alapon osztja a pénzt a könnyűzenészeknek. Csak a szerkesztők nem szerepeltetik a médiában őket. Nyilván politikai okból, nem azért mert szarok. A szerkesztői szabadság részeként az ellenzéki szart kötelező játszani.
Ezután riporter és alanya akarategységben rugdalják egy kicsit Demjén Ferencet, mert az az életműkoncertjéhez kapott 25 millió forint támogatást. Az tényleg hatalmas nagy pénz. A Fotex felügyelőbizottságába csak olyan embereket választottak be annak idején, akik pontosan tudják, hogy mekkora. Demjén Ferenc meg nem akkora művész egy Bródyhoz képest, hogy csak úgy koncertezgessen.
Bródy azt mondja, hogy ő olyan, mint régen. Ez teljesen igaz, ő is, a dalai is beleragadtak a későkamaszkor lázadásába. Ennek jegyében – isten tudja hányadszor – megidéződik doktor Erdős, a Hanglemezgyár, az édes múlt, amikor sokkal szabadabban lehetett zenélni mint most. Vagy nem, de ez bizonyosan nem derül ki ebből a cikkből.
Aztán az elmaradt ellenzéki gyászmunka elengedhetetlen helyettesítőjeként, az a Bródy, aki 2000-ben még az egész Fideszt a börtönbe kívánta, megkapja az empatikus kérdést: Hogy érezted magad a választás után? (megint idézet és nem paródia következik)
„Nem szabad kételkednem a választások tisztaságában, de azt gondolom, hogy a választási törvény ebben a rendszerben megjósolható eredményességgel működik.”
Ez az ember még mindig nem szokta meg, hogy az nyer, aki a legtöbb szavazatot kapja.
Attól a matematikai következménytől meg ideges lesz, meg nem is érti, hogy aki majdnem a felét, vagy több mint ötven százalékát kapja meg a szavazatoknak, az szinte biztosan, illetve a második esetben bizonyosan nyer. Bármelyik választási rendszerben. Aztán a dolog Szent István Imre herceghez írt intelmeiben végződik, amelyet újabban az összes liberális emleget. Tudják, az egyszokású ország. Mondjuk aki azt hiszi, hogy Szent István liberális volt, azzal tényleg nehéz értelmes beszélgetést folytatni.
Két oldal és egyetlen anekdotán kívül semmi értékelhető nincs benne. Hacsak az nem, hogy Bródy Jánosnak semmiféle, de tényleg semmiféle eredeti gondolata nincsen. Nem eredeti se sok.
