Közös nyilatkozatban fohászkodtak a történelmi magyar egyházak erdélyi vezetői a trianoni döntés centenáriuma alkalmából a nemzeti összetartozás erősítéséért és az áldásos jövőért. Az MTI-hez szerdán eljuttatott nyilatkozatban Kovács Gergely gyulafehérvári római katolikus érsek, Schönberger Jenő, Böcskei László és Pál József Csaba szatmári, nagyváradi és temesvári római katolikus püspökök, Kató Béla és Csűry István erdélyi és királyhágómelléki református püspökök, Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus és Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök azt hangsúlyozta, hogy a trianoni diktátum századik évfordulóján nem a gyászt és a veszteségérzetet kívánják mélyíteni, hanem elsősorban a nemzeti összetartozás erősítéséért és az áldásos jövőért fohászkodnak.
A történelem Ura adjon bölcsességet mindnyájunknak, hogy válasszuk mindenkor az életet és az áldást, az összefogást és a megmaradást, mintsem az önfeladást és a megalkuvást. A jó Isten áldja meg jelenünket és jövőnket! Ő adjon erőt a reményteljes munkához, alkotóerőt értékeink gyarapításához, hitet nemzetünk és az emberiség szolgálatához!
– áll a közös nyilatkozatban. Kijelentették: egy évszázaddal a fájdalmas történelmi esemény után megerősödött hittel tekintenek a jövőre, felismerve, hogy a nemzet és egyházaik puszta léte is az isteni gondviselés bizonyítéka.
Egy ország testét fel lehet szabdalni politikai határokkal, de az életet és békességet igenlő nemzet lelkét nem! Sőt, a puszta túlélés felett, az elnyomatás legsötétebb évtizedeiben is képesek voltunk arra, hogy a reménybe kapaszkodva értékeket teremtsünk
– állapították meg. Az egyházi vezetők kinyilvánították: a békesség szellemében kívánnak szolgálni, és az évfordulón újra megerősödnek ebben a küldetésben.
A szomszédos nemzetekkel kölcsönösen, Isten akarata szerint és Jézus Krisztus tanítása szellemében, keresztény alapokra kell helyezzük egymáshoz való viszonyulásunkat
– jelentették ki. Hozzátették: a tényleges egyenrangúságban élő népek gyermekei esélyesebben boldogulhatnak egymást megbecsülve és tiszteletben tartva. Azt is megjegyezték, hogy a nemzetek küldetése az isteni világrendben eleve a békéhez, és nem az ellenségeskedéshez kötődik, és egymásra vannak utalva az új keletű keresztényellenes és értékromboló törekvésekkel szemben is.
Az egyházi vezetők korábban körlevelekben vagy nyilatkozatokban kérték vagy javasolták, hogy csütörtökön, a trianoni döntés centenáriumán az erdélyi templomokban romániai idő szerint 17:30 órakor 100 másodpercig kongassák a harangokat.
Forrás: MTI; Fotó: Mohai Balázs/MTI
marton
2020-06-03 at 19:09
Azért a nagy “nemzeti összetartozásból” szépen kihagyták az evangéliumi egyházakat.
Hesslerezredes
2020-06-03 at 17:40
Nem ide tartozik, de leírom: a franciák nem ős-ellenségeink (nem is barátaink persze). Trianon részükről logikus lépés volt: a fő ellenségük, a Német Birodalom legfőbb támogatóját, az Osztrák-Magyar Monarchiát kellett szétverni. És mivel az OMM legerősebb támogatója (gerince) a Magyar Királyság volt, így logikus volt – részükről – hogy ezt kellett szétszedni először, méghozzá olyan országokra, akik egymással fognak marakodni, és garantáltan nem állnak össze még egyszer OMM-mé. A franciák észázadokig két tűz között voltak: keleten az osztrák Habsburgok – délnyugaton illetve Flandriában – a spanyol Habsburgok szorongatták őket, egy ideig még az angolok is. Ebből nekem az következik, hogy most is a sivár és rideg külpolitikában kell gondolkodnunk és abban keresni cselekvési mozgásteret és támogatókat – szigorúan érdek-alapon.
Rakovszky István
2020-06-03 at 17:50
Elfelejted, hogy annak idején a franciák az ozmán birodalmat támogatták A magyar seregek ellen⁉
De azt sem szabad elfelejteni, hogy a Rákóczy szabadságharc folytatása a franciák érdeke volt, mert kellett egy második front a Habsburgok hátában. Ezért fűt, fát igértek de ezeket nem teljesítették.
1707-ben a kurucok jól álltak s lehetett volna egy előnyös békét kicsikarni, de ez nem volt a franciák érdeke, ezért is voltak a francia ágyúk Onodon az Országgyűlés sátrára irányítva.
Mikor az ősapám ezt meg merte mondani a beszédében, egyes franc-hű résztvevők lekaszabolták őt. De amit akkor nem láttak be, azt 4 évvel később már fájdalmasan érzékelték.
Hesslerezredes
2020-06-03 at 18:00
Dehogy felejtettem, pont erről írtam. És nem az oszmán birodalmat támogatták a magyar seregek ellen, hanem az ellenségem ellensége a barátom alapon jártak el. Akkor voltak a Habsburgok két tüze között. Az ő szempontjukból logikus volt, hogy a törököket támogatták. Mi meg a perzsákkal próbáltunk szövetkezni a törökök ellen, de az akkori időkben a távolság és a kommunikáció ezt nem segítette elő. A nemzetközi politika rideg, sivár, kegyetlen és brutális – az országoknak nincsenek, mert nem lehetnek barátaik, csakis érdekeik!!! Ezt kell megértenünk. Mert a románok megértették, mi meg nem. Ideje változtatnunk.