Nekünk a magyar érdek a fontos, minden előtt! - A Polbeatben mutatkozott be a Magyar Út DPK
Egy valódi legendával, Püski István író-könyvkiadóval, illetve Tóth Máté energiajogászzal, közgazdásszal, Bodnár Előddel, a Budai Polgári Közösség elnökével és Stefka Istvánnal, a népi írók-politikusok nyilvánossághoz jutását a rendszerváltás hajnala óta egyengető újságíró-műsorvezetővel mutatkozott be a Polbeat című műsorunkban a Magyar Út Digitális Polgári Kör.
"Úgy gondoltuk, hogy igenis szükség van egy olyan digitális polgári körre, ami azt a népi, nemzeti gondolatvilágot tűzi a zászlajára, aminek Magyarországon igen nagy hagyománya van és mindig is szerves része volt a magyar jobboldalnak" - felelt elsőként Stefka István kérdéseire Bodnár Előd, aki Huth Gergellyel és Tóth Mátéval közösen kezdeményezte a Magyar Út DPK megalapítását.
A kör egyik alapítója, Püski István író-könyvkiadó így vette át szót:
Németh László nevezte el ezt az egész gondolkodást harmadik útnak. Ő ezt nagyon jól megfogalmazta, éppen az 1943-as szárszói beszédében. Példaképp egy Távol-keleti, kis országot hozott fel, ahol azon vitatkoztak, hogy ki legyen az uralkodó? A hollandok, vagy az angolok? És valaki fölszólalt, hogy mi lenne, ha mi magunk csinálnánk? Itt pontosan erről van szó, hogy a haza a harmadik út, amit ma úgy lehetne nevezni, hogy nemzeti út.
Püski István édesapja, Püski Sándor szervezte meg az 1943-as Magyar Élet-tábort Balatonszárszón, teret adva a nagyhatalmak szorításából menekülni próbáló, magyar utas békepolitikának. Püski István a beszélgetésben kifejtette: ha igazán őszinték vagyunk és odafigyelünk, látnunk kell, nem arról szól a harmadik út, hogy valaki jobboldali, vagy baloldali-e. Egyszer a New York-i könyvesboltunkba belépett egy ember, és édesapámnak mondta, hogy "úgy szeretnék már végre találkozni egy igazi baloldali emberrel!" Erre édesapám azt felelte, itt vagyok én, de egyszer csak jobboldalon találtam magam!" Tehát a harmadik út a nemzeti út.
Tóth Máté közgazdász, energiajogász a szintén a DPK alapítói közé tartozó Stefka István felvetésére, miszerint Magyarország harmadik utas politikája most különösen a gazdaságban, az energiapolitikában és a külpolitikában jelentkezik, kijelentette:
Ha már Németh László, neki volt az a nagyon mély gondolata, hogy a mindenkori keletkezést kell keresni, hiszen abból fakadnak a civilizációk, abból származik minden, és ezek az őseredeti értékek a létezés forrásvidékéhez tartoznak. A nemzet épp ilyen, s a valódi nemzeti gondolat, a valódi harmadik út ilyen, tehát a mindenkori keletkezéshez tartozó gondolat. Az én olvasatomban ez a Németh László-i gondolat időtlen. Minden flexibilis korszakban ugyanazt a stratégiai, ugyanazt a gondolatbeli, ugyanazt a világnézeti vállalást teszik szükségessé. Miért mondom ezt? A kérdésre is válaszolva, mert olyan kihívásokkal nézünk most szembe a XXI. században, az Európai Unió részéről, sok esetben, amikkel szemben meg kell tudni védenünk a saját karakterünket, a saját identitásunkat, jólétünket és gazdaságunkat is.
Itt rögtön az energia is szóba kerül, amely kétélű fegyverré vált, mely talán egy olyan közszükséglet, ami talán mint 200 éve a kenyér, 100 éve a szociális biztonság, ma már ugyanúgy elvárjuk, hogy világítson itt a villany és legyen fűtés télen - fejtegette tovább Tóth Máté.
Többek leszünk, mint egy halálra szánt kis ország!
