Kövér László: Nincs új a nap alatt, a többség sikeres kormányzását bolsevik típusú alakok próbálják meg ellehetetleníteni (PS-interjú)

Egy neobolsevista társaság randalírozott a Kossuth téren, akik éppen olyanok, mint történelmi elődjeik. Ez a csőcselék pontosan ugyanazt a magatartást tanúsítja az utcán, amit a Parlamentben az ellenzék – mondta a PestiSrácok.hu-nak adott nagyinterjúban Kövér László, az Országgyűlés elnöke. Leszögezte azonban, hogy teljes egészében nem azonosítja ezt a csőcseléket azokkal a békés tüntetőkkel, akik talán őszintén elhitték az ellenzék hazugságát, hogy itt most majd halálra lehet dolgoztatni az embereket. Kövér László szerint nem kérdés, hogy a fővárost feldúló tüntetők és az ellenzék hangadóit egy nemzetközi hálózat mozgatja. – Nem a talaját vesztett magyar baloldal és a magyarok többsége között zajlik a háború. Az egész világon folyik egy permanens összecsapás, ami eddig csak összeesküvés-elméletek formájában volt ismert – érvelt a házelnök, leszögezve, hogy aki ebben részt vesz, az hazaáruló. Az interjúban megkérdeztük Kövér Lászlót a baloldal 1919-es romantikájáról, a Tanácsköztársaság áldozatainak helyreállítandó emlékművéről, a Románia és a V4-ek közötti brüsszeli ékverésről és arról is, hogy a Fidesz országos választmányának elnökeként mit vár el a párt helyi vezetőitől?

STEFKA ISTVÁN – HUTH GERGELY – PestiSrácok.hu

– Amikor ezt az interjút rögzítjük, épp a „Hej, te bunkócska, te drága” szovjet forradalmi nóta üvölt a Kossuth téren. Tudjuk-e, hogy miféle emberek akarják most feldúlni az Országházat és az országot, hogy átvehessék a hatalmat?

– Ebből azért nagyjából sejthetjük. Egy neobolsevista társaság randalírozott itt a téren, akik éppen olyanok, mint történelmi elődjeik. Egyrészt kizárólagosságra törnek, másrészt erőszakosak, ráadásul amorálisak, amit azzal a – semmivel sem alátámasztható – meggyőződéssel próbálnak igazolni, hogy szellemi fölényüknél fogva ők azok, akik arra hivatottak, hogy megváltsák és felszabadítsák a szegény, rabszolgasorba taszított többséget. Ez a fajta embertípus, ha a történelem fordulatai hatalomhoz juttatták, mindig káoszt és hullahegyeket hagyott maga után, akár francia trikolorba, akár barna, akár vörös rongyokba öltözött. Őszinte sajnálatomra az utolsó parlamenti ülés szerdáján mutatott viselkedése alapján a teljes ellenzéket ebbe a kategóriába kell sorolnom, teljesen mindegy, hogy melyik milyen színekkel operál.

– Elnézést, de muszáj szó szerint idéznünk őket: „hozzuk ki a koronát”, „b…átok meg Jézust, f…fejek”, ilyen rigmusok dübörögtek a téren, miközben tönkretették, felgyújtották a szegény gyerekeknek szánt szánkókat és a nemzet karácsonyfájának díszítését, s kővel zúzták be az Országház ablakát, amit mindenféle szeméttel és tojással is megdobáltak. Pedig ez az épület a világháborút is átvészelte. Mindeközben az ellenzék arcai, köztük Kunhalmi Ágnes, Tóth Bertalan, Szél Bernadett és a többiek is ott csápoltak az őrjöngők között. Egyszóval sokat látott már a Kossuth tér, de ilyet mostanában nem.

