Aranyosi Péter a saját akarata ellenére volt bunkó és agresszív
Aranyosi Péter az alább idézett szöveggel kért valamiféle “bocsánatot” azért a bunkóság-sorozatért, ami a Partizánban elkövetett interjújának folyományaként előkerült. A bizonyítékok rendszerszerűséget tükröznek, úgy tűnik kivétel nélkül beszélgetésekből valók, nem Aranyosi elvtárs fellépéseiből, bármennyire szeretné ezt a “művész úr” és rajongói köre elhitetni.
Alapvetően és általánosan nem helyeslem, hogyha az internet népe, akár a “bal partiak”, akár a “jobb partiak” kommentekben illetve cikk cunamival lincselést rendeznek. Ez mindig túlzásba esik, akkor is, ha a delikvens meg is érdemli amit kap. Azért mert az egész csak virtuális valóság, és mint ilyen az igazi valóságra felettébb kevés hatással van.
Aranyosi Péter rendkívül kellemetlen, agresszív és legfőképpen bunkó dolgokat beszélt össze, amelyeket inkább súlyosbít, mint ment a “szövegkörnyezet” amelyből idézgetik őket. Jegyezzük meg, hogy a Partizán általánosan egy olyan környezet, talán Gulyás Márton delejes személyiségének hála (haha), ahol az emberek hajlamosak elindítani a karrierjük hanyatlását.
Én nem vonom kétségbe, hogy Aranyosi közönsége általában arra a bunkóságra ad pozitív visszajelzést, azon nevet, amiket most mi kifogásolunk a nagy művész megszólalásaiból. A stand up nálunk már Hofi idején sem emelte a közbeszéd színvonalát, ez, a ritka kivételektől eltekintve, a kereskedelmi televíziózásba való formátum, és annak megvan a közönsége rendesen. Az alant idézett szövegében Aranyosi Péter azt mondja csendben figyelt az elmúlt hetekben. Hát nem tudom mire, a problémát nem értette meg, az biztos. Továbbra sem gondolja azt, hogy amiket mondott, az bárkit megbánthat, tulajdonképpen arra utal, hogy mi vagyunk túl érzékenyek. De ez a három mondat aztán igazán árulkodó:
A szövegkörnyezetéből kiragadott szavak, félmondatok, vagy az élő adás hevületében elhangzott szerencsétlen utalások valóban adhatnak okot félreértésre, sőt akár haragra is. Ha poénjaimmal akaratom ellenére bárkit megsértettem vagy megbántottam, attól elnézést és bocsánatot kérek.
Ezekben a feszült időkben remélem, hogy szavaimmal sikerül hozzájárulnom a társadalmi béke és a köznyugalom helyreállításához.
Elnézést és bocsánatot alapesetben akkor kérünk, ha megértjük annak a lelki folyamatait, akinek beszóltunk, kárt okoztunk, megszégyenítettünk, megfenyegettünk. Vagy azokét, akik kénytelenek voltak végignézni, hogy beszólogatunk valakinek és nagyon kellemetlen volt nekik a szekunder szégyen. Ilyenkor rohadtul nem számít, hogy mi mit is akartunk. Arról nem is beszélve, hogy a robbanómellényező, sortűzező, tetvesező, akasztással viccelődő Aranyosi mennyire nem akart a fizikai erőszakra utalni és mennyire csak a korszak közegészségügyi problémáira akarta felhívni a figyelmet. Hát pedig de, üzenni akart, hogy ő aktívan rühelli a cigányokat, és milyen sorsot szán a politikai jobboldalnak. Egy kis plusz népszerűség sohasem árt.
Persze elhiszem neki hozomra, hogy a valóságban visszarettenne az ilyesmiktől, de elképzelhetjük ő mit vinnyogna, meg a sleppje is, ha az ő felrobbantását, lelövését kívánná valaki a kamerák előtt, olyan arcmozgásokkal, amelyeket ő ezekhez a szavaihoz előadott.
Nem, Aranyosi Péter nem kért semmiféle elnézést senkitől, eddigi szavait, gondolatait jól érezhetően tartja. Szerencsére a magyar nyelvnek van erre egy kitűnő kifejezése erre, a “nyilas tempó” mellett, az, hogy bunkó. Én Aranyosi elvtárs rajongói helyében elgondolkoznék azon, hogy kitől is hallgatják meg azokat a viccesnek gondolt mondatokat.
Ha már Aranyosi Péter hozzá akar járulni a “a társadalmi béke és a köznyugalom helyreállításához”, akkor az egy az általa megsértett, fenyegetett emberek lelki folyamatait elismerő, megértő és ezen a felismerésen alapuló őszinte és részletes bocsánatkéréssel lenne megtehető. Megérthetné, hogy milyen sokan nem nem találták ezt viccesnek és ők pont olyan referenciacsoport, mint a fizető nézők a fellépésein. De hiú remény.
A poszt teljes szövege (Aranyosi Facebook):
Csendben figyelem a hetek óta tartó negatív hírverést.
Két hete az egyik magán televíziós csatorna öt emberrel és három kamerával letámadott. Ott jeleztem, hogy nagyon szívesen elmegyek a stúdiójukba egy élő beszélgetésre. Természetesen azóta sem keresett meg senki. Ezzel szemben napi szinten születnek rólam lejárató cikkek és videók.
Én humorista vagyok, nem politikus.
A humor természete, hogy felnagyít, kifiguráz, nevetségessé tesz, görbe tükröt tart – nemcsak a társadalmi eseményeknek, hanem az emberi természetnek is. Az önirónia révén pedig magát a humoristát sem kíméli.
A szövegkörnyezetéből kiragadott szavak, félmondatok, vagy az élő adás hevületében elhangzott szerencsétlen utalások valóban adhatnak okot félreértésre, sőt akár haragra is. Ha poénjaimmal akaratom ellenére bárkit megsértettem vagy megbántottam, attól elnézést és bocsánatot kérek.
Ezekben a feszült időkben remélem, hogy szavaimmal sikerül hozzájárulnom a társadalmi béke és a köznyugalom helyreállításához.
Szeretném megköszönni azt a rengeteg támogatást és szeretetet, amit az elmúlt napokban kaptam – ismert és ismeretlen emberek ezreitől.