Tóth Máté a műsorban arról is beszélt: stratégiai kérdés, hogy kirántják-e a lábunk alól ezt a biztonságot. Az energia geopolitikai fegyverré vált. Azt látjuk, hogy az egész világban vidáman használják ilyen módon. Ez egy cudar geopolitikai kérdés. És ebben a kontextusban óriási jelentősége van, hogy meg tudjuk-e védeni a mostani pozíciónkat, hiszen az energia az első eszköz a kezünkben 105 év után,, mellyel Magyarország több lehet, mint 93 ezer négyzetkilométer, több mint egy ellenséges gyűrű által körülvett, a természeti kincseitől megfosztott, lelkében is megtört, halálra szánt kis ország, hiszen az energetikában az egész régió számára egy jelentős pozíciót töltünk be. Majd kiemelte:
"Nekünk a magyar érdek a fontos, ennek kell érvényesülnie a kultúrában, a geopolitikában, az energetikában, az irodalomban, a biztonságpolitikában, mindenben. Ezért gondolom azt, hogy a 21. században igenis képviselnünk kell ezt az örök, eredeti tartalmat, a nemzeti gondolatot."
"A táboron belül, ha már szélesen megyünk, akkor az egzotikus állatok és mindenféle prioritások mellett azért el kell, hogy férjenek a magyar érdeket kihangsúlyozók is."
nyomatékosította Tóth Máté, egy anekdotát is megosztva a történelemből és a saját életéből:
Meg szokták kérdezni, mikor előadást tartok, hogy mi az ott az ügyvéd úr fején? Ez a varkocsra vonatkozik. Válaszként elmondom, azt írják a krónikák, hogy amikor 1046-ban, a Szent István utáni igen zavaros időkben az akkori Brüsszel, azaz a német-római császár beavatkozott. Magyarországot hűbérré is tették, s a magyar trónra egy akkori Pétert ültettek, ő volt ugyebár Orsoló Péter. Azt írják a krónikák, hogy az egész nemzet ellenállásba kezdett, és ennek volt a szimbóluma, hogy ősi szokás szerint varkocsot eresztettek a hajukból. Ha körbenézek, ezer év alatt nem sokat változott a helyzetük. Ma is meg kell védeni a mai eszköztárral, a mai kihívásokkal szemben a nemzeti érdeket, és hát ha nem változott ezer év alatt Magyarország a feladata, akkor én úgy voltam vele, hogy számomra a divat sem változott nagyon ezer év alatt.
Németh, Szabó, Csoóri, Csurka, Orbán...
Íme, egy idézet a frissen alakult Magyar Út DPK hitvallásából:
„A XX. század számos szomorú tanulsággal szolgált számunkra, amik közül a legfontosabb, hogy soha nem áldozhatjuk fel a nemzeti érdekeket semmilyen divatos világideológia oltárán. Ahogy ellenálltunk a kommunizmus szorításának, úgy állunk ellen immáron több mint egy évtizede a globalizmus nyomásának is, példát mutatva ezzel Európa népeinek. Mi a magunk útját, a nemzeti önrendelkezés, a népi-nemzeti alapú gazdaságpolitika útját, a magyar utat kívánjuk járni. […] A széles nemzeti blokkon belül azokat az harcostársakat szeretnénk tömöríteni és (kölcsönösen) munícióval ellátni, akik a (mások mellett) Németh László, Szabó Dezső, Csoóri Sándor, Csurka István, majd Orbán Viktor által kijelölt sajátos (harmadik) magyar út politikáját támogatják, s fontosnak tartják gyökereink számba vételét, nemzeti identitásunk megőrzését és ennek az eszmének a modernizálását, újragondolását napjaink világpolitikai küzdelmeiben.”
A szervezők itt Csurka Istvánt is idézik: „Nem tervhivatali asztaloknál készült közgazdasági patronokra van szükség, hanem magyar, népi-nemzeti alapú gazdasági politikára. Ezen múlik az életben maradás. Nincs más szentség, csak a nemzeti érdek. A társadalomnak most az erős, életképes, munkára és teljesítményre szerveződő családokat kell támogatnia és őket kell érzelmi mintaként beállítani.”