– Nem azonosítom ezt a csőcseléket azokkal a békés tüntetőkkel, akik talán őszintén elhitték az ellenzéknek azt a hazugságát, hogy itt most majd halálra lehet dolgoztatni az embereket, azt viszont állítom, hogy ez a csőcselék pontosan ugyanazt a magatartást tanúsítja az utcán, amit a Parlamentben az ellenzék. Volt tehát honnan bátorítást kapniuk. Remélem, a rendőrség eljár majd mindenkivel szemben, aki túllépte a törvény határait, és azt is remélem, hogy a parlamenti randalírozás sem lesz majd lezárható egy egyszerű házszabálysértésért kirótt szankcióval, hanem lesz komolyabb következménye is a múlt szerdai ülésnapon történt példátlan agressziónak. Azért ne menjünk el szó nélkül amellett az aprócska tény mellett, hogy az egyik leggátlástalanabb figurájuk, Tordai Bence egy évvel korábban végzett ugyanabban a liberális szellemiségére rettentően büszke belvárosi gimnáziumban, ahonnét a Regnum Marianum helyén álló emlékkeresztet 2000 őszén kidöntő, magukat „Budapesti Felszabadító Gárdának” elnevező, néhány elkényeztetett balos zsúrfiú kikerült. Persze, bizonyára mindez véletlen…

Az Országház előtti Kossuth-szoborcsoport Széchenyit ábrázoló szobra kardmarkolatának két letörött vége. Több millió forintnyi kárt okoztak a nemzet főterében az ellenzéki képviselők által tüzelt tüntetők. Az eddigi felmérések alapján az Országház főbejáratánál két ólom-, továbbá több üvegablakot betörtek, a főlépcsőt több helyen festékekkel lefújták, a bronz oroszlánok és mellettük lévő kandeláberek szintén festéktől, tojásoktól szennyeződtek, a főlépcső előtti széles kordonláncok egyikét a főbejárat díszrácsozatának dobták, más részét elvitték, a Parlament falán számtalan helyen tojás- és festék szennyeződés, égésnyom keletkezett, az Országház előtti nemrég felújított tér egészén festék-, tojás- és graffitinyomok maradtak, a nemzet lobogójának árbocát is lefestették, a parkosított részek növényzetét is megrongálták, a padok egy részét festékkel fújták le, a helyükről kiszaggatott és részben összetört padokat rakásba halmozták, a karácsonyfát körülvevő szánkókerítést részben lebontották, 22 szánkót pótolni kellett, a díszkivilágítást megszaggatták. A teljes helyreállítás az egyedi darabok pótlásával akár hónapokig is eltarthat, az Országház hivatala rögtön hozzálátott a munkához. Fotó: MTI, Soós Lajos

„Őszinte tiszteletem a rendőrségnek és a kormánypárti képviselőknek”

– Egyes ellenzéki politikusok mintha mazochistává váltak volna, például Szabó Tímea arról panaszkodott az ATV-ben, hogy Önnek ki kellett volna vezettetnie őket a parlamenti őrséggel, amiért a Fidesz politikusait és Orbán Viktort testközelből provokálták és elbarikádozták a házelnöki pulpitust. Szerinte jogszerűtlen, hogy ezt nem tette meg. Elég pikáns érvelés…

– Zavarba hoznak ezzel. Szabó Tímeának régóta van egy természetellenes vonzódása, amit nehezen tud magába rejteni. Valóban, a „please metoo” jegyében nagyon szerette volna, ha elviszi őt a házőrség, és a jelenetet mindenütt élőben közvetítik, de ezt a szívességet nem tettük meg neki, sem másoknak. Szerették volna, ha a szabadon választott Országgyűlés 28 év után eljutott volna arra a – más parlamentekben már megtapasztalt – szintre, ahol a képviselők egymást verik, vagy kívülről behívott verőlegények verik őket. Az ellenzék újabb és újabb határokat lép át, hogy kiprovokálja a többség ellenlépéseit, amire aztán majd ujjal mutogathat, azt hazudva, hogy Magyarországon lábbal tiporják a demokráciát. Őszinte elismerésem minden kormánypárti képviselőnek bent, a Házban, és minden rendőrnek kint, az utcán, hogy óriási önfegyelemmel őrizték az alkotmányos rendet és a törvényhozás működőképességét. Ehhez most – szerencsére – az Országgyűlési Őrség hozzájárulására nem volt szükség.

– Kunhalmi Ágnes még lökdösődött is, a jobboldal képviselőit akadályozták a szabad mozgásukban és a munkájukban. Meddig kell ezt eltűrni?

