Egy diktátor megbuktatása – mit számít egy választás? címmel rendeztek összejövetelt a keményvonalas liberálisok az Aurórában. A haladók által csak kulturális központnak nevezett szellemi no-go zónában Orbán Viktort Slobodan Milosevic-hez, a jelenlegi magyarországi állapotokat pedig a Soros-gyanús Otpor! nevű szervezet felemelkedésének táptalajt adó vészterhes szerb időkhöz sikerült hasonlítani. Az összhatás kedvéért a kormánybuktató hiszti előtt egy dokumentumfilmet is levetítettek a Balkán hóhérának is kikiáltott diktátor megbuktatásáról, hogy a gyengébbek is megértsék, a két történet pont ugyanaz. Az eseményre a PestiSrácok.hu is ellátogatott inkognitóban, ami azért is hasznos volt, mert természetes élőhelyükön figyelhettük meg az aurórás progresszív aktivistákat, akikről többek között olyan meglepő dolgok is kiderültek, hogy félnek, és nem vállalták el a hódmezővásárhelyi választási kampány koordinálást, amikor Márki-Zay csapta megkereste őket.
Ha valaki eddig nem vette volna észre a kapcsolatot az egykori balkáni diktátor Slobodan Milosevic és Orbán Viktor között, akkor az felvilágosodhatott ezzel kapcsolatban szerda este az Auróra nevű, állítólagos kulturális központban, ami a jóérzésű, családban és hazában gondolkodók számára leginkább csak egy kulturális és erkölcsi no go-zóna. Az aktivistakeltetőben Egy diktátor megbuktatása – mit számít egy választás? címmel rendeztek egy különös szertartást, amelynek elején levetítettek egy dokumentumfilmet a szerb diktátor megbuktatásáról és az ebben közrejátszó, az amerikai titkosszolgálatok által pénzelt, bár független, haladónak kikiáltott Otpor! nevű szervezetről, majd ezt megbeszélték, természetesen párhuzamot vonva a jelenlegi magyar miniszterelnök és az akkori szerb mészáros között. Ha valakinek nem lenne tiszta, hogy a két helyzet hogyan hasonlít egymáshoz, akkor elmondjuk: a liberális keménymag szerint, ahogy akkor ott, most nálunk is egy elnyomó, hatalommániás ember uralkodik, akivel szemben áll egy elnyomott, megtört nép, melynek repedéseiből lassan, de biztosan szivárog egy progresszív, csillogó szemű és mindenre elszánt fiatalság, akiket nem téveszt meg a vörös szőnyegen masírozó, de belülről rothadó propaganda.
Fotó: PS
A dokumentumfilm levetítése utáni kötetlen beszélgetés során persze erről sokkal bővebben beszéltek a haza sorsáért aggódó résztvevők, akik ugyan egyetértettek abban, hogy még nem tart ott a magyar rendszer, ahol Szerbia volt Milosevic idejében, de szépen lassan afelé tendál, a totális megsemmisülés pedig természetesen elkerülhetetlen. Abban megállapodtak, hogy még(!) nem gyilkoltatja le Orbán Viktor a népét, de már fenyegetőzik, ami pedig komoly aggodalomra ad okot. A kedélyes társalgás közben volt, akinek még ahhoz is volt bőr a képén, hogy a magyar embereket békákhoz hasonlítsa, aki ha forró vízbe dobják kiugrik, de ha hideg vízben van, amit szépen lassan melegítenek, a kor előbb-utóbb hozzászokik a rosszhoz. Ezzel néhányan egyet is értettek, hiszen a kormány kezében összpontosuló média (és nem „médiák”, ahogy az többször helytelenül elhangzott) agymosást hajtott végre a gyanútlan népen. A fideszes szavazókat az eseményen a vallási fanatikushoz hasonlították, és megállapodtak abban, hogy az embernek az eszére és nem a szívére kell hallgatni, miközben kiderült, hogy a Kétfarkú Kutya Párt a legszimpatikusabb.
Popovic “Útmutató a forradalomhoz” című nagy sikerű kormánybuktató, anarchista műve is szóba került, az érdeklődők között jelen volt egy úr, aki saját bevallása szerint a könyvet fordította, hogy a magyar haladók is tanuljanak belőle. Kifejtette, a könyv elragadó stílusú, érdekes és remekül leírja hogyan kell viccekkel, poénokkal „hülyét csinálni a hatalomból”. Ezzel mindenki egyetértett, szerintük egy ország irányítása és a politika erről szól.