Nem akármilyen névsorral bont zászlót a DPK, hiszen az alapító tagok sora Bodnár Előd, Huth Gergely és Tóth Máté felhívására a következő eszmetársakkal egészült ki:
Alexa Károly író, Békés Márton főszerkesztő (Kommentár), Borbély Zsolt Attila közíró, Dezse Balázs újságíró, Dezse-Zelenka Dóra újságíró, Both Hunor operatív vezető (Ellenpont), Dézsy Zoltán filmrendező, Döbrentei Kornél író, Fekete Rajmund igazgató (Kommunizmuskutató Intézet), Hetzmann Róbert elnök (Magyar Patrióták Közössége), Vukics Ferenc biztonságpolitikai szakértő, Náray-Szabó Gábor, Németh Henrik főszervező (MOGy), Petrás Mária népdalénekes, Püski István (Püski Kiadó), Szabó Gergő újságíró, Stefka István újságíró, Szőnyi Kinga elnök (MAÉSz), Varga Dániel önkormányzati képviselő, Bányai Barna, Csonka István történész, Müller Péter főtitkár (MJVSz), Muhari Patrik, Szalma György újságíró, Tari Tamás újságíró, Tóth László történész.
Időközben sokan jelezték csatlakozási szándékukat, például Cey-Bert Róbert forradalmár-író, vagy Kovács Attila író-újságíró.
A Magyar Út DPK zárt csoportjába IDE KATTINTVA kérhetnek felvételt, akik azonosulni tudnak a fenti hitvallással.
Ma az orbánizmus "a magyar út"
Huth Gergely, a PS főszerkesztője aki betegség miatt nem tudott részt venni a mai felvételen, a Magyar Nemzetben foglalkozott a témával, elsőként a Orbán Viktor Donald Trumppal és Vlagyimir Putyinnal folytatott tárgyalásai felől közelítve azt:
"Most ott tartunk, hogy a miniszterelnök és kormányzati kulcsemberei valóban büszkék lehetnek magukra – bárcsak így sikerült volna minden tervük kivitelezése az elmúlt másfél évtized során! Hogy a két de facto háborús fél, Oroszország és Amerika a józan ész talaján kíván megállapodni, erősen derűssé teszi a közeljövő kilátásait. S hogy ebben Magyarországnak – a budapesti békecsúccsal – emblematikus szerepe lehet, az hosszú évtizedekre megerősíti pozíciónkat a térségben.
Közhely, hogy hazánk a békében érdekelt. Annak pedig történelmi okai is vannak, hogy Ukrajna nem igazán férkőzött bele a szívünk csücskébe. Az a szerep, amit Brüsszel szán az háborúból talán kikecmergő országnak, nekünk a legkevésbé sem kedves. Nem jöhet el ismét (új szereplőkkel) az a rendszerváltás előtti felállás, amikor a kommunista Moszkva Bulgáriát használta a rezsim öklének a vazallus országokban (vajon hogyan is ejtőernyőzött ide a Dobrev család?), aztán horrorisztikus volt, amikor a délszláv háborúk hátramaradt, kegyetlen szabadcsapataiból lettek a térség maffiózói. Ukrajna is valami hasonló, korrupt bűnlerakat és törvényen túli káosz lenne a brüsszeli zavarosban halászók vágyai szerint. Ezért is jó, hogy a leginkább háború sújtotta régiók végül Oroszországhoz kerülhetnek. Schmidt Mária már a háború kezdetekor megmondta, hogy nem lesz ott jelentős újjáépítés, csak felperzselt föld és pufferzóna. (Persze kirakatberuházásokra nyilván készül Oroszország az ipari központokban.)
Ugyanilyen fontos volna, hogy ne mondjunk le a Sztálin által Csehszlovákiától elmart Kárpátalja ügyének rendezéséről. Az ezeréves Magyarország földjén az ukrán identitás csak az utóbbi években alakult ki, küzdeni kell tehát az etnikai viszonyok helyreállításáért, a ruszin–magyar autonómia létrehozásáért. És persze nem engedhetjük meg, hogy Ukrajna ismét terrorizálja a nemzeti közösségeit, kisebbségeit, mint tette a háború kitörése előtti évtizedben.
Röviden ezek a magyar érdekek. (...) Persze a tiszások kérdezgethetik, hogy mit hoz ez nekünk? A válasz: nagyon is sokat! Hiszen mi azért dolgozunk tizenöt éve folyamatosan, hogy ne kerüljünk egy összeroskadó világ perifériájára, hanem találjuk meg a saját szerepünket az új világrendben. A budapesti reménybeli békecsúcs ezt a pozíciónkat brutálisan megerősíti."