– Az erőszak már azzal is megvalósult, hogy megakadályozták az ülés normális levezetését. Egy jobbikos képviselő beült Orbán Viktor székébe (aki nemcsak miniszterelnök, de képviselő is), és lefogta a szavazógombjait, így több szavazását is meghiúsította. Ez valóban példátlan és törvénytelen. 20 éven át volt egy parlamenti kultúra, amit a mindenkori ellenzék tiszteletben tartott, a viselkedési szabályokat nem kellett részletesen lefektetni. El kellett jutnunk 2010-ig, amikor a magukat képviselőknek gondoló anarchisták beválasztása miatt újra kellett írni a házszabályt. De nem lehet minden idióta minden pillanatnyi dühkitörésére házszabály-módosítással reagálni. Manapság a kocsmákban sem kell kiírni, hogy a „padlóra köpni tilos”, hiszen a legutolsó kocsmatöltelék is tudja ezt, ugyanígy a házszabályban is benne van, hogy meg kell őrizni az Országgyűlés méltóságát, akkor most valóban minden héten hozzunk egy lex Tordait, vagy lex Vadait, lex Bangónét, meg lex Kunhalmit, hogy tilos úgy viselkedni, mint egy futballhuligánnak? Az Országháznak mégiscsak az a feladata, hogy – teljesítve alkotmányos kötelezettségét – megvitassa, majd elfogadja azokat a törvényeket, amelyek ott vannak az asztalán. Egyszóval személyesen én döntöttem úgy, hogy dacára a sosem látott káosznak, nem adom meg nekik azt az örömöt, hogy kivezettetem őket az ülésteremből, és nem fognak egy rendvédelmi szerv tagjai női mivoltukból kifordult képviselőkkel dulakodni.

– Tesz feljelentést ellenük?

– Először is az igazságügyi bizottságot kértem fel, hogy a rendelkezésre álló tények alapján szakvéleményben minősítse a történteket. Amennyiben úgy látja a bizottság, hogy felmerülhet bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja, akkor tenni fogom a dolgomat.

Erre a csőcselék-ellenzékre rá lehetne bízni az országot?

– Nemcsak Kijevben, de Magyarországon is történtek már durvább dolgok a Parlamentben, amikor egy baloldali képviselő 1912-ben háromszor rálőtt gróf Tisza Istvánra, aki akkor még túlélte a merényletet. Így írták le az esetet: „Nyugodt biztonsággal foglalta el az elnöki széket gróf Tisza István is, miután egy fél órával azelőtt tomboló lármával, fülsiketítő sípolással tették a baloldaliak lehetetlenné számára az ülés vezetését. Az elnök helyet foglalt, majd elkezdte beszédét, amikor a karzatról >Van még itt ellenzéki!< felkiáltással berontott Kovács Gyula. Az immár üres ellenzéki padsorokon keresztül törve rálőtt az elnökre.” Nem szeretnénk Önnek semmi rosszat jósolni, de mit gondol, vajon meddig fokozzák még a helyzetet Tordaiék?

– Szerencsére egyetlen felújításnál sem jutott senki eszébe, hogy eltüntesse ezt a mementót, a tenyérnyi lyukat az elnöki emelvényről, amit a golyó ütött. Egy magát „függetlenséginek” gondoló, de valójában ősbolsevista lelkületű ellenzéki képviselő volt az elkövető. Tisza ezt túlélte, de végül mégis meggyilkolták, s ezzel háromnegyed évre kezükbe került az ország. Hogy mi lett a vége, tudjuk. 2022-ben, az országgyűlési választásokon majd arról fogunk dönteni, hogy rábízzuk-e a hazánkat és a személyes sorsunkat arra az ellenzékre, amely szabad szemmel nem különböztethető meg a Kossuth teret meggyalázó csőcseléktől.

– Térjünk vissza a mindeközben az utcán tomboló mai bolsevikjeinkhez, akik többek között az Országházba való betörésre, a Szent Korona elrablására buzdították egymást. Tényleg nincs egy olyan nemzeti minimum, amit még a radikális baloldal is képes tiszteletben tartani?

