Oroszország olyan infrastruktúrára mér csapásokat Ukrajnában, amelynek közvetlen vagy közvetett köze van a szomszédos ország katonai teljesítőképességéhez – jelentette ki Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője újságíróknak, csütörtökön. Peszkov szerint ez annak a következménye, hogy az ukrán fél nem kíván tárgyalni. Kérdésre válaszolva a szóvivő megismételte, hogy Oroszország nem szándékozik nukleáris fegyvert bevetni.
Igor Konasenkov altábornagy, az orosz védelmi minisztérium szóvivője a csütörtöki hadijelentést ismertetve elmondta, hogy az orosz légierő nagypontosságú rakétacsapásokat mért a Dnyipropetrovszk megyei Pavlohradban egy üzemre, amely üzemanyagot és rakétahajtóműveket gyártott az ukrán fegyveres erők számára, valamint a zaporizzsjai Iszkra kutató- és gyártókomplexumra, amelyben katonai radarállomásokhoz és sorozatvetőkhöz szükséges elektronikai alkatrészek készültek.
A tábornok szerint az ukrán fegyveres erők kudarcot vallottak; támadásaik során a Luhanszki Népköztársaságban lévő Novoszelivszkénél mintegy húsz embert és két páncélozott járművet, Liman irányában mintegy száz halottat és sebesültet, egy harckocsit, három gyalogsági harcjárművet, két páncélozott járművet és három kisteherautó veszítettek. Mint mondta, a donyecki régió déli részén az orosz erők ellenőrzésük alá vonták a Pavlivszke és a Nikolszke települések közötti utat. A Donyecki Népköztársaságban az orosz hadijelentés szerint több mint hatvan ukrán katona esett el, két harckocsi és hat páncélozott harcjármű semmisült meg.
Konasenkov azt állította, hogy Liszicsanszk irányában, a luhanszki régió Bilohorivka településén a magas veszteségek és a beérkező tartalékosok gyenge morálja miatt az ukrán 81. légimozgékonysági dandár egyik alegységének katonái megtagadták a parancsot. Egy ukrán “náci” csoport fegyveresei – akiket a rend helyreállítására küldtek Bilohorivkába – öt ukrán katonát nyilvánosan agyonlőttek, hogy a társaikat megfélemlítsék.
Az Ukrajnától elcsatolt területek több településéről számoltak be csütörtökön ukrán tüzérségi csapásokról és civil áldozatokról a helyi hatóságok. A RIA Novosztyi orosz állami hírügynökség egy meg nem nevezett mentőszolgálati forrásra hivatkozva azt írta, hogy az ismét ukrán ellenőrzés alá került Herszonban 39 Moszkva-barát aktivistát agyonlőttek az ukrán hatóságok, további 74-et pedig ismertelen helyre hurcoltak. Az informátor szerint a kivégzettek holttestét nem adták ki a hozzátartozóknak, mert az orosz erők állítólagos háborús bűntetteiről készülő, megrendezett felvételekhez szándékozzák felhasználni őket.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/AP/Bernat Armangue
Teve
2022-11-18 at 08:11
Zoli
2022-11-17 at 19:36
Mert nem volt hozzá elég erejük. Alul becsülték az ukránokat és felül becsülték saját magukat. Mostanra nem maradt más, mint a sorozott golyófogók és a terror bombázás…
Jelenleg ennyit tud Oroszország.
L.S.
2022-11-18 at 08:05
…a Herszonból való kivonulás egyfajta Sztálingrádi csata -ellenességnek tekinthető. A katonaságot akadályozó politikai beavatkozás helyett a hadsereg szabadon hozhat műveleti döntéseket, még a politikusok megszégyenítésének árán is. És végül is ez a legokosabb – ha vizuálisan megalázó – módja a háborúnak.
/dimpenews.com/2022/11/13/
1944 januárjában az újonnan felállított német 6. hadsereg hadműveleti ingoványban találta magát a Dnyeper folyó déli kanyarulatánál, Krivoi Rog és Nikopol térségében. A Németek egy veszélyes pontot foglaltak el, bizonytalanul kinyúlva a Vörös Hadsereg vonalaiba. Bármely épeszű tábornok megpróbált volna a lehető leghamarabb visszavonulni, mivel az ellenséges haderővel és tűzerővel szemben állva két kínos oldalán sebeztetésre van kitéve.
