Kondor Béla a 20. század nagy formátumú festőművésze volt. Csak éppen Kádár főcenzora, főkritikusa, a rettegett, talpnyalókkal körülvett Aczél György nem értékelte. Sőt, mindent megtett azért, hogy ellehetetlenítse és tönkretegye ezt a zseniális művészt. Kondor azon kevesek egyike volt, aki nyíltan megmondta a véleményét Aczélnak és a többieknek, utóbbi nem is hagyott neki túl sok levegőt. A festőzseni végül nagyon fiatalon, alig negyvenévesen meghalt. Életműve – Aczélével ellentétben – örökké velünk marad.
Mivel Kondor Béla kispolgári családból származott, hiába volt kimagasló tehetség, elsőre nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára. Akkor még érvényben volt az egyetemi, főiskolai felvételiknél, hogy a munkásszármazásúak, még ha tehetségtelenek is, előnyt élveznek más társadalmi rétegekből származókhoz képest.
Kondor Béla kénytelen volt munkásként elhelyezkedni, a metróépítkezésen is dolgozott. Barátja, Nagy László költő szikrázó sarkú keszonmunkásként jellemezte ezt az időszakát. A főiskolai éveiben, mivel nem állt be a szocialista realista alkotók sorába, nem engedték meg neki, hogy festő szakon végezzen, Koffán Károly támogatásával sikerült grafikus szakon lediplomáznia.
Fodor András író naplójában idézte fel, hogy Kondor volt az, aki egy asztaltársaságban, 1962. március 6-án merte azt mondani Aczél Györgynek, hogy
addig nem lesz itt irodalom, amíg a magyar írók ki nem írhatják magukból 56-ot.”
Bár ennek írásos nyomát nem találtam, de anekdoták szerint Kondor Béla baráti társaságban lehülyézte Aczél Györgyöt. Tény, hogy nyílt ember volt, nem félt kimondani, mennyire utálja az őt ellehetetlenítő politikust.
Kondor Béla / Fotó: MTI
Aczél György elutasította művészetét
Aczél György teljesen elutasította Kondor Béla művészetét. 1960. március 25-én Kondor Béla kiállításán – melyet Pilinszky János nyitott meg – egyik kizsűrizett művének helyét üresen hagyta, ezért a kiállítást napokon belül bezárták. Ezután három évig nem nyílhatott meg egyáltalán kiállítása. Aradi Nóra (aki a hírhedt Katonapolitikai Osztály ügynöke volt) művészettörténész volt Aczél György szócsöve, ő minden fórumon azzal kritizálta, hogy nem felel meg a szocialista realizmusnak.
Pilinszky János költő. forrás: Fortepan
Németh Lajos művészettörténész volt az egyedüli, aki kiállt mellette, felismerte zsenialitását. De sajnos ez sem volt elegendő ahhoz, hogy Kondor állandó állami megbízásokat kapjon. Az uránvárosi óvoda számára készített pannóvázlatait sem fogadták el, a vázlatokért fizetett tiszteletdíjat visszafizettették vele.
Gondoljunk bele, egy óvoda falára sem engedték festeni, így alázták meg. A kiszállt hivatalos bizottság ijesztőnek találta a képeket, pedig gyermekrajzokból, arany és vörös színárnyalatokból komponálta. A bizottság elutasító határozatára válaszként ezt írta Kondor Béla:
Ha képcsarnoki félgiccset csinálnék, akkor lenne legtöbb reményem, hogy ezt az ügyet anyagi károsodás nélkül lezárjam. Nem teszem függővé a művészi elképzeléseimet továbbá olyan zsűri véleményétől, amelyik nem rendelkezik a munkák elbírálásához szükséges magasabbrendű tárgyilagossággal, ugyanakkor kicsinyes és csak látszólag van fogalma a célszerűségről; helyismerete nincs, nem is tartja azt fontosnak. (…) Viszont pénzügyi okból elveim ellenére nem dolgozhatom a tehetségem veszélyeztetése nélkül. Nagyon sajnálom, hogy az anyagilag és másféleképpen egyaránt jelentéktelen munka ennyire elhúzódott, „ügy” lett belőle. Ezért kérem a munkaelosztó bizottságot, ha legközelebb netán munkához akar juttatni, gondoljon a már ismert dolgaimra és aszerint ítéljen.”
A Magyar Távirati Iroda (MTI) megalapításának 100. évfordulója alkalmából rendezett centenáriumi ünnepségen Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese (k) beszédet mond. Az elnökségben helyet foglal Lakatos Ernõ, az MTI vezérigazgatója (j) és Nagy János (b) külügyminisztériumi államtitkár.