– Nincs. A radikális baloldalnak éppen ez a legfontosabb megkülönböztető jegye. Nem hajlandó elfogadni a társadalmat egyben tartó legalapvetőbb normákat sem – ellenkezőleg: ezek helyett a saját, világmegváltónak hitt rögeszméit akarja rákényszeríteni azokra a közösségekre, amelyek felett hatalmat tud szerezni. Ez egy embertípus, ami nem vész el, csak átalakul.

A baloldal tudatában van a múlthamisításban rejlő hatalomnak

– Váltsunk témát, mondanánk, de valójában ugyanaz a téma: miért fogadta dühöngve az Index és az ellenzék, hogy Ön a Kossuth tér délkeleti szegletén, a Vértanúk terén az 1919-es vörösterror áldozatainak emléket állító, a kommunisták által ledöntött szoborcsoport helyreállítására készül?

– Akié a múlt, azé a jövő, mondják. Hét évtizeden át a kommunistáké és utódaiké volt a múltunk, hiszen a szovjet megszállástól a rendszerváltozásig, majd azt követően egészen mostanáig ők mondták meg, mit hogyan kell értelmezni. Tudatában vannak a múlthamisításban rejlő hatalomnak, ezért is ragaszkodnak körömszakadtukig a saját hegemóniájukhoz. A rendszerváltozás után felnőtt generációk még mindig az általuk kialakított történelemértelmezést szívják magukba az iskolarendszeren és médián keresztül. Hogy mennyire cizellált gondolkodásúak a sokszor – egyébként hibásan –  általunk intellektuálisan lenézett komcsik, arra jó példa, hogy Nagy Imre szobrát éppen a vörösterror áldozatai emlékművének helyére állították föl, majd nevezték vissza Vértanúk terévé az eredetileg egészen más vértanúk előtt tisztelgő helyszínt. Nagy Imre szobrával elfoglalták tehát ezt a teret, és azt üzenték, hogy még vértanú is csak az lehet, aki kommunista. Sőt, a kommunisták vértanúja is csak az lehet, aki maga is kommunista. Hozzá kell tenni, hogy sem az alkotónak, sem pedig a kezdeményezés jóhiszemű szponzorának, a néhai Demján Sándornak nincs semmi vétke ebben, de az eredeti ötletgazdák pontosan tudták, hogy mit miért csinálnak. Őszintén szólva, én is csak mostanában gondoltam bele ebbe az egész aljasságba, amikor elhatároztuk, hogy vissza kell állítani a Kossuth tér kommunista rombolás előtti arculatát.

– Sokakban felmerül, hogy amíg Nagy Imre szerepe nem tisztázódik, hogy kinek is a mártírja ő – a kommunistáké, vagy az egész országé -, illetve amíg nem ismerjük pontosan a szerepét a cári család meggyilkolásában, a két világháború közti, Sztálin melletti munkában, a svábok kitelepítésében, a padlássöprésekben vagy akár a Kossuth téri sortűzben, kell-e állítanunk Nagy Imrének ilyen központi emlékhelyet?

– Ezzel a felvetéssel egyáltalán nem értek egyet! Nagy Imréről mindenki tudja, hogy kommunista volt, mégpedig a legrosszabb fajtából, a felsorolt bűnlajtsrom nagyobbik részében tisztázott a semmivel sem mentegethető szerepe. Az ’56-os forradalom után mégis volt egy pillanat, amikor a meg nem alkuvó módon, önként vállalt halálával felülírta mindezt. A Jóisten majd elbírálja a tetteit. Amit mi Nagy Imréről gondolunk 2018 decemberében, az pontosan megegyezik azzal, amit 1989 júniusában, az újratemetésének napján elmondtunk róla. Nagy Imre kommunista múltján nincs mit szépíteni, de a halála önmagában is hősies és minden magyar számára példaértékű. Élete döntő – és egyben egyik utolsó – pillanatában a saját nemzete oldalára állt az elvtársai helyett, pedig megúszhatta volna. Tudjuk, hogy nagyon sokan megúszták, és őket sincs jogunk elítélni, mert csak az tehet ilyet, akinek volt módja az akasztófa árnyékában meghozni a döntését.

