Ki fog ölni és ki fog meghalni?
Köztudomású, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. A pénz a fegyverekhez kell, de a fegyverekhez szükséges katonákról mintha elfelejtkezett volna az erkölcsileg felhorgadt tömeg. A nyugati és a magyar liberális értelmiség természetesen nem háborúpárti, egyenként mind annyira pacifista, mint egy csokinyúl, csak valahogy az álláspontjukból az az egy dolog következik, hogy erkölcsileg csak az az egy lehetőség a helyes, ha az oroszok és az ukránok tovább irtják egymást.
A Nyugat győzelme irányában nincs kétségük, biztosak benne, hogy az ukránok kivívják nekünk a győzelmet. És Isten lábainak magasságából, a teljes erkölcsi fensőbbségük magasságából tekintenek le ránk, akik szerint mi, az azonnali béketárgyalásokat követelők vagyunk a bűnösök mindenért.
A széplelkek, akik egy fenékre verés miatt elvennék az anyjától a gyermekét, most ugyanezt a gyermeket elküldenék ölni és meghalni.
Zavarosfejűség ez, nem más.
Áldozzuk fel az életszínvonalunkat az életszínvonalunkért, mert a pénzt mi adjuk, na nem az ukránoknak, hanem azoknak, akik nyerészkednek a háborún; megvédjük a kiváló minőségű ukrán termőföldeket, hogy aztán az azokon termelt génmódosított, agyonvegyszerezett olcsó gabonát megetessék velünk azon az áron, amennyibe a jó magyarországi gabona kerülne.
És nem mellesleg kinyírják a mi termelőinket ezzel, azért, hogy esetleg egy jó kis helyi "Majdan" után olcsón eladják a mi földjeinket is az amerikaiaknak. Ezt csak olyan embereknek lehet beadni, akik tényleg azt hiszik, hogy bármilyen jószág tőzsdei árának van köze a valós bekerülési költségekhez. Ők azok, akik szerint nem lehet egyszerre ellenezni a szankciókat, tiltakozni ellenük és kényszerből megszavazni azokat.
Ők azok, akik az ország minden szuverenitását odaadnák Brüsszelnek és az USA-nak, hogy osztozzanak meg rajta.
A vérszomj, a gyávaság, az erősebbnek tűnő féllel történő azonosulás, a tét nélküli győzni akarás úgy látszik, olyan alapvető emberi tulajdonságok, amelyek nem változtak emberemlékezet óta. És persze ezek egyszerre vannak jelen a drukkerekben. Ebben a társaságban az a szép, hogy ha esetleg végül az oroszok győznek, akkor ők lesznek az elsők, akik a jelenlegi érveik kifordításával, pont, mint korábban, saját magukra akarják cseréltetni a jelenlegi kormányt. Hiszen az mindig is szélsőségesen oroszellenes volt, pont annyira, amennyire éppen most még oroszbarát. És az a lényeg, hogy ezt lehet kicsiben is csinálni. Szeretett liberálisaink a rendőrökre küldenek gyermeklelkű kamaszokat, hogy a forradalom kirobbantásához, vagyis a külföldi csapatok behívásához szükséges áldozatot hozzák meg ők.
Akik a kamaszokat a Karmelitához küldik, a keleti frontra is pont ugyanezzel a könnyedséggel küldenék ki bárki másnak a gyerekét.
A jellemtelenség egy hiány, az ember hiánya egy emberinek tűnő testből. És kérem szépen, megszoktuk, hogy végletes pofátlansággal hazudik az arcunkba bármelyik liberális, Horn Gábortól Gelencsér Ferencig. Horn Gábor nyilván tudatosan hazudik, de Gelencsér tényleg annyira hülye, hogy hiszi is, amit mond.
De Horn már nem tényező, míg Gelencsér az, és ő és a szellemi szintjére leásott társasága csinálja meg azokat a balhékat, amelyek után majd Donáth Anna könnygáztól síró gyermekével a karján felbukkanhat a romokon és követelheti az emberiesség nevében az amerikai csapatok bejövetelét.
Mert ezekben a fejekben a világ ennyire egyszerű. Az ellenzék balszerencséjére a magyar rendőrség szakszerű, ezt még az ellenzéki szavazók és a nem teljesen elmerokkant ballib értelmiség is elismeri.
Gelencsér és Hajnal azért mer kimenni, mert tudja, hogy a haja szála sem fog görbülni, ha legalább nem dob egy Molotov-koktélt a rendőrökre.
A baj az, hogy 2006-ban a liberálisok beárazták maguknak a megtorlást, néhány rendőr és néhány tüntető halála belefért volna nekik, ha azt sikerül a jobboldalra kenni. Nem sok híja volt, de attól tartok, most is valami ilyesmi a terv.
Ha nem megy helyi erőkkel, akkor majd hoznak külföldről néhány újabb igazán agresszív elmebeteg antifát, aki a rendőrökre támad.
A korábbi antifa támadások célja is az volt, hogy teszteljék a közvélemény reakcióit. Ahogy a hétvégi, nyugati eredetű szélsőjobbos rendezvénykísérlet is ezt a célt szolgálta, amit a rendőrség kiszorított Budapestről. Nem véletlen, hogy az utcai agressziót és a háborút ugyanazok támogatják. Azok, akik így vagy úgy eredetmítoszt akarnak csinálni a 2006-os terrorból. Horn Gábor arra hivatkozik, hogy kétszáz rendőr sérült meg, és persze tagadja, hogy szándékosan dobta őket oda áldozatnak az akkori hatalom, hátha az események megalapoznak egy jó kis ötvenhathoz hasonló terrort. Gréczy Zsolt pedig egyenesen ellenforradalomnak látja 2006-ot, amikor a fasiszták meg akarták buktatni a Gréczy rejszfűrer főnökét. A történelemben persze mindenki mosdatja magát valahogy, de nekünk nem szabad elfelejtenünk: a kötelességüket teljesítők, a naivak és a hülyék mögött mindig ott nyomulnak a gyilkosok és a gazemberek. Akit rendesen meg kellene verni, az sajnos mindig hátul áll, visít és gondosan ügyel rá, hogy neki baja ne essék, mert rá szükség lesz a győzelem után.
És nekik is van pénzük, pénzük, pénzük.
Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