MTI Fotó: Manek Attila
Lehetetlen élethelyzetbe került
Később, 1963. február 10-én Kristóf Attila cikket írt róla a Magyar Nemzetben, szóvá téve azt, milyen lehetetlen élethelyzetben van a kiugróan tehetséges fiatal művész:
a festészet egyik legkomolyabb tehetsége lehetetlen helyzetbe került, alig tud valaki róla, megbízatásokat nem kap, nem tartozik sehova, az élete, munkája őszintén szólva a kilátástalanság felé vezet.” – és ez beigazolódott.
A Képzőművészeti Alaptól nem kapott megbízást, a Fiatal Művészek Klubjában rendezett kamarakiállításán az egyik felszólaló azt mondta: az, hogy ennyi ember megjelent, ez már akár politikai tüntetés a művészete mellett.
Az orvostól jött, százhúszat ver a szíve, a doktor eltiltotta a dohányzástól, az italtól és a haragtól. Egész este ivott és dohányzott. Éjszaka dolgozik, hajnalodásig rézkarcokon, néha az ágyban. A művészet szenvedélye még erős benne, izzik, szinte emészti.”
– jellemezte őt Kristóf Attila.
Könyvillusztrációkból, iparművészeti megbízatásokból élt. Így született meg a margitszigeti pannója, mely ma is látható a Margitszigeti Nagyszálló halljában.
Kondor Béla: Szigeti legenda. Margitszigeti Nagyszálló. Fortepan: Bauer Sándor
Aczél rettegett fekete autója feltűnt a kiállításon
Kondor Béla több kiállítását Székesfehérváron rendezhette meg (például 1964. március 8-án), számára az a hely menedéket jelentett.
Persze Aczél elvtárs a fehérvári kiállításokat sem hagyta szó nélkül, sőt, több kiállításon személyesen is megjelent. Egy ilyen látogatás úgy nézett ki, hogy a múzeum vezetői telefonüzenetet kaptak a minisztériumtól: Aczél elvtárs személyesen fogja megtekinteni a kiállítást. Ezen alkalmakkor fekete autóval meg is érkezett, hol egyedül, hogy kisleányával. Mindenki rettegett, amíg megtekintette a kiállítást és azután is, mit fog mondani.
Az irodában le is teremtette a múzeum alkalmazottait – ahogyan azt Kovács Péter a Mozgó Világ 1999. márciusi számában felidézte –, hogy amikor rendes embereknek alig jut kiállítási lehetőség, miért fura alakok műveit mutatják be Székesfehérváron. Ezt a megfélemlítést más retorzió nem követte, a kiállításrendezők bátorságán múlott az, bemertek-e vállalni legközelebb is a diktatúra által problémásnak tartott művészt.
WLM
2021-03-20 at 12:35
2 dolgot felejtenek el mindig:
1.) Volt 2. V.h., voltak azt lezáró békék és annak következményei. Ha valaki ismerte a játszóteret, a szabályokat, akkor eldönthette, akar-e így játszani. Az elég sajátos, hogy valaki belement a játékba, áthágta a szabályokat és utána felháborodott, hogy itt diktarúra van.
2.) Most vajon mennyire lehet megélni képzőművészként? Ki dönti el, hogy ki élhet meg ebből? Vagy alapvető emberi jog, hogy valaki művészeti tevékenységet folytathasson, azt sokan megismerhessék, és meg is tudjon élni belőle? Gondolom, most rendkívül igazságosan dől el, hogy most kinek és mennyiért teszik ki közterekre a szobrait. 90 előtt nem adtak pl. bárkinek bármilyen film elkészítésére pénzt. Az állam volt a “producer”, a pártállam adott pénzt, hát nyilván nem olyanra adtak, ami nekik ezért-azért nem tetszett. Ha most minden létező fórumon a kormányt szidom névvel, arccal és utána odamegyek pénzt tarhálni bármilyen projektre, akkor lepődjek meg, hogy nem kapok?