Ebben az esetben azonban Hitler ragaszkodott ahhoz, hogy a Wehrmacht birtokolja a legfontosabbat, mivel ez a terület volt Németország utolsó megmaradt mangánforrása – a kiváló minőségű acél előállításához létfontosságú ásvány.
Egy évvel korábban, 1943 első heteiben Hitler beavatkozott egy másik, híresebb csatába, megakadályozva, hogy a 6. hadsereg korábbi inkarnációja áttörje a körülötte Sztálingrádnál kialakult enklávét. A kivonulási tilalommal a 6. hadsereget lényegében megtizedelték.
Mindkét esetben konfliktus volt a tiszta katonai körültekintés és a tágabb politikai célok és igények között. 1943-ban nem volt sem katonai, sem politikai ok arra, hogy a 6. hadsereget a sztálingrádi enklávéban tartsák – a katonai döntéshozatalba való politikai beavatkozás éppoly irracionális, mint katasztrofális volt. 1944-ben azonban Hitlernek (bármennyire is nehéz beismerni) volt érvényes érve. A Nikopolisz környékéről származó mangán nélkül a német háborús termelés kudarcra volt ítélve. Ebben az esetben talán indokolt volt a politikai beavatkozás. Egy hadsereget sebezhető helyen hagyni rossz, de az is, hogy kifogy a mangánból.
A hatodik hadsereg két tragédiája szemlélteti a mai fontos kérdést: hogyan elemezzük a különbséget a katonai és a polgári döntéshozatal között? Pontosabban, minek tulajdonítjuk Oroszország megdöbbentő döntését, hogy kivonul a Dnyeper nyugati partjáról, a Herszon régióból, miután néhány hónappal ezelőtt annektálta azt?
Először is, nem tagadhatjuk, hogy a kivonulás politikailag jelentős megaláztatás Oroszország számára. Felmerül azonban a kérdés, hogy erre az áldozatra katonai vagy politikai okokból volt-e szükség, és mit jelenthet ez a konfliktus további lefolyására nézve.
Logikusan a Herson nyugati partjáról történő visszavonulást a következő négy lehetőség egyikének kell vezérelnie:
-Az ukrán hadsereg legyőzte az orosz hadsereget a nyugati parton, és visszaűzte őket a folyón.
-Oroszország csapdát állít Hersonban.
-Titkos békemegállapodás (vagy legalábbis fegyverszünet) tárgyalása megtörtént, amely magában foglalja Herszon visszaadását Ukrajnának.
– Oroszország politikailag kínos, de katonailag körültekintő műveleti döntést hozott.
Nézzük csak ezt a négyet, és vegyük sorra őket.
1. lehetőség: Katonai vereség
Herszon visszafoglalását az Ukránok joggal ünneplik győzelemként.
A kérdés az, hogy milyen győzelemről van szó – politikai/kommunikációs vagy katonai? Elkerülhetetlenül nyilvánvalóvá válik, hogy ez az első fajta. Nézzünk néhány tényt.
Eleinte, még november 9-én reggel – órákkal a kivonulás bejelentése előtt – néhány Orosz haditudósító szkeptikusan fogadta a kivonulási pletykákat, mert Oroszország védelmi vonalai teljesen sértetlenek voltak. A jelek szerint nem volt válság az Orosz Erők között a térségben.
Másodszor, Ukrajna nem folytatott erőteljes offenzív erőfeszítéseket a térségben a kivonulás kezdetekor, és az Ukrán tisztviselők szkepticizmusukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a kivonulás egyáltalán valós volt-e.
Valójában az az ötlet, hogy Oroszország csapdát állít, Ukrán tisztviselőktől származik, akiket láthatóan megdöbbentett a kivonulás. Ukrajna nem állt készen az üldözésükre vagy annak a kihasználására, és az Orosz katonák távozása után óvatosan az elhagyott területekre lépett. Oroszország kivonulásával is egyértelműen féltek az előre tőréstől, mert utolsó próbálkozásaik a védelem áttörésére a térségben tömeges áldozatokká váltak.
Az Oroszok mindkét esetben egyszerűen visszacsúsztak a folyón az ukránok üldözése nélkül, elhanyagolható veszteségeket szenvedve, és szinte az összes felszerelésüket kivitték.( Ukrajna egyetlen figyelemre méltó lefoglalása eddig egy sérült T90). A Hersoni fronton a nettó eredmény továbbra is erős veszteségi egyensúlyhiány Oroszország javára, és ismét kivonulnak harctéri vereség nélkül és sértetlen erőkkel.
