Leáldozott a szlovák sovinizmusnak

Alapvetően semmi sem változott a himnusztörvény nyomán. DAC-mezben, DAC-sálban közlekedő emberek városszerte, a stadion felé igyekvő kerékpáros csomagtartó kosarában a klub címerével díszített ülőpárna, és még Budapestről Dunaszerdahely felé menet egy autót megelőzve, annak volánja mögött is DAC-mezes embert láttam. Valamivel később mindannyiukkal együtt ott voltunk azon több, mint 8500 ember között, akik még sosem énekelték ilyen hangosan a magyar himnuszt.

Több dolgot is elértek a meggondolatlan húzásukkal a sovinizmusukban felbátorodott volt focisták, akik a Szlovák Nemzeti Párt színeiben belecsempészték a törvénytervezetbe a botrányt kiváltó részt. Előre borítékolható volt, hogy a himnusz hangosabb lesz, így viszont ráadásul nem a kezdő sípszó után hangzott el, amikor szokott, hanem a meccs előtt, ahol igazán a helye van. Dušan Tittel és Tibor Jančula egykori labdarúgók, a törvény beterjesztői kaptak bónuszba egy székely himnuszt a második félidő elején, majd még egy magyar himnuszt, amellyel az immár győztes csapatot ünnepelte a szurkolótábor.

Ezt pedig felsorakozva, összekapaszkodva hallgatta végig a sárga-kék csapat, illetve annak magyar, szlovák, ír, horvát és afrikai játékosai.

Mindemellé Tittel és Jančula bizonyára értesültek arról is, milyen fergeteges hangulatot teremtettek a hazai szurkolók a stadionban, hogy végigénekelték a kilencven percet, és a Slovan mai meccsén egész biztosan nem lesznek annyian, hogy a bajnokság többi öt meccsének össznézőszáma akár csak megközelítse a dunaszerdahelyi nyolc és félezret. Ez az, ami igazán fáj nekik, és ez ellen törvényt sem tudnak hozni. Legfeljebb zártkapus meccsekre ítélheti a Szlovák Labdargó Szövetség (SFZ) a DAC-ot, ahogy arra jó párszor volt példa az elmúlt években. Szintén az SFZ kedvelt hobbija az átgondolt bíróküldés. Dušan Sedlák játékvezető ítélkezése szerint a zsolnai játékosok nyugodtan fellökdöshették a szerdahelyieket, még a hátulról becsúszás sem ért nemhogy piros, de sárga lapot sem, csak egyszerű szabadrúgást. Fordítva persze jóval szigorúbb volt, beleértve ebbe a csapatkapitány reklamálásért kiosztott sárga lapját is. A bíró viszont így sem tudta elvenni a győzelmünket, még a hazai gól után a Zsolnának azonnal megítélt büntetővel sem.

A győzelem pedig még ennél is nagyobb, hiszen bebizonyosodott, hogy a ’90-es és a 2000-es években nagypolitikai szinten is folyton sikerrel alkalmazott magyargyűlölő sovinizmusnak leáldozott.

A himnusztörvény elfogadása után versenyt szabadkozik a Szlovák Nemzeti Párt meg a Most-Híd tökkelütött csapata, akik magyarként megszavazták. Az ilyesmi szlovák húzások korábban csont nélkül mentek át, 2014-ben még simán elfogadták az azóta is érvényben levő zászlótörvényt, ennek viszont most már esélye sem volt – nem kis részben éppen a DAC mostani jelentősége miatt. Ennyire fontos ez a klub. Máris mindenki azt ígéri, hogy visszavonják a törvényt, nem fog hatályba lépni, és akárhogyan, de helyrehozzák ezt a hibát.

A magyargyűlölő sovinizmusról immár mindenki tudja, hogy hiba.