Valódi többpártrendszer, piaci viszonyok, független intézmények nélkül ezek nem mennek.
helena
2021-02-23 at 23:22
A kulturaban nem volt rendszervaltas! Ennek ekes bizonyiteka az SZFE koruli hiszteria, a nezhetetlen, “modern” felfogasu eloadasok, stb. Jo lenne mar csatat nyerniuk a jobboldali muveszeknek a mindent elsopro nihilista un. muveszekkel szemben. Aczel legjobb tanitvanyai meg mindig uraljak a kulturat! Ki kell oket seperni a kulturabol, de jobb lenne az orszagbol is.
kintornas
2021-02-23 at 08:15
Úgy 1978-ig elviselhető állapotok uralkodtak. Aztán a géniuszok visszavágtak…
csakafidesz
2021-02-23 at 03:57
Tegyük hozzá, hogy Aczél nem volt hülye, csak csökötten vonalas. Aczél kifejezetten ravasz ember volt a maga módján.
bl
2021-02-22 at 16:19
Az óvodai munkáról jutott eszembe, hogy láttam olyan iskolát, melynek a falát kívülről majolikával fedték be. Az benne a probléma, hogy olyan nyomat volt, ha sokáig nézte az ember, akkor szédülni kezdett tőle. Mondtam is magamban tessék a kommunisták annyira hülyék voltak, hogy még azt se tudták mi az, amit nem szabad nézetni a gyerekekkel.
Zia
2021-02-22 at 15:39
A demokratikus szocialisták nem csak műveket, de élő embereket is ledaráltak. A szó teljes értelmében!
gyozo2018
2021-02-22 at 14:44
CsZ
2021-02-22 at 14:04
Mi lesz a vége? Sejtehető.
Most minden szinten átjárhatóság a balmédiából a jobbmédiába; barátkozás, hátlapogatás, óvakodva lábujjhegyezés, meg ne sértsék a liberálisok érzékenységét…
Gáspár Anette
2021-02-22 at 14:42
Hajaj!
TUDOTT rajzolni, festeni, ráadásul szakrális műveket alkotott, zseni volt és kikerülhetetlen.
EZ MA IS bűn.
CsZ
2021-02-22 at 14:04
Miért ma sokat változott a helyzet?
Mert minden hol és minden műfajban ezt a szellemiséget látom csak most liberálisra nevezték át magukat.
És kik tanintják és milyen szellemben a gyerekeinket?
Ha már reneszánszát éljük a fekete mozgalomnak.
Gondolkodjunk el MalcolmX felvetésén.
”igazán ostoba ember, aki a gyerekei nevelését az ellenségeire biza”
Látszik is az eredmény most a fiataloknál ahol a mommentumos conhchita fegyőr a führer.
Ez jól van igy mi lesz ennek a vége??
gyozo2018
2021-02-22 at 12:47
Spectator
2021-02-22 at 12:35
De! Az igénytelenség urbánus.
Az igényesség konzervativizmus.
Spectator
2021-02-22 at 12:35
A “be” mertek-e vállalni (sőt, “bemertek-e”) az mivel több vagy más, mint a “fel” mertek-e vállalni vagy vállalni mertek-e? Tudom, ma minden popsikobak “betámad”, “bevéd”, “beszól”, “behány” stb. Legalább ti tudjatok már/még egy kicsit magyarul! Az igénytelenség az nem trendi, nem urbánus, és nem lesz tőle jobb az írásaitok stílusa sem.
Gáspár Anette
2021-02-22 at 12:14
farkas bea
2021-02-22 at 11:03
.
Hogy milyen nagyon működik a hálózat, arra Eszenyi a példa.
Az “abuzőr” Marton létrehozott két alapítványt, mely a Vígszínháznak szánt félmilliárdos nagyságú támogatásokat kezeli.
Ennek kurátorai: Eszenyi, Magyar Péter korábbi produkciós igazgató, Hegedüs D. Géza.
Ilyen formán Rudolf Péternek erőst megkötve a keze. A Vígszínház anyagi forrásai felett még mindig Eszenyi és a köré font hálózat rendelkezik.
Mivel Marton, az alapító meghalt, ezért nincs esély arra, hogy a két kuratóriumot a Vígszínház jelenlegi vezetéséből delegáltakkal bővítsék.
Csakhogy van ám egy bibi! Tudomásom szerint az alapítvány az alapító halálával megszűnik.
Nonvideor
2021-02-22 at 11:22
farkas bea
2021-02-22 at 11:03
Ma is működik! Sőt! Manapság sokkal rafináltabban csinálták volna ki.
Olvasd a Lovas István -díjas Szakács Árpádot.
farkas bea
2021-02-22 at 11:03
R. Attila, bizony nagyon igazad van! Csak ez a korszak ne jöjjön újra vissza!
RILL ATTILA
2021-02-22 at 10:15
Aczél elvtárs igazi proletárdiktatórikus leninista bolsevik bunkó volt. Ebből a szempontból nem számít esetleges tanultsága: csak a tettei és döntései. Kiváló művészetdöntnök lett volna Hitler uralma alatt is, ha korábban él, vagy kissé távolabb született és élt volna. Ahol a totalitárius politika belepofázik a művészetbe, ott csak a fenéknyaló és megélhetