A prostitúció, vagy a baloldali újságírás tekinthető szakmának?
Egyenlőek az erőviszonyok a mindennel összefüggő globális hálózatú balliberális és a „gyerekcipőben járó” jobboldali média között? Mit lehet tenni, hogy behozzuk a lemaradást? Elsősorban erről beszélgettek azok a jobboldali újságírók, akik kedd este Vácott tartottak kerekasztal-beszélgetést, Horváth Tamás, a Magyar Jelen főszerkesztője moderálásával – na és persze munkatársunk, Ambrózy Áron, valamint Lipták Tamás, a Magyar Jelen főszerkesztő-helyettese részvételével.
A PüspökVác Rendezvényközpont illusztris beszélgetőpartnereket hívott meg - például Ambrózy Áront -, de ugyanilyen érdekes volt a vendégek listája. Akadtak huszonéves radikális jobboldali ifjak is, de a negyven-ötvenéves konzervatív felnőttek ugyanúgy képviseltették magukat. Vác jobboldala hirtelen egyesült: irodistától a biztiőrig, önkormányzati képviselőtől a pedagógusig megannyi szakma kíváncsi volt a beszélgetésre, a hétköznap és a hideg idő ellenére is. Nem véletlenül, hiszen a cím is jelzi, mennyire életbe vágó kérdést feszegetnek: a jobboldali média helyzete és küldetése 2025 Magyarországán.
A téma nem is lehetett volna aktuálisabb: Dávid Dóra kapcsolatai révén Magyar Péter – vagy ahogy mifelénk mondják: Bütyök – több százezres elérést kap, a Mi Hazánk frakcióvezetőjének, Toroczkai Lászlónak a nevét a mai napig félve lehet leírni, nehogy jöjjenek a cenzorok, és lazán korlátozza a Meta a jobboldali véleményvezérek, közéleti szereplők oldalait, ha úgy tartja kedve.
Újságírók vagy propagandisták vagytok? – szólt a kérdés. Lipták Tamás szerint nem mindegy, ki kérdezi ezt.
A kettő nem választható el egymástól, ugyanis ahhoz hogy írjon valamiről, ahhoz kell egy határozott elképzelése a világról. És amit elképzel, azt – akár tetszik, akár nem – propagálja. Lehet független, és nem gondol semmit se, de akkor meg minek ír?
– mondta a Magyar Jelen riportere.
A cét mondanám, hiszen nem tőlünk tudja meg, hogy kitör az Etna vulkán, hanem az Instagramon. A feladatunk az, hogy valamennyire megőrizzük az írás-olvasáson alapuló médiafelületet. Az újságírás szórakoztatóipari funkciót lát el. Én a felháborodás kiváltásához értek, az írást meg tanulom
– vetett közbe Ambrózy Áron.
Felvetődött az is, hogy a legalapvetőbb fogalmainkat is tisztázni kell. Például egyáltalán mi számít jobboldalinak? Az, aki a nemzetért tesz, a hazáját tartja elsődlegesnek, vagy az is, aki „csupán” globalista-ellenes?
A PestiSrácok munkatársa szerint más a rendszerváltáskori gondolkodás és más a XXI. századi.
Akkor ötvenhat nem szólt másról, minthogy forradalomnak vagy ellenforradalomnak kell nevezni. Ma már egy-két értelmiségit és munkásőrt kivéve senkit nem érdekel
– jelezte.
Lipták Tamás pedig megidézte László András filozófust, aki szerint az „első baloldali Lucifer volt”
Jobboldali az, aki a materiális gondolkodást átlépve képes transzcendensekben gondolkodni, azt vallani, és a cselekedetei is ezen alapulnak
– fejtette ki.
Ambrózy Áron: baloldali újságírás, érték nélkül
Innentől kezdve talán egyszerűbb definiálni a jobb- és baloldali média közötti különbségeket is.
Lipták szerint a jobbos média valós értékek mentén működik. A baloldali viszont a „hadd csináljuk azt, amit akarunk” mentén képzeli el a működését, nincs valós elv mögötte.
Korlátlan pénz és korlátlan lehetőségek álltak a nyolcvanas évekig a baloldali sajtó mögött, amit a rendszerváltás sem igazán változtatott meg. A jobboldali média két évtizedig küzdött, hogy elérje a baloldali sajtó által kapott lehetőségeket, ami a hátteret illeti
Ambrózy is azt látja, nem tudja felvenni a versenyt a jobboldali média a baloldalival.
És jobboldali alatt nyilván nem a Bütyök csodatetteit megörökítő Kontroll.hu-t kell érteni, hanem minket, akik próbálnak valami elvi rendszer mentén működni.
Lipták erre úgy reagált, a baloldal arra hivatkozik, hogy amit csinálnak, az egy szakma.
A prostitúció is az, de amit ők csinálnak, azért azt ne nevezzük szakmának
– vetette közbe munkatársunk.
Ambrózy úgy látja, az újságírás a kortársvilágban már felhőszolgáltatásnak számít.
A Monacóban élő Cylánál, Kajdi Csabánál ötven méteres sor állt, hogy dedikáltassák a megjelent könyvét. Mellette mi vagyunk a gyúró mellett a jegesvödröt cipelő fiúk, hiszen nem fognak ennyien sorba állni a könyvünkért. Vagyis az influenszer és az újságírás már ugyanabba a kategóriába esett. A baloldal jól eladja a termékeit. Ha megnézzük Apáti Bencét, akkor nem a kiváló balett-tánctudására fognak emlékezni, aki csak hébe-hóba politizál. A média propagandistának deklarálta Apátit, miközben Cyla továbbra is egy egyszerű celeb képében tűnik fel, aki egyszer-egyszer megszólal politikai témákban
– fejtette ki.
Az is felmerült, hogy a baloldalon kiemelten foglalkoznak az oknyomozással, a jobboldalon pedig keresni kell az ehhez hasonló anyagokat. Ambrózy viszont közölte, azt nem nevezné oknyomozásnak, hogy Facebook-posztokból gyártanak „leleplezéseket” a baloldalon, de elismerte, jogos a felvetés.
Lipták viszont úgy látja, a fenti problémának az az oka, hogy nincs kétszáz ügyvédje a jobboldalnak, akik „Big Data-cégeket is gond nélkül legombolnak.” A beszélgetésen név szerint is említettek két oknyomozói munkát végző jobboldalit is, Ábrahám Róbertet és Füssy Angélát.
Mint ahogy már a bevezetőben említettük, meglehetősen furcsán értelmezi a Meta a szólásszabadságot. Ahogyan Lipták is megjegyezte, egy parlamenti párt frakcióvezetőjét hosszú-hosszú évekig le se lehetett írni, mert „terroristának” bélyegezték. Ambrózy erre egy keserédesen nevetséges jelenséget osztott meg a vendégekkel.
Toroczkai András barátunk igyekezett népszerűsíteni versesköteteit a Facebook-on, de amikor posztot ír, Cukorhegyi hirtelen gyűlöletkeltőnek minősíti és letiltja őt.
Végül, de nem utolsósorban röviden a parlamenti választást övező várakozásokra is kitértek. Ambrózy határozottan kijelentette, a Fidesz 2026-ban is megnyeri a választást, s talán könnyebben mint hinnénk.
Szerintem a Bütyköt azért találták ki, hogy Márki-Zay Péternél is szánalmasabb és aljább politikus legyen a baloldal Messiása. Most ki az, aki komolyan venné őket azok után, hogy nem azokat a jelölteket sikerült kiállítani, akiket eredetileg akartak volna.
Lipták szerint 2022-ben fordult az elő, hogy úgy szavaztak tömegével a Fideszre, hogy nem akarták őket feltétlenül kormányon, de jobban féltek az ellenzéki tömb hatalomra jutásától. Felelevenítette, Kunhalmi Ágnes és az ajtó találkozását az MTVA-székházban vagy Karácsony Gergely „villamosát”, amely „elütötte őt.”
Ha 2026-ban sikerül is megugorni azt a szintet Magyar Péteréknek, mint amiben most vannak, 2030-ban biztosan kifulladnak. Ha nem így lesz, az tényleg politikai bravúr lenne. Azt viszont kétségtelennek tartom, hogy a Mi Hazánk lesz a nevető harmadik 2026-ban is, akárcsak három éve
- zárta a Magyar Jelen riportere.
Kiemelt kép: Ambrózy Áron, Horváth Tamás és Lipták Tamás a PüspökVác Rendezvényközpontban. Fotó: PS.