Majd Huth Gergely felvezette, hogy "nyíregyházai beszédében
Orbán Viktor célzott rá, hogy mi a sajátos magyar utat járjuk. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy mi is a magyar út filozófiája, ami százötven éves múltra tekint vissza, de az utóbbi időben kétségtelenül összeforrt az „orbánizmus” brandjével. Utóbbi is filozófiai tényező, a kormányzás és a Fidesz-szövetség szerteágazó tevékenysége, olykori gyarlóságai semmiképp nem azonosak evvel, de mégiscsak van egy küldetés, amire fel lehet esküdni, amit vallani és képviselni lehet, amiért érdemes dolgozni minden állomáshelyen. Magyarország szerepe a békefolyamatban maga a magyar út.
Nekünk ez az érdekünk, az ellenfeleket pacifikálni, a szövetségeinket megerősíteni, a mozgásterünket szélesíteni. Számos jó példa van arra, amikor egy kis ország meg tudta csinálni a „nagy ugrást”. Mi most erre készülünk" - írta a PS főszerkesztője.
A teljes írás ITT olvasható el a Magyar Nemzetben.
Egy százötven éves eszme
A nagyhatalmi pólusoktól elváló, harmadik, sajátos magyar út gondolata a XIX. század első feléig visszavezethető és mindenképpen jelen volt a dualizmus korszakának, majd két világháború közti világnak a szellemi életében. A fogalmat azonban a Magyar ÚT DPK hitvallásában is felsorolt személyiségek (Németh László, Szabó Dezső, Csoóri Sándor, Csurka István, majd Orbán Viktor) és eszmetársaik tették közismertté. Fontos fordulópont volt a szovjet megszállás előtti évtizedek gazdag és építő közvitáiban a népi mozgalom megerősödése, amely akkor is a világháborúból való kimaradást, később igen bátor kiugrást pórbálta meg elősegíteni. Ezekben a nehéz időkben szellemi mérföldkő volt a Magyar élet-tábor, amelyet a Püski család szervezett meg, 1943-ban a Balatonnál. Útmutató, de sajnos elhalt kezdeményezés volt az 1993-as évfordulóra ismét összehívott nagyszabású szárszói találkozó, ahol megint csak oszlopos szerepet vállalt a Püski család, s amely nagyon nem azonos Farkasházy Teddyék lassan feledésbe menő, szintén szárszói libsipanoptikumával. A szárszói találkozók a népi értelmiség színe-javát megmozgatták, a fő cél mindkét alkalommal egy nemzeti stratégia megalkotása, egy népi fordulat elérése volt. A szárszói találkozók sorába illeszthető a 2011-es „húsvéti alaptörvény” kimunkálását végigkövető szellemi pezsgés ideje is. Amikor megmozdultak erőink, és közösen keresték az utat, amin Magyarország visszatérhet az ezeréves kerékvágásba.
A nemzeti kultúrát őrizni kell, és az nincs ingyen
A Püski Kiadót, amely tavaly végveszélybe került, de végül sikerült megmenteni Püski Sándor alapította 1939-ben. Az intézmény azóta is szolgálja a nemzeti kultúrát, fedez fel újabb és újabb népi, nemzeti írókat, könyveik megjelentetésével sokszor megmentve számos írót az éhenhalástól vagy a feledés homályától. A Püski-könyvkiadás sok nehéz időt élt át, a nyilas időktől a Rákosi- és Kádár-korszakokig, vagy a menekülés évtizedeit New Yorkban. Olyan íróktól adott ki ma már könyvritkaságnak számító műveket, mint Szabó Dezső, Németh László, Féja Géza, Sinka István, Veres Péter, Szabó Lőrinc, Kodolányi János, Remenyik Zsigmond. A kiadóvezető, a Magyar Út DPK alapító tagjaként is szerepet vállaló Püski István író Stefka István által készített podcast-interjúben arról is beszélt, hogy a nemzeti kultúrát nemcsak szavakban kell őrizni, hiszen az nincs ingyen. Az érdekfeszítő beszélgetés ITT nézhető-hallgatható vissza.
