Ellopták forradalmainkat, szimbólumainkat! - Stefka István írása a kommunizmus áldozatainak emléknapjára
A Kövér László kezdeményezésére 2019-ben helyreállított Nemzeti Vértanúk Emlékműve a Vértanúk terén
Fotó: Hatlaczki Balazs
Mármint a kommunisták. Elkezdték a patkánylázadás résztvevői Kun Béláék, Szamuely Tiborék, a liberális, anarchista, Galilei Körös Lukács Györgyék, amikor honfoglaló vezéreinket, árpád házi királyainkat a Hősök terén 1919 május elsején vörös rongyokkal, plakátokkal takarták le, helyükbe a terror, az erőszak mesterei Marx és Engels figurái kerültek fel, meg a Nyolcak Aktivistáinak grafikái ezzel a címmel: ,,Fegyverbe!” vagy ,,Te! Sötétben bujkáló, rémhírterjesztő ellenforradalmár Reszkess!” Az írás a kommunizmus áldozatainak emlékére és Kovács Béla kisgazda pártfőtitkár Szovjetunióba való elhurcolásának 79. évfordulójára készült.
Megjegyzem az 1956-os forradalom leverésekor is ilyen szövegű plakátokkal volt tele a főváros. Egyszóval 1919-ben akkor már lehetett sejteni, hogy a több mint ezer éves Magyarországot kiszolgáltatják a velünk ellenség erőknek, a franciáknak, az angoloknak, a románoknak, a szerbeknek, a cseheknek, a szlovákoknak azzal, hogy Károlyi Mihállyal az élen leszereljék Közép-Európa legerősebb hadseregét, a magyart. A kommunisták, a leninisták, a szabadkőművesek ördögi terve bejött, védtelenekké váltunk. A mai napon a kommunizmus áldozataira emlékezünk.
Az őshazából mindenki kapott egy jó nagy darabot, történelmi városaink Kolozsvár, Pozsony, Munkács, Nagyvárad, Kassa és hűséges magyarjaink idegen hatalom alá kerültek. A Véres Kommünnek, majd az azt követő kommunista uralomnak bűnlajstroma hosszú. Vegyük például a Nemzeti Vértanúk emlékművét, amit először 1934-ben emeltek a vörös terror áldozataira emlékezve, amit aztán 1945 után a kommunisták ledöntötték. A talapzaton álló pillér két oldalán látható volt az emlékmű két szobra, a Hungária női, és a sárkánnyal küzdő férfi alakja. Talapzatán ez volt olvasható:
A nemzet vértanúinak 1918-1919”
Tetején egy honfoglaláskori motívumokkal díszített kőkoporsó helyezkedett el. Az oszlopra 1936-ban települések szerint rendezett névsorban vésték fel 497 vértanú nevét, majd 1942-ben az elcsatolt, és az első és második bécsi döntéssel Magyarországhoz visszakerült területek áldozatainak nevét is. Ma már tudjuk dr. Váry Albert helyettes-koronaügyész hivatalos jelentéséből, hogy összesen 589 ártatlan magyar állampolgárt végeztek ki a bolsevisták, a Lenin fiúk, Szamuly Tibor és Cserny József vezetésével. Aztán ki tudja hány ember tűnt el nyomtalanul. A kommunisták ténykedését, minden, ami a múltra emlékeztetett a rombolás és a pusztítás kísérte.
A Fidesz-KDNP nemzeti kormány 2019-ben újra visszaállította eredeti helyére a Vértanúk emlékművet, Az Országgyűlés nevében Kövér László házelnök avatta fel. Nagy Imre miniszterelnök szobrát máshová helyezték, sőt Károlyi Mihályét is, a Parlament elől. A magyar nép többsége úgy gondolta, hogy ez helyes döntés volt: ne csak a kommunistáknak legyenek hőseik. A Nemzeti Vértanúk terétől nem messze a Szabadság téren állt az ereklyés országzászló. Az országzászló mozgalom innen indult el 1928. augusztus 20-án felállított emlékműtől és több magyar városban országzászlót állítottak. Az országzászlók „állandó kelléke" a Trianon előtti utolsó 1915-ös hivatalos középcímer volt, lobogóját legtöbbször angyalokkal ékesítették. A jelmondata: „Így volt, így lesz!” felirat.
Az elszakított területekről, Erdélyből, Felvidékről, Délvidékről hozott kosárnyi földek jelentették az összetartozást, a közös hazát. Ezt is elvették tőlünk. Először lerombolták az Országzászlót, majd helyébe megszállóink szovjet emlékműve került a Szabadság téren. Nem sorolnám a rombolást, de kiemelném gróf Andrássy Gyula, a Kiegyezés utáni első miniszterelnök, Tisza István háborúellenes miniszterelnök, Prohászka Ottokár püspök szobrainak, Werbőczi István a Hármaskönyv megalkotójának szobrát vagy a Regnum Marianum templom felrobbantását, elpusztítását. Helyükre a kommunista gyilkosok, hazaárulók -Sztálin, Lenin, Kun Béla, Károlyi Mihály...- szobrai kerültek. Méltók helyére méltatlanok! Országszerte eltávolították ősi jelképünket, a Turul szobrokat.
A kommunizmusban erőszakkal, terrorral próbálták megtörni, megfélemlíteni a magyarokat
A magyar történelemben tehát ismerjük a kommunisták szokásait- akasztások, börtönök, zárt internáló táborok, kitelepítések, vagyonok elkobzása, magyar szimbólumok megsemmisítése. Erőszakkal, terrorral próbálták megtörni, megfélemlíteni a magyarokat. A Rákosi-és Kádár diktatúrában nemcsak százezreket nyomorítottak meg, vették el életüket, hanem a lelkeket, a szabad gondolkodást is el akarták rabolni tőlünk. Megfosztottak minket forradalmainktól. Összemosták az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot, az áruló kommunisták ünnepeivel. Így a három forradalmi tavasz ünneplését is össze mosták : 1848-49-et az 1919-es Véres Kommünnel, majd a az április 4-ei felszabadulás( rabságba esésünk!) ünnepével. De ugyanígy ünnepelték a Magyar Dolgozók Pártjának megalakulását, amely arra emlékeztetett, hogy Rákosi Mátyás kommunista pártja erőszakosan bekebelezte a szociáldemokratákat 1948 június 12.
Ránk erőltettek idegen ünnepeket
Mint például a szovjet megszállóink ünnepét 1917-et, a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Miközben egy csokor virágot, vagy nemzeti színű szalaggal átkötött koszorút sem vihettünk a Petőfi szoborhoz vagy a Batthyány örökmécseshez. A Himnusz és a Szózat mellett kötelező volt az Internacionálét vagy a szovjet himnuszt énekelni. Ezek voltak az ő forradalmaik. Keresztény, katolikus egyházaink ezer éves népi ünnepeit többségében eltörölték vagy átkeresztelték. Szent István, első királyunk ünnepe a sztálinista alkotmány ünnepe lett, de megtiltották a Feltámadás és a Pünkösd nyilvános ünneplését is. Betiltották húsvétkor az egyházi körmenetet. Ügynökök figyelték, büntették az egyházi esküvők résztvevőit is. Történelmünket, irodalmi értékeinket is ki akarták radírozni a fejekből.
Átírták a történelem könyvekben a múltunkat
Eltüntették az árpádházi királyaink, királynőink kiérdemelt előnevét a ,,Szent” szót, amit a mindenkori római pápa adományozott a hazájukat, a kereszténységet védő királyainknak. Így lett Szent István államalapító királyunk per István, vagy Szent László per László király, Szent Margit, csak úgy Margit, Szent Imre herceg röviden Imre lett. Irodalmi nagyjaink művei indexre, tiltott listára kerültek. Nem lehetett olvasni Márai Sándor, Nyírő József, Szabó Dezső, Féja Géza, Herczeg Ferenc, Wass Albert, Hóman Bálint és Szekfű Gyula műveit és hosszan sorolhatnám a neveket. Rákosiék, Révai Józsefék, Kádár Jánosék, Aczél Györgyék 1990-ig meghatározták, hogy mi jelenhet meg nyomtatásban, mit szabad olvasnunk, mit láthatunk a színházakban.
Rettegésük a néptől az 1956-os forradalom-és szabadságharc leverése után, a kommunizmus összeomlása előtt odáig fajult, hogy aki kritikát fogalmazott meg a bolsevik diktatúrával szemben, azokat is betiltották, mint Csoóri Sándor vagy Csurka István műveit. Végül is a kommunizmus negyven éve az emberi életek elpusztításán kívül iszonyú károkat okoztak a magyaroknak: átírták történelmünket, nem volt szabad beszélni a hazánktól elszakított magyarjainkról, a székelyekről, a felvidéki, délvidéki, kárpátaljai magyarokról, a közös identitásunkról. Ezt az önazonosság tudatot akarták elvenni tőlünk. Nem sikerült. Nem véletlenül. Szabadságért, függetlenségért harcoló nép vagyunk. Nem engedünk a NEGYVENNYOLCBÓL, de nem engedtünk ÖTVENHATBÓL sem. Mert a magyarokban a túlélés ösztöne mindig erősebb volt a legnehezebb időkben is, mint a feladás. Sajnos a hazánkban felbukkanó, külföldről támogatott árulóink ismét megjelentek, s mindig a legválságosabb időben. Megint válságos időt élünk. A pusztító vörös rém, most nem kommunista alakzatokban, nem a Lenin fiúk, az ÁVH vagy a pufajkások egyenruhájában jelenik meg, hanem megtévesztően magyar nemzeti jelképeinkkel tör utat magának. Magyarnak vallja magát, holott globalista, idegen érdekeket képvisel. Az mindannyiunk felelőssége, hogy felismerjük kik rejtőznek valójában a gúnya mögött.
A kisebbségben lévő haza árulói ismét a szakadék szélére tolnák Magyarországot. Nem fog sikerülni. Az a szerencsénk, mint mindig, hogy a hazát szeretők, a hazát védők többen vannak, mint a hazát eladók, elárulók.
(Az írás a kommunizmus áldozatainak emlékére és Kovács Béla kisgazda pártfőtitkár Szovjetunióba való elhurcolásának 79. évfordulójára készült.)
1919-1956-1989 - Három kisfilm, mely a magyarság küzdelmét mutatja be a bolsevizmussal
Készült a Szabadságharcos főváros 1919-1956-1989 című, február 24-én a Nemzeti Vértanúk Emlékművénél megtartott gyűlésre. Szöveg: Stefka István
