Az Ernst Röhm-emlékkamion a Pride-on

A liberálisok nácik elleni harca új irányt vett. A nácikat már a tagsági idő jóváírásával veszik át a liberális civil szervezetekbe. Sőt, a titkos köszöntésükkel együtt.

Röhm jó emlékezetben tartása egyébként két okból is teljesen liberalizmus kompatibilis. Ugyanis buzi volt a szentem, mint az állat, valamint a nemzetiszocializmusból a szocializmust vette inkább komolyan. A Führer ez utóbbi miatt nyuvasztatta meg, ami, most szólok, nehogy elmaradjon valahogy, Adolf bácsi kétségtelen liberalizmusára utal. Hiszen Röhm fiatal, első ránézésre is tiszta fajú árjának tűnő fiúkból álló legközvetlenebb környezete, a náci forradalom győzelme előtt és a konszolidációja után sem hagyott egyéb értelmezési lehetőséget. Vagyis a Führer is liberális volt. Meg antiszemita, kijött az arabokkal is, habár ez utóbbiakat a félreérthető „zománcozott majom” kifejezéssel volt szíves illetni, de az ilyen apróságokat egy igazi liberális megbocsátja egy másik, igaz, eddig félreértett liberálisnak. (Elnézést a nyakatekert fogalmazásért, de hajlamom van rá, valamint a cenzorok, se az emberek, se az MI-ik sem rendelkeznek semmiféle irónia és humorérzékkel.)

Tehát Hitler, miként Sztálin elvtárs is csupán eltorzította az eszmét, és csak azon vesztek össze annyira csúnyán, hogy melyikük torzítása győzedelmeskedjen. Azt egyébként tudjuk is, hogy a német kommunisták Sztálin parancsára harcoltak olyan elkeseredetten a nácik ellen, mert Sztálin jól tudta, hogy a NSDAP-ben nem tudna komoly befolyást szerezni, olyat semmiképpen, mint a kommunistáknál.

Pedig meg is beszélhették volna, ha mondjuk Heller Ágnes egyszerre hívja meg őket Spinoza házba.

Az SA, az SS és a Wermacht egyenruhák egyébként azóta is kedvelt kellékei LMBTQBDSM kultúra zártkorű közösségi rendezvényeinek, hiszen azokat Hugo Boss gyártotta és finomította olyan jól sikerültre. Egy újabb érdekes adat ugyebár. Arról nem is beszélve, hogy mind a náci, mind a liberális szubkultúrák halálosan gyűlölik a fehér, heteroszexuális, családban élő keresztény embereket. Vagy legalábbis ezt akarják most egymás támogatóinak bemagyarázni a náci és a liberális agytrösztök. Miután a dolog jellegéből adódóan a nácikkal kapcsolatban agytrösztről beszélni nagyon erősen a tudományos-fantasztikum világába tartozik, erős a gyanúnk, hogy az ötlet a liberális univerzumban született meg. Feltehetőleg a még éppen meg nem javult nácikok agyonverték az utolsó olyan liberálist, akinek még volt erkölcsi érzéke és még tudott hányni. Ezzel az aktussal aztán elhárult az utolsó akadály az akcionista elmebeteg csoportok egyesülése elől.

A mi feladatunk ebben a projektben az, hogy támogassuk az ellenzéki szavazók ismeretbővítését. Karlendítéssel üdvözöljük liberális barátainkat, meséljünk nekik Röhm néptárs és elvbarátainak tevékenységéről, abbeli buzgalmukról például, hogy a középosztály alsó tizedétől fölfelé minden egzisztenciát agyon akartak verni, és az ily módon „társadalmasított” vagyont, hasonlóan a zsidó vagyonhoz, maguk között tervezték szétosztani. Természetesen messzemenően igazságosan.

Érdemes lenne társadalmi vitát nyitni arról az égető kérdésről, hogy a liberális Hitlert Himmler és hasonló kétes egzisztenciák vették rá a Röhmmel való leszámolásra, magától eszébe sem jutott volna. Habár Himmlerben is meg lehetne találni a liberálist, ha nagyon akarjuk, de én most nem állok neki keresgélni.

Ráadásul a Jobbik liberalizálása orvosolhatja a haladó demokratikus pártok káderhiányát is.

Roy testvér például, a nyilvánosságra került hanganyagok alapján, kiváló szónok, csodás elemző, remek stratéga, gyakorlott a közelharcban. Ha ő szervezi a gigamegatünciket, róla joggal feltételezhető, hogy megtanítja szemet gyönyörködtetően menetelni a liberális ifjúságot és a harcias nyugdíjasokat.

Sajnos liberális barátainkról már tudjuk, hogy meglehetősen együgyűek, nem nyitottak az új ötletekre, ezért javaslom, hogy végezzük el helyettük a projektfejlesztés kreatív feladatát. Szerencsére Ernst Röhm halálának évfordulója, a 85., július elsejére esik, amely pont beleesik a sajnálatosan hónap rövidségű Pride programsorozatába. Tervezzük meg a kamiont, nyomtassunk Röhmös pólókat, és javasoljuk, hogy az eddig olyan csürhésen vonulgató szivárványosok büszkén meneteljenek végre, ahogy azt mozgalmuk jellege megköveteli.

A dolgot csak az verheti keresztbe, hogy a Jobbik, az illiberálisok ármánykodása következtében, oszlás közeli állapotban van. Ha az anyagi csőd szétzilálja ezt a csodás szervezetet, liberális barátainknak nem lesz honnan vérfrissülni, nem lesz kivel taktikailag együttműködni és nem lesz végül kivel egyesülni, hogy biztosan elérjék az öt százalékot 2022-ben.

Manapság már nem csak megalázó liberálisnak lenni, nem csak ciki liberálisnak lenni, nem csak perverz dolog liberálisnak lenni, hanem értelmetlen is. Elég belépni hozzá a Jobbik utódpártjába.

Névjavaslatom: Nemzetiliberális Munkáspárt. Lendít.

***

(A náci-liberális összefogás eme csodás jelképe Megadja Gábor fejéből pattant ki, de „elpazarolta” egy egyébként szintén kirívóan szellemes felsorolásban, amelyben eszközöket javasol az Entnazifizierung (nácitlanítás) új liberális projektje számára.)