Különleges spanyol–horvát negyeddöntő jöhet össze a vébén, ha ma nem botlanak az esélyesek
Utolsó dobására készül a házigazda, vagy több szufla van benne, mint hinnénk? Rejtőzik még egy nagy eredmény a 2010 körüli nagy spanyol válogatott maradékában? Be tudja-e bizonyítani a horvát válogatott, hogy tényleg esélyesként kell vele számolnunk? Ezek a nap fő kérdései a foci világbajnokságon.
Két olyan csapat találkozik a spanyol–orosz nyolcaddöntőben, amelyektől láttunk jó teljesítményeket a csoportmeccsek során, mégse tudták meggyőzni a kétkedőket arról, hogy sokat érdemes várnunk tőlük. A spanyolok a 2000-es évek végén és a 2010-es évek elején vitathatatlanul a világ futballjának egyeduralkodói voltak, de a tiki-takára épülő focijukból lassan kifogyott az átütőerő. A mostani csapatukban már csak páran maradtak a nagy korszakuk csapattagjai közül, viszont több rámenősség tapasztalható tőlük, mint a 2014-es leégésük alkalmával. A portugálok ellen uralták a játékot, nagyon erősnek tűntek, és csak Ronaldo zsenije miatt nem húzták be a három pontot, utána viszont iszonyúan megizzadtak Irán és Marokkó ellen (a portugálok nem különben). Elképzelhető, hogy a spanyolok takarékoskodnak az erejükkel, hogy majd az erős ellenfelek ellen felszívhassák magukat, de ez az olaszos módszer nekik nem feltétlenül szokott sikerülni, az ő futballtörténelmi karakterükhöz sokkal közelebb áll a váratlan kiesés.
Az oroszok viszont az eddigiek alapján nem annak a csapatnak látszanak, amelyik meg tudja lepni valamelyik esélyest. A gyenge ellenfelek ellen nagy győzelmekbe hajtotta bele őket a hazai pálya hangulata, de Uruguaytól nagyon simán kaptak ki az utolsó fordulóban. Igazi középcsapatnak tűnnek, amely a vébérendezés révén nagy időket élhet meg, és ahhoz képest, hogy a torna leggyengébb csapatának tartották őket, a nyolcaddöntőig jutás teljesen vállalható szereplés lenne, amiért nem kell szégyenkezniük. Nagy meglepetés lenne, ha Putyin ma is elégedetten tárhatná szét a karjait a lelátón.
A csoportmeccsek legmeggyőzőbb teljesítményét Uruguay és Belgium mellett Horvátország nyújtotta. Ezek a csapatok tudták az összes eddigi meccsüket megnyerni (Uruguay azóta már négynél tart), ráadásul úgy, hogy végig kézben tartottak mindent, a meccseiket látva nem is merült fel esetükben komolyan a pontvesztés. A horvátok még azt az Argentínát is tükörsimán intézték el, amelyik a franciák ellen azért megmutatta, hogy még így romosan se kutyaütő csapat. A középpályán és a támadórészlegben is világsztárokkal megtűzdelt horvát válogatott magabiztos, technikás és kimondottan éles focit játszik. Senkitől nincs okuk megijedni, esetleg egy áthatolhatatlanul masszív, futballgyilkos csapat okozhatná a vesztüket. Például egy olyan, amelyik Izlandnál magasabb szinten űzi a skandináv focit. Esetleg a három meccsen két gólt lövő és egyet kapó Dánia is lehet ilyen, de az a horvátoknak ilyen kerettel nem szabadna fennakadniuk ezen az akadályon.
A mai program:
Spanyolország–Oroszország (16 óra)
Horvátország–Dánia (20 óra)