2. lehetőség: Ez egy csapda
Ez az elmélet a visszavonulás bejelentése után nagyon hamar felbukkant. Ukrán tisztviselőktől érkezett, akiket megdöbbentett a bejelentés, majd (ironikus módon) az Orosz támogatók reprodukálták, akik abban reménykedtek, hogy 4D-s sakkot játszanak – ez nem így van. Oroszország szabványos 2D sakkot játszik, ez az egyetlen sakkfajta, de erről később.
Nem világos, hogy pontosan mit jelent a „csapda”… Ennek két lehetséges értelmezése van: 1) egy hagyományos harctéri manőver, amely időben ellentámadással jár, és 2) valamiféle nem szokványos lépés, például taktikai atomfegyver vagy „egy hiba” esetén a gát összeomlása.
Egyértelmű, hogy a csatatéren nincs ellenfél, azon egyszerű oknál fogva, hogy Oroszország felrobbantotta mögöttük a hidakat. Mivel nem maradtak Orosz erők a nyugati parton, és a hidak megsemmisültek, egyik hadsereg sem tudja azonnal megtámadni a másikat. Természetesen bombázhatják egymást a folyón túl, de a tényleges érintkezési vonal egyelőre befagyott.
Ez nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy Oroszország valami szokatlant szándékozik tenni, például alacsony hozamú atomfegyvert használ.
Az az ötlet, hogy Oroszország Hersonba csábította Ukrajnát, hogy felrobbantsanak egy atomfegyvert… butaság.
Ha Oroszország nukleáris fegyvert akarna bevetni Ukrajna ellen (amit nem tesz), akkor nincs logikus oka annak, hogy az általuk annektált regionális fővárost választaná erre. Oroszországban nincs hiány a hagyományos rendszerekben. Ha fel akarták volna lőni Ukrajnát, akkor egyszerűen nem vették volna a fáradságot, hogy elhagyják saját városukat, és a robbantás helyszínévé tegyék. Csak Ukrajnát ütnék le. Ez nem csapda.
3. lehetőség: Titkos Megegyezés
Ezt az a hír indította el, hogy Jake Sullivan Amerikai nemzetbiztonsági Tanácsadó kapcsolatba került Orosz kollégájával, és konkrétan az az érzése, hogy a Fehér Ház tárgyalásokat sürget. A „Sullivan-egyezmény” pletykaváltozata szerint Ukrajna elismerné Oroszország annektálását a Dnyepertől keletre, míg a Herszon nyugati partja visszakerül Kijev irányítása alá.
Több okból sem valószínű. Először is, egy ilyen megállapodás rendkívül ádáz orosz győzelmet jelentene – miközben eléri Donbász felszabadítását (az SMO egyik kitűzött célja), Ukrajnát nagyrészt érintetlenül hagyná, és elég erős ahhoz, hogy örök tövis legyen. , mint ellenséges oroszellenes állam. Felmerülne Ukrajna esetleges további integrációja a NATO-ba, és mindenekelőtt egy elcsatolt regionális főváros nyílt feladása.
Ukrán részről a lényeg az, hogy Herszon fellendülése csak megerősíti azt a (téves) Kijevi felfogást, miszerint lehetséges a teljes győzelem, a Krím és a Donbász pedig teljesen visszaszerezhető. Ukrajna területi előrelépések sorozatát élvezi, és úgy érzi, hogy most itt a lehetőség.
Végső soron úgy tűnik, hogy nincs olyan megállapodás, amely mindkét felet kielégítené, és ez azt tükrözi, hogy a két nemzet közötti veleszületett ellenségességet a csatatéren kell megoldani.
Míg a világ Herszon viszonylag vértelen kézváltásán volt lekötve, Oroszország és Ukrajna véres csatát vívott Pavlovkáért, és Oroszország győzött. Ukrajna is megpróbálta megtörni az Orosz védelmet a Svatove tengelyen, és súlyos veszteségekkel verték vissza. Végső soron az a fő ok, hogy kételkedjünk a titkos alku hírében, hogy a háború minden más fronton folytatódik – és Ukrajna veszít. Így már csak egy választás marad
4. lehetőség: Nehéz választás
Ezt a visszavonulást diszkréten jelezték röviddel azután, hogy Surovikin tábornokot kinevezték az ukrajnai hadművelet élére. Első sajtótájékoztatóján nemtetszését jelezte a hersoni front miatt, “feszültnek és nehéznek” nevezte a helyzetet, és arra hivatkozott, hogy Ukrajna fenyegeti a Dnyeper duzzasztóját és eláraszthatja a térséget. Nem sokkal ezután megkezdődött a civilek Hersonból való evakuálása.
– ezért döntött és cselekedett így Hersonért Surovikin.
Herson egyre hatástalanabb fronttá vált Oroszország számára a korlátozott híd- és útkapacitású folyó menti erők biztosítása miatti logisztikai feszültség miatt. Oroszország bebizonyította, hogy képes vállalni ezt a fenntartási terhet (az Ukrajna nyári offenzívájának teljes ellátásában csapatokat), de kérdés 1) mi célból és 2) mennyi ideig.
Ideális esetben a hídfő lesz a Nyikolajev elleni offenzív fellépés kiindulópontja, de az offenzíva megindításához a Herson haderőcsoport megerősítésére lenne szükség, ami ennek megfelelően növeli a folyón átívelő erőkivetítés logisztikai terheit. A nagyon hosszú fronttal Kherson egyértelműen az egyik legintenzívebb logisztikai tengely. A feltételezések szerint Surovikin vállalta a felelősséget, és szinte azonnal úgy döntött, hogy nem akarja növelni a megőrzés súlyát inkább nyomást próbál gyakorolni Nyikolajevre.
Ezért, ha a támadást nem Herson pozícióból indítják, a kérdés az, hogy miért tartsa ezt a pozíciót? Politikailag fontos megvédeni egy regionális fővárost, de katonailag értelmetlenné válik az álláspont, ha nem folytatják a déli támadást.
Legyünk még egyértelműbbek: hacsak nem terveznek támadást Nyikolajev ellen, a Hersoni hídfő katonailag kontraproduktív.
Miközben a Khersonnál tartja a hídfőt, a Dnyeper negatív erőtömeg-szorzóvá válik – növeli a karbantartási és logisztikai terheket, és mindig azzal fenyeget, hogy elvágja az erőket, ha Ukrajnának sikerül lerombolnia a hidakat vagy áttörni a gátat. Az erő kivetítése a folyón túl nagy teherré válik, és nincs látható haszna. De a keleti partra való visszahúzódással a folyó védelmi gátként szolgálva pozitív erő-sokszorozóvá válik.
Tágabb hadműveleti értelemben Surovikin úgy tűnik, hogy leállítja a harcot délen, miközben északon és Donbászban készül. Nyilvánvaló, hogy ezt a döntést nem sokkal a vezetés átvétele után hozta meg – hetek óta sejtette, és a visszavonás gyorsasága és egyértelműsége azt sugallja, hogy jól megtervezték, jó előre. A folyó menti visszavonulás jelentősen növeli a hadsereg harci hatékonyságát és csökkenti a logisztikai terheket, erőforrásokat szabadítva fel más szektorok számára.
Ez megfelel az általános orosz mintának, amely szerint nehéz döntéseket kell hozni az erőforrások elosztásával kapcsolatban, megvívni ezt a háborút a veszteségek arányának optimalizálása és a tökéletes húsdaráló megépítése egyszerű keretein belül. A második világháború német hadseregével ellentétben az orosz hadsereg mentesnek tűnik a politikai beavatkozástól a racionális katonai döntések meghozatalába.
Ily módon a Herszonból való kivonulás egyfajta Sztálingrád-ellenességnek tekinthető. A katonaságot akadályozó politikai beavatkozás helyett a hadsereg szabadon hozhat műveleti döntéseket, még a politikusok megszégyenítésének árán is. És végül is ez a legokosabb – ha vizuálisan megalázó – módja a háborúnak.
Γιατί η απόσυρση από τη Χερσώνα μπορεί να θεωρηθεί ως ένα είδος ορθού αντι-Στάλινγκραντ. Το επικρατέστερο σενάριο ερμηνείας της ”δύσκολης επιλογής”.
Zoli
2022-11-17 at 19:36
nem értem, az oroszok miért nem vágták el a nyugati utánpótlást idejekorán a lengyel és szlovák határhoz bevonuló második haderővel. így csak ömlik befelé a fegyver, a hadianyag, és nő a vérontás. a legelső dolognak kellett volna lennie a nyugati utánpótlás lehetőségeinek felszámolása