Csepel az új Rózsadomb. Az egykori „prolik” egyre inkább a Fideszre szavaznak. Erről egyszer már írtam egy cikket itt, a PestiSrácokon, de hogy ne kelljen keresgélni, kiposztoltam most a Facebook-oldalamra is. A dolog ugyanis semmit sem vesztett aktualitásából. Az elmúlt hétvége budapesti időközi önkormányzati választásainak eredményei pedig ismét csak alátámasztják mindezt.
De mi is történt? Folytatva a hetek-hónapok óta tartó győztes szériát, a kormánypártok háromból kettőt újra elhoztak. És mindezt Budapesten, amit ugyebár ellenzéki fellegvárként könyvelünk el. Egyet Újbudán, egyet Zuglóban. Mindegyik körzetet eddig ellenzéki politikus képviselte a kerületi testületekben.
Sok helyen Budapesten is jelentősen csökkent az ellenzék támogatottsága
Az egyetlen körzetben, amelyet most is meg tudott tartani a baloldal, 2019-ben még 55,85:40,52-re győztek; most 52:48-ra csökkent a különbség. 11 százalékponttal szűkült az olló. A másik XI. kerületi körzetben 36,67:54,05-ről fordított a Fidesz-KDNP 51,67:41,34-re. Ez elég masszív: több, mint 27 százalékpontos változás. Hasonló a helyzet Zuglóban is: 48,11:33,15-ös ellenzéki győzelmet követően most 40,16:36,6-ra győztek a kormánypártok. Több, mint 18 százalékpontot javítva.
Káderdűlők, gyarapodó és változó emberek
Még érdekesebbek azonban az eredmények, ha megnézzük, milyen körzetekben történt mindez. Az egyetlen ellenzéki győzelem a Sasad–Gazdagrét vidéken történt, de a körzethez hozzátartozik egy kicsiny rész a Sas-hegyből is, ami már tulajdonképpen az úgynevezett „Hegyvidék” széle. Sasad hagyományosan balos, anno a „kommunista Rózsadombnak” is nevezték. Az igazi Rózsadombon (és mellette Pasaréten, Hűvösvölgyben, stb.) zömmel polgári családok éltek. A szerencsésebbek ugyanis, akiket nem vittek el Recskre vagy a Gulágra, ott maradhattak egykori családi villáikban. Persze, nem az egészben, de legalább egy részében, vagy legalább a cselédszobában, miután az egész házat államosították a kommunisták. Lakbért kellett ugyan fizetni az IKV-nak (Ingatlankezelő Vállalat), de legalább nem telepítették ki őket. És mivel ezek a polgári, konzervatív, úri emberek és leszármazottaik tanultak, dolgoztak, szorgalmasak voltak, így megéltek, és szerényen, de gyarapodtak a kommunizmusban is. És amikor a ’80-as években kiürült a kassza, és az állam elkezdte áron alul privatizálni a bérlakásokat is, volt annyi pénzük, hogy valahogy meg tudták venni. Visszavásárolták a lakást, amit néhány évtizeddel korábban elvettek a családjuktól. Jó, mi?
A polgárok polgárok maradtak, de kik is költöztek be?
De a lényeg, hogy megmaradtak tősgyökeres jobboldalinak, és amint szabadon választhattak, ezt meg is tették. Így tudott 1994-ben két mandátumot épp a Hegyvidék–Hűvösvölgy–Pasarét–Rózsadomb területen elhozni a jobboldal, miközben az egész ország vörösbe borult. Ezeknek a választókerületeknek ma már baloldali képviselői vannak. Merthogy ezekre a területeken azóta sorra épültek az újabb villák és lakóparkok, ahová főleg az újgazdag posztkommunista, privatizátor vállalkozók és gyerekeik költöztek be. (Természetesen nem kizárólagosan, de zömmel.) A II. kerület külső részén, az úgynevezett II/A-ban, Pesthidegkúton, Adyligeten, stb. végképp ez a jellemző. (Itt van például Tordai Bence hírhedt villája is.) Sasad viszont – ellentétben a Rózsadombbal vagy Pasaréttel – korábban lakatlan terület volt, vagy szőlők, gyümölcsösök voltak, és az urbanizáció során az első perctől kezdve a káderek vásároltak itt telkeket és építkeztek. Gazdagrét mint lakótelep egyértelműen a kádári Magyarország utolsó nagy mementója. Bár megjegyzem, Gazdagréten sokkal jobb eredményt értek el a kormánypártok, mint Sasadon. Olyannyira, hogy ha néhány szavazattal is, de a két gazdagréti választókörben győztek! („Csepel az új Rózsadomb.”) Sasad családi házas részét a baloldal hozta el, ahogy az a fentiek tükrében várható is volt.
Sasad városrész kertes-lakóházas övezete, valamint a gazdagréti lakótelep vasbeton-panel toronyházainak sora (fent) a főváros XI. kerületében. Fotó: MTVA/Bizományosi/Jászai Csaba
Az igazi bukó azonban a Sasadliget lakópark és környéke volt a kormánypártok számára: majdnem 2/3-dal nyert itt a baloldal. Egy új építésű lakóparkról beszélünk, frissen beköltözött posztkommunista-liberális gyökerű, zömmel fiatal családokkal, akik természetesen mind felvették a csokot, ott áll a garázsban az államilag támogatott autó, élvezik az adókedvezményt… de „mocskos Fidesz”, „dögöljön meg Orbán”, O1G, stb… és leszavaztak a momentumos jelöltre. Az agymosás tehát totál sikeres. A kampány során rácsapták az ajtót a kormánypárti aktivistákra, alázva küldték el őket a ’csába. A hegyvidékhez tartozó részen a kormánypártok győztek – ez a rész tehát még nem komcsisodott el annyira, sőt, a XII. kerületben, a tényleges Hegyvidéken még a polgármester is fideszes (Pokorni Zoltán), de az országgyűlési választáson már a „mocskosfideszező” Hajnal Miklós győzött. És amilyen tempóban engedi Pokorni is épülni a lakóparkokat a kerületben, ezek lehet, hogy rövid távon pénzt hoznak az önkormányzatnak, de középtávon ugyanúgy hozzák az „értelmiségi prolikat” (a megfogalmazás definíciója megtalálható a bevezetőben linkelt Facebook-posztomban), és a következő önkormányzati választást akár el is veszítheti.
A saját polgárosodó érdekeiket és értékeiket felismerő emberek a Fideszre szavaznak
És akkor mindezzel teljesen ellentétes (pontosabban a Gazdagréten már szintén megjelenő) folyamatot láthatunk a másik két választókerületben, ahol a kormánypártok győztek. Újbuda részben lakótelepi, részben klasszikus bérházas vidék. És itt – a korábbiakhoz képest – tarolt a Fidesz–KDNP. Mert az itt lakók közössége nem a posztkommunista-privatizációs világ elkényeztetett, privilegizált vörös báróiból és liberálissá „avanzsált” gyerekeikből áll, hanem olyan családokból, akik lassan jutottak egyről a kettőre, az elmúlt 12 év alatt lett valamijük a korábbi semmihez képest. Tisztában vannak vele, hogy ezt a saját munkájuk mellett a jelenlegi kormánynak is köszönhetik, és látják, hogy ez alatt a kormány alatt érdemes is dolgozni, nem úgy, mint a baloldaliak alatt. És ami a legfontosabb: nem is akarják mindezt elveszíteni, magas adókat fizetni, migránsokat és lakásszínházakat finanszírozni. És ha 2019-ben el is hitték a baloldal bülbülszavú ígéreteit, és oda szavaztak, azóta a gyakorlatban is látják, hogyan működik a baloldali városvezetés. És mivel nem borította el az agyukat az O1G-köd, így visszatértek a józan ész és a saját érdekeik talajára.
A Cordia Thermal Zugló (Thermál Zugló by Cordia) új építésű lakópark a Paskál Gyógy- és Strandfürdő és a Rákos-patak szomszédságában, az Egressy út 113. szám alatt. Fotó: MTVA/Bizományosi/Branstetter Sándor
Zugló nagyjából hasonló, ott is nagyot javított és győzött a jobboldal, bár nem ennyire. Nem véletlenül nevezik „Pest Rózsadombjának”; részben a posztkommunista elit mögött feljövő másodvonalas káderek és családtagjaik lakják, akik a Rózsadombot nem engedhették meg, de helyette itt építkeztek. Ugyanakkor lakik itt nagy számú olyan választó is, akik posztkommunista háttér nélkül, tényleg a saját munkájukkal, szorgalmukkal tudásukkal építettek fel kertes házakat, és nem felejtették el, hogy honnan jönnek. És hogy ezt a minőségi ugrást nem tudták volna véghez vinni a mostani támogatások, a csok és társai nélkül. És szép számmal vannak Zuglóban lakótelepiek is, akik még ugyan nem tudtak kertes házba költözni, de már állami támogatással felújították a lakást, vettek autót… és az újbudaiakhoz hasonlóan ők sem akarják mindezt elveszíteni és visszacsúszni. Ők is mind a kormánypártokra szavaztak. Láthatóan Zuglóban is ők vannak többen.
Vezető kép: Budapest, 2018. október 5. Modern társas lakóházak épülnek a főváros XI. kerületében, a Madárhegy városrészben. Távolabb a dombtetőn Gazdagrét lakótelepének vasbeton-panel toronyházai. Fotó: MTVA/Bizományosi/Jászai Csaba
Facebook
Twitter
YouTube
RSS