Kilátástalan vereséget szenvedtünk az elődöntőben a görögöktől

Letaglózó vereséget szenvedett férfi pólócsapatunk a görögöktől, így a nők után a férfiak közt is a bronz maradt a lehető legjobb opció. Végig uralta a meccset az ellenfél, védekezésben nem voltunk rosszak, támadásban viszont reménytelen teljesítményt nyújtottunk, nyoma sem volt tűznek a csapatban. Nem lehet megállapítani, hogy a görög csapat fojtott meg ennyire minket, vagy valamitől ennyire leült fejben a válogatottunk, de ilyen teljesítménnyel a bronzérem is csak távoli álom lehet.

Nagyon nehezen született meg az első gól, több, mint öt percet kellett rá várni, és akkor a görögök szereztek vezetést. Egészen hihetetlen, de tulajdonképpen ekkor dőlt el a találkozó, hiszen az egyenlítésünk után hamar ismét előnybe került az ellenfél, és ebből a szoros hátrányból sem volt visszautunk. Álmos, szürke meccs volt rengeteg kiállítással, kapufával, blokkal és védéssel, csak telt, telt az idő, és nem találtak a mieink semmi fogódzót. Hiába tudta mindenki, a szurkolóktól a riporteren át a játékosokig, hogy verhető ez a görög csapat, nem volt olyan mozzanat, amiből erőt meríthetett volna a csapat, amivel átbillenhetett volna a holtponton. Érthetetlen, de nem látszott az akarat a mieinken, sőt Nagy Viktor dühén kívül érzelmek se nagyon, csupán fásultság. Szerencsétlenségünkre Varga Dénes is csak egyetlen tőle megszokott, technikás gólig jutott, így Manhercz két gólja ellenére sem volt egyetlen olyan játékosunk, aki élére állt volna a csapatnak, magával ragadta volna a többieket. A görögök ezzel egyidőben érthetően egyre magabiztosabbá váltak, látva a mi tehetetlenségünket, és a fő sikerük az volt, hogy maradéktalanul ránk tudták erőltetni a saját, lassan, de biztosan őrlő játékukat.

A második és a harmadik negyedet is döntetlenre hozták a csapatok, így az utolsó részre ugyanazzal az egygólos előnnyel fordulhattak a görögök, amelyet az első negyed óta őrizgettek. Odaértek a lövéseinkre, míg a magyar játékosok ötlettelenül adogattak körbe, aztán olykor már nemcsak a rosszkor, rosszul kivitelezett lövések jöttek, hanem még butább hibák is. Döbbenetes, de még akkor sem tudtunk lendületet venni, amikor 5:5-re felzárkóztunk az utolsó negyed elején, sőt, ezután következett az összeomlás, amikor hamar kétgólos előnyre tettek szert. A magyar csapatból az a kevéske hit is kihunyt, ami addig benne volt, és végül hárommal megszórtak minket.

Érthetetlen, mitől tudott ennyire visszaesni fejben a horvátok ellen brillírozó csapat, de 180 fokos fordulat nélkül biztos, hogy érem nélkül megy haza a válogatott. Ez egy olyan meccs volt, amiből nem nagyon látszik, hol lehetne erőt meríteni, mégis meg kell próbálni, mert a bronzmeccsen a görögnél erősebb ellenfél jön majd szembe.

Magyarország–Görögország 6:9 (1:2, 1:1, 2:2, 2:4)