Aki jobboldali, az ne is egyék!
Sok mindennel lehet vádolni az ultraliberális ellenzéket, de azzal nem, hogy nem képesek hétről hétre egy újabb, még az eddigieknél is idegesítőbb baromsággal előállni.
Legutóbbi leleplezésük központi eleme az, hogy a jobboldaliak is esznek. Ami magától értetődően csak is
elevés
lehet, ha egy jobboldali eszik vagy a sajátjait merészeli megetetni, akkor egyszerűen a szegény muszlim menekült (ősz szakállas) gyerekek elől eszi el a táplálékot. Vagy a szegények elől. Vagy a demokraták elől. A sor végtelenségig bővíthető...
Az új helyre költözött Miniszterelnöki Hivatal dolgozói ugyanis munkahelyükhöz egy menzát is kaptak, ahol a szokásos menü áráért kaphatnak egy szokásos menüt. Ahogy ez a hivatal korábbi helyén, a parlamentben is volt.
Nagyjából ugyanannyiért és nagyjából ugyanazt, hiszen a szolgáltató neves étterem ugyanaz.
Ez a ténykörülmény, hogy egy normális árú, de minőségi menza üzemel a miniszterelnökségen, olyan hisztirohamot váltott ki egyes ellenzékieknél, mintha őket fogyasztaná el éppen egy kormánypárti képviselő (nyersen, savanyúság nélkül). Csodálom is, hogy ezzel nem vádolták meg Németh Szilárdot például, mert tőle valami miatt a szokásosnál is jobban félnek. Vagy legalább azzal a kormánypárti frakciókat azzal, hogy nekik nagyobb húst adnak a konyhás nénik.
Értem én, hogy a söjtöri trakta fájó emlék a liberálisok hadastyán kommunikációs szakembereinek, és azért felsírnak, ha minőségi kaját látnak látványos tálalásban, tehát naponta, mert ez a fajta kommunikációs szakma jól fizet.
De a Fidesz annak idején nem azért támadta a szocialistákat, mert azok ettek.
A Demokratikus Koalíció gyorsan be is nyújtott egy törvényjavaslatot, hogy ezentúl az ország összes menzájára és kórházába a Gundel étterem szállítsa a menüt (a börtönöket valahogy kifelejtették). A DK politikusai el is látogattak ételmintát venni a várba. Ennek az aktusnak a kommunikációs értékét majd a történelem ítéli meg.
Ebben a pillanatban hallom az MTV Híradójában, hogy Demeter Márta bírálta a Honvédelmi Bizottság ülésén a Magyar Honvédség harckocsi beszerzését. Nagyon nehéz valakinek egy-két mondattal kétséget kizáróan, mondhatni fölényes biztonsággal bebizonyítani magáról, hogy valamihez a tökéletesség fogalmával jellemezhetően nem ért. Demeter Mártának sikerült. A hadügyminiszter komoly türelemről tett tanúbizonyságot, amikor kedvesen válaszolt neki. Sosem értettem, hogy magukat pacifistának valló, a katonai ismereteket büszkén negligáló politikusnők miért kezdenek el katonapolitikával, honvédelemmel foglalkozni. Habár azt mondjuk megnézném, feltéve, de meg nem engedve, hogy Vadai Ágnes és Demeter Márta megmérkőzik a honvédelmi miniszterségért. Ezzel a veszéllyel kellene presszionálni az ellenzéki szavazókat.
Akit ettől a lehetőségtől nem tör ki a frász, az bizonyosan agyhalott.
Na de térjünk vissza a jobboldali, kormánypárti politikusok és a kormányzati alkalmazottak étkeztetésére. Az, hogy Kóka János, sőt még Szabó Szabolcs, a korán elhalt egykori Együtt képviselője is marhaságnak találta az ellenzéki képviselők és propagandisták felhorgadását, mindent elmond az ellenzék ezen tematizálási kísérletéről.
Az élő fába is beleköt, mondák régen az ilyesfajta elmebajban szenvedő emberekre, de ezeket a jelenségeket a régi szép idők zárt közösségei kiutálták vagy valamilyen averzív kondicionálással kezelték.
Komolyan veendő ellenzékieink szerint például mondjuk a miniszterelnöknek otthonról kellene hordania az uzsonnáját és az ebédjét. Esetleg magának kellene kotyvasztania valamit a teakonyhában. Esetleg neki kellene főznie az egész mancsaftra.
Beadhatnának egy törvényjavaslatot arra, hogy a parlamentnek kelljen megszavaznia a menüt a Karmelitáknál. Minden nap. Kétharmaddal. Még nemesebb lenne, ha az ellenzék követelné magának a jogot, hogy ő határozhassa meg, mit eszik a miniszterelnök. Kiköthetnék például, hogy semmi olyat nem ehet, amit szeret. És hogy kihűlve, sületlenül, fövetlenül kell neki feltálalni a közeli börtön menzáján készült káposztáskockát. Minden nap.
Csak a képzelet szűkkeblűsége szab határt az ellenzék hülyeségének és falánkságának.