– Rendeződött már az a vita, hogy hol lesz az új helye Nagy Imre szobrának? Többen emlegetik a Jászai Mari teret, ami méltó megoldás lehetne mindenki számára.

– Egyelőre arról döntött a Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság, hogy az eredeti emlékmű kerüljön vissza a Vértanúk terére. Ebből az következik, hogy a Nagy Imre-szobrot máshol kell elhelyezni. Van abban tudatosság, hogy miközben a Kossuth tér eredeti állapotát helyreállítjuk, az Országház és a képviselői irodaház közötti közterület a II. világháborút követő rövid demokratikus kísérlet emblematikus alakjai szobrainak ad helyet, Kéthly Annától Bibó Istvánon át Kovács Imréig. Annak ellenére, hogy Nagy Imre ezen korszakban tanúsított magatartásában semmi méltányolhatót nem találhatunk, az előbbiekben mondottak alapján talán az ő szobra is helyet kaphatna ebben a térben. Hiszen 1956-ban ő is egy oldalra került azokkal, akikkel szemben 1945 és 1948 között – például házelnökként is – a diktatúra kiépítésén ügyködött. Magam a Jászai Mari teret méltó megoldásnak tartom, de a döntéshez az alkotó hozzájárulása is szükséges.

Károlyit és Szamuelyt mentegetik

– Az Index a még megmaradt morzsányi hitelességét is félredobva kelt ki magából a vörösterror vértanúi emlékművének helyreállítása miatt, egészen meredek történelemhamisításba bocsátkozva. Legyinthetnénk is rá, ha balról nem tapasztalnánk immár hónapok óta a Károlyi Mihály-féle forradalom és a Tanácsköztársaság mosdatását. Oda jutottunk, hogy a Soros-féle baloldal Mérce.hu-ja együtt ünnepli Károlyit és 1956-ot! Miért akar a mai baloldal azonosságot vállalni evvel a sötét korszakkal, a mérsékeltebbek csak Károlyival, a „csunderlikisták” pedig már Szamuelyvel is? Meg kell jegyezni, hogy a „rabszolgatörvény” elleni tüntetéseken napról napra ott lobog a vörös zászló, a Jobbik és a Párbeszéd, illetve z EU és az ország zászlaja mellett.

– Leporolták a vörös romantika jegyében írt tankönyveket: „Szamuelyék megnyitották a Margitszigetet és a balatoni villákba vitték üdülni a cselédgyermekeket”. Amit látunk, az a baloldal szellemi kiürülésének egyenes következménye. Már semmit nem tudnak kitalálni, ami újszerű lenne, de érzik azt is, hogy kimosódik alóluk a morális talaj. Mi mást is tudnának csinálni, minthogy visszatérnek a szerintük sikeres múltjukhoz: amikor a „dicsőséges” Tanácsköztársaság – ha csak 133 napig is, de – élet és halál ura volt. Nem olyan meglepő ez, és nem is annyira érthetetlen. Tudjuk jól, hogy még a strasbourgi emberi jogi bíróság is úgy döntött, hogy csak a horogkereszt jelképként való használata büntethető, a vörös csillaggal, a sarló és kalapáccsal semmi gond. Pedig az utóbbiak jegyében többször annyi embert irtottak ki! Az MSZP alelnöke, ez a rendőrök előtt magát összetörő bohóc, hogy is hívják…

– Komjáthi Imre, ha érdemes megjegyezni a nevét…

– …na, ő is egy vörös zászlóval a kezében mutatta be a performanszát.

– Ön szerint l’art pour l’art tüntetésekről van szó, vagy valaki szervezi is ezeket a háttérből, azaz a Nyílt Társadalom hálózata vagy más, a káoszban érdekelt szereplő mozgatja a tüntetők hangadóit?

– Természetesen mozgatja! Miért másért is láthattuk a tüntetések leghangosabb résztvevői között a CEU-s és más sorosista aktivistákat, mi másért hazudják azt a világsajtóban, hogy a rendőrök, nem pedig a demonstrálók voltak erőszakosak, s vajon a hálózatba szerveződött balos világsajtó miért kürtöli ezeket a hazugságokat, Sargentini vajon miért aktivizálja ismét magát? Nem a talaját vesztett magyar baloldal és a magyarok többsége között zajlik a háború. Ez nem egy szokványos politikai küzdelem: az egész világon zajlik egy permanens összecsapás, ami eddig csak összeesküvés-elméletek formájában volt ismert, és amit a konzervatív jobboldal – szellemi restségből vagy jóhiszeműségből – nem volt hajlandó tudomásul venni. Lépésről lépésre vették el a jobboldal tereit, mint a klasszikus hasonlatban, amikor a békát a hideg kondérba teszik, és csak lassan hevítik a vizet. A nyugat-európai békák már megfőttek. Nekünk (idézőjelben) annyi szerencsénk volt a negyvenévnyi kommunizmussal, hogy a rendszerváltozás után még mindig túlságosan hideg testtel próbáltak a forró vízbe tenni bennünket, és így feltűnt a merénylet, működésbe léptek az immunreakcióink a saját normális életmódunk és alapértékeink megóvására. A nemzetállamok fellazítása és a demokrácia szétzilálása folyik a világban, ez teljesen nyilvánvaló. Ennek a támadásnak a része mindaz, amit a Parlamentben, majd a fővárosi utcákon láthattunk.

Az összeesküvés-elmélet összeesküvés-gyakorlattá vált?

– Három éve némi átkozódást váltott ki az ellenzékből, hogy Ön a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban ágenseknek, küldött ügynöknek nevezte a migránspárti baloldalt. Azóta egészen különös dolgokat látunk: az Európai Parlament LIBE-bizottsága extra gyorssegélyt akar adni az úgymond jogállami krízishelyzet ellen küzdő „civileknek”, s például Szabó Tímeáék pártja úgy futott neki a legutóbbi választásnak, hogy írásban vállalta egy, a romániai DNA korrupcióellenes deszantalakulathoz hasonló egység felállítását Magyarországon. Egyre meggyőzőbb az állítás, hogy egyesek nem az Országgyűlés Hivatalától veszik fel a fizetésük nagyobbik részét. Kijelenthetjük-e, hogy az összeesküvés-elmélet összeesküvés-gyakorlattá vált?

– Engem nem érdekel, kinek van róla papírja, hogy ügynök. Éppen elég, hogy úgy viselkedik, mintha az lenne. Morális értelemben ebből fakadóan az egész ellenzéket, azaz a hasznos idiótákat és a rosszul felfogott bajtársiasságból, pártfegyelemből, szégyenkezve, de a többiek mellett kiálló, dezertálni nem merő gyávákat egy kalap alá vehetjük az ügynökökkel.

– Ennek az országnak a kormányát immár zsinórban harmadszor egy demokratikusan megválasztott, kétharmados parlamenti többség adja. Aki a nép választását semmibe veszi, inkább külföldi támogatásokat felhasználva erőszakkal akar kormányt buktatni és káoszt teremteni, az micsoda?

– Az hazaáruló! Mi más volna!? Akik ilyenekkel működnek együtt, vagy így szavaznak például a Sargentini-jelentésre, azok is hazaárulók! Ez azonban csak egy erkölcsi ítélet. Egy demokratikus jogállamban csak azt a magatartás lehet jogi szankciókkal is büntetni, amely megvalósítja a büntető törvénykönyv valamelyik tényállását. Ennek hiányában csak a parlamenti választáson lehet ítéletet mondani fölöttük.

– Amerikában, ha bárkiről kiderül, hogy külföldi pénzből-érdekből manipulálja a belpolitikát, mehet a börtönbe. Jobb esetben. Európában miért vagyunk ennyire elnézőek?

– Amerika az Amerika. Ha az ottani demokrácia szabályai érvényesülnének Európában, sokan nagyot csodálkoznának. Maradjunk Európában, itt a parlamenti demokrácia lágyabb felfogása alakult ki. Ezzel nem is volt semmi bajunk, amíg ezek az új jelenségek fel nem tűntek. Olyan csoportok bukkantak fel – látszólag – a semmiből, akik az európai közösség évtizedeken át meglévő írott és íratlan szabályait elkezdték megváltoztatni a jogállamiság kárára, mert akadályt láttak bennük a szupranacionális érdekek útjában.

– Románia brüsszeli éltanuló, az uniós elit nagy kedvence lett, még Juncker is külön köszöntötte őket a gyulafehérvári nemzetgyűlés évfordulóján. Mi mindeközben azt sem tudjuk elérni, hogy a nyugati elit tisztában legyen vele, Románia még a Gyulafehérváron tett ígéreteit sem tartja be. Miért van ez így?

– Ez egy leegyszerűsített feltevés. Brüsszelben ugyanis Klaus Iohannis elnököt támogatják és nem a román kormányt. Utóbbi, a szocialista-liberális koalíció most ugyanezért lett rosszfiú kint, amiért a V4-eket sem szeretik: a maga felfogásában a román nemzeti érdekeket akarja érvényesíteni, például az onnan is extraprofitot kiszivattyúzó bankok és kereskedelmi láncok rovására. Persze régóta és sokszor lett volna már ok, hogy Brüsszel fellépjen a romániai jogállamiság sérülése miatt, leginkább a magyar közösség folyamatos zaklatásáért és diszkriminálásáért vagy a titkosszolgálatok azon buzgalmáért, ami előtt még Ceausescu is kalapot emelne, akár még a korrupcióért is, de ez senkinek nem szúrt szemet mindaddig, amíg Románia nem próbált meg kiszabadulni az önállósága teljes felszámolásával járó szorításból. Például az emlegetett DNA nevű politikai rendőrség és a Securitate utódszervezete összefonódó árnyékhatalma alól. Hol is jöttek létre ilyen „önálló”, nevükben korrupcióellenes ügyészségek? Csak nem ott, ahol a Soros-hálózat és a végre letűnt Clinton-féle amerikai külügyi hálózat éveken át aktivizálódott? Juncker nem azért hízelgett, mert akkor is gyötörte az isiász. Hanem mert a globalista-liberális, pusztán a nemzeti önazonosság megvallását is harmadik világháborús fenyegetésként láttató nemzetközi elit nem gátlásos, ha az érdekei egy kis nacionalista uszítást kívánnak meg. Pontosan tudja, hogy mik azok a helyi sérelmek (a mi esetünkben Trianon), amelyek puszta felemlegetésével – kollektív pavlovi reflexeket működésbe hozva – éket lehet verni a formálódó nemzetállami szövetségekbe. Akik ezeket a mondatokat Juncker szájába adták, pontosan tudták, hogy Romániát a magyar kártya kijátszásával lehet távol tartani a V4-ektől.

– Mint a Fidesz Országos Választmányának elnökétől, végül hadd kérdezzük meg: milyen lelkiállapotban van a párt, a harmadik kétharmad után nem kényelmesedik-e el a Fidesz helyi vezető rétege?

– Az ami történik az Országgyűlésben és Budapest utcáin, felfogható egyfajta csapaterősítő tréningként is. Ha a győzelembe való belekényelmesedésünk okán elfelejtenénk, hogy hol is az ellenség, nem árt, ha érnek bennünket efféle impulzusok. Nem győztünk egyszer és mindenkorra. Egy újabb választást nyertünk meg, szerencsére a harmadikat sorban, aminek a jelentősége éppen a következő választásig terjed. Márpedig addig kell kormányon maradnunk, amíg visszafordíthatatlan változásokat nem tudunk elérni a magyar társadalomban azzal a munkával, amit mi nemzetépítésnek nevezünk. Mindenkitől azt várjuk el, hogy ezt a célt sose tévessze szem elől, akár belső konfliktusokról, akár érdekkülönbözőségekről van szó. Miért is ne lennének ilyenek egy olyan pártban, amelynek – komolyan vehető ellenzéki alternatíva híján – partner nélkül, egyedül kell reprezentálni a társadalom érdektagoltságát? Ám mi egy nemzet érdekeit vagyunk hivatottak és kötelesek képviselni, nem a sajátunkét, ami így még nehezebb, mint egy erős, de valóban nemzeti és demokrata ellenzék léte mellett lenne. Egyszer talán még újra lesz ilyen Magyarországon is…

Fotók: PestiSrácok.hu