Egyszer jártam a Sziklakórház Atombunker Múzeumban. Mindenkinek ajánlom, rendkívül megrázó, és elgondolkodtató élmény, különösen hatásos az “atomárnyékok” bemutatása. Tudniillik Hirosimában és Nagaszakiban a robbanás epicentrumához legközelebb lévőkből ennyi maradt: egy az aszfaltba égett árnyék. A kép most kétszeresen is releváns, egyrészt a világháborús eszkaláció fenyegetésével a hátunk mögött, jó mementója annak, mivel jár egy atomháború. Másrészt a krasznogorszki merénylet ugyan ilyen árnyékként égett bele az orosz köztudatba.
Nem tudjuk mi lesz. Bosszút kell állni. Ez már háború – ilyen és ehhez hasonló vélemények jelennek meg egyre sűrűbben az orosz nyilvánosságban. Az eszkaláció elindult és megállíthatatlan. Már nem különleges katonai hadműveletről van szó, hanem háborúról. Gyakran világháborúról. Eddig is jellemző volt, hogy az orosz sajtó és az orosz olvasók arról beszéltek, hogy nem Ukrajnával állnak szemben, hanem a kollektív Nyugattal. Most ez a kép általános lett.
Az elképesztően aljas és vérlázító krasznogorszki merénylet beleégett Oroszország kollektív tudatába. Nem, nem az orosz emberekébe, mert a csecsenektől kezdve a csurkákon át, a tadzsikokig (akik közül egyébként a merénylők is származtak), mindenki bosszúért kiáltott. A támadás hátterében pedig mindenki Ukrajnát, vagy még inkább a Kijevet is irányító CIA-t látta.
Az orosz hatóságok pedig csütörtökön hivatalosan is megerősítették, hogy bizonyítani tudják az elkövetők ukrán nacionalistákkal való kapcsolatát, erről a Nyomozó Bizottság videóbejelentést is tette:
A nyomozó Bizottság szerint a támadás végrehajtói jelentős pénzösszeget és kriptovalutát kaptak Ukrajnából a terrortámadás előkészítésére. A nyomozás előzetes eredményei teljes mértékben megerősítik a terroristák akciójának tervszerű jellegét, alapos előkészítettségét és a bűncselekmény szervezői általi pénzügyi támogatottságát. Az őrizetbe vett terroristákkal folytatott munka, a tőlük lefoglalt technikai eszközök tanulmányozása, a pénzügyi tranzakciókra vonatkozó információk elemzése eredményeként meglett a bizonyíték az ukrán nacionalistákkal való kapcsolatukra.
Hogy ez így van-e? Teljesen mindegy. Valószínűsíthető, hogy Ukrajnának tényleg köze volt a támadáshoz, a bosszú pedig el is indult. Az elmúlt egy hét alatt ugyanis megsemmisítették az egyetlen F-16-osok fogadására alkalmas ukrajnai repteret. Újabb támadás alá vonták az energetikai infrastruktúrát és rakétatalálat érte az SzBU kijevi központját is (Klicskó még szelfizett is egyet a romok között).
Az azonban tulajdonképpen mellékes, hogy most milyen támadások érik Ukrajnát. Cinikusnak tűnhet ez a mondat, de így van, a bombázások, rakétatámadások már nem igazán fokozhatóak tovább. Rendszerré váltak. Ami viszont egyáltalán nem mindegy, hogy meddig hajlandó a Nyugat eszkalálni a helyzetet. A lengyelek ugyanis radikális lépésre készülnek: miután a sztriji reptérre kilőtt orosz rakéta megsértette a légterüket, azt akarják, hogy a NATO ezentúl a határain túl is lelőhesse az orosz fegyvereket.
Tekintve, hogy Macron már francia katonákat küldene Ukrajnába, a fenti terv egy óriási ugrás az eszkalációs lépcsőn. A krasznogorszki merénylet hatására végtelen bosszúszomjjal eltelt oroszok ugyanis most már nem félnek egy világháborútól. Bosszút akarnak. Háborút akarnak, nem különleges katonai hadműveletet.
Moszkva varsói nagykövete elhagyta Lengyelországot, pedig hivatalosan nem hívták vissza, és semmiféle indoklást nem adtak a távozására. A diplomáciai kapcsolatok a végsőkig feszültek, a NATO vezető hatalmai nyílt háborúról beszélnek, és az orosz népnek nincs türelme, csak bosszúvágya, Krasznogorszk árnyéka csak tovább tüzeli őket, és merényletről napról napra több cikk születik. Írnak a fiatal hősökről, akik százakat mentettek meg a terroristáktól, írnak az áldozatokról, anyák, apák, gyermekek képeivel. Azok pedig, akik nem írnak, hanem olvasnak már nem részvétet nyilvánítanak, hanem kitüntetést követelnek az egyik terrorista fülét levágó, a másik gerincét eltörő katonáknak. Bosszút akarnak. Bosszút Krasznogorszkért, bosszút a donyecki gyermekekért, a Krím bombázásáért, és mindenért, ami 2014 óta történt. És most már nem csak Kijevre dühösek.
Forrás: Telegram, Fotó: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov
Facebook
Twitter
YouTube
RSS