A reményt a kilátástalan helyzet ellenére nem veszítették el, így a győzelem lehetőségének pislákoló csillaga, Márki-Zay is szóba került, hiszen egy olyan ember került ki a kormány ellen győztesen, aki nemrég még talán a Fideszre szavazott, de megelégelte, amit a kormány csinál. A hódmezővásárhelyi eseményekből kollektíve levonták a logikus következtetést, mely szerint is az orbáni diktatúra nyers és rideg valóságát mutatja, hogy Márki-Zay győzelme előtt senki nem ajánlotta fel a kocsmáját az esti ünneplésre és eredményvárásra, ahogy Alföldi Róbertnek sem mertek helyet ajánlani Zalaegerszegen. Az fel sem merült Alföldi kapcsán, hogy éppen hány színdarabban láthatjuk az “elnyomott művészt”, ahogy opcióként nem került szóba az sem, hogy azért nem kapott helyet, mert nem volt hely, vagy mert nem szeretik. Konklúzió ismét: az emberek félnek, Orbán egy diktátor. Különben is, ez már annyira komoly, hogy az egyik résztvevő elmondta, örül, ha nem kerül gumibot a gyomrába, és ezt nem a 2006-os események kontextusában jegyezte meg.
Fotó:PS
Persze volt egy kis forradalmi szervezkedés is, mint az este elmaradhatatlan része: megállapították, nem elég a főváros mozgósítsa, hanem vidékről is el kell indulniuk az embereknek. Úgy látszik, hogy az itt jelenlévők nem látták a Békemenetről készült fotókat, az eseményre ugyanis nagy számban érkeztek vidékről, hogy támogassák a kormányt. Egyébként ezzel kapcsolatban ismertették az általuk valósnak vélt tényeket, melyek szerint azért nem indul meg a vidék, mert Mészáros Lőrinc felvásárolta az összes vidéki lapot, ezért a valódi üzenetnek nem jutnak el az emberekhez. Éppen ezért lehetséges megoldásnak tartják, hogy április 8-án szórólapokat visznek például a templomokba, ahol felhívják a figyelmet a kormány állítólagos hazugságaira.
Ezzel még a “műsorvezető”, Udvarhelyi Tessza is egyetértett, aki azzal viccelődött, hogy Szolnok megyében nincsen független újság, és ezzel úgy is tisztában van, hogy fogalma sincsen, hogy hol van Szolnok megye. Erre nagyvárosi haladóként jól láthatóan büszke is volt ,sőt, kifejtette: szinte soha nem hagyja el Budapestet. Ezért külön gratulálunk. Kiderült egyébként, hogy Márki-Zay csapata megkereste az Aurórában működő Közélet Iskoláját (melynek keretein belül e csodálatos este is megrendezésre került) azzal, hogy nem akarják -e koordinálni a hódmezővásárhelyi kampányt. A csapat a távolság miatt nem vállalta el a felkérést.
Az este folyamán Gulyás Marcit próbálták kissé erőltetetten Popovichoz hasonlítani, mert Marci is „nagyon jó fej és vicces dolgokat csinál”, illetve szó volt még az Otpor! által használt erőteljes szimbólumok varázserejéről, az ökölbe szorított kezet szimbolizáló zászlóban dübörgő népakaratról is, aminek láttán mindenki libabőrös lett. Nem kell egyébként messzire menni, hogy ilyet lásson az ember, hiszen Rékasi Zsigmond zászlója kísérteties hasonlóságot mutat a szerb függetlenek által használttal. Nem lenne megalapozott egyébként azt feltételezni, hogy Ziggy lesz a következő kormányváltó Popovic, hiszen Rékasi valószínűleg hamarosan inkább a lányokkal és a karrierépítéssel akar majd foglalkozni, ahogy sokan mások is levágták a hosszú hajat, letették a gitárt.
Otpor!
Popovic-csal kapcsolatban éppen csak a lényeg nem hangzott el (ami az ilyen rendezvényeken nem meglepő), vagyis az, hogy 2017. szeptember 8-án Budapestre is eljött, hogy a Parlamentnél haknizó Gulyás Mártonhoz és az Orbán-ellenes ellenzékiekhez csatlakozzon az Agorában. Azt is kifelejetették a független fiatalok történetéből, hogy honnan volt a szervezetnek pénze mindenre. Itt érdemes lett volna beszélni az USA kormányzata által támogatott olyan NGO-król , mint például a Nemzeti Alapítvány a Demokráciáért (National Endowment for Democracy), a Nemzeti Demokrata Intézet (National Democratic Institute) és a Nemzetközi Republikánus Intézet (International Republican Institute). A Soros György által alapított Nyílt Társadalom Intézet (Open Society Institute) szintén nyújtott pénzügyi támogatást az Otpor! részére Milosevic megbuktatásához, nyilván a demokrácia miatti aggódás miatt.
A Nemzetközi Republikánus Intézet egyébként Popovićnak és néhány társának fizetett korábban is, hogy vegyenek részt egy erőszakmentes ellenállásról szóló képzésen 1999 októberében Budapesten, a Hilton szállodában. Olyan dolgokra képezték ki őket, mint hogy hogyan kell sztrájkot szervezni és szimbólumokkal – mint a logójukká vált ökölbe szorított kézfejjel – kommunikálni. Nyilván véletlenül, de a szervezetnek volt némi köze az arab tavasz polgárháborús katasztrófává fajulásában is, és részt vett a grúziai akcióban is.
Ezek után nyilvánvaló, hogy az ellenzéki haladóink milyen jövőt szeretnének az országnak.
Vezető kép: Wikipedia
Vezető kép:
Facebook
Twitter
YouTube
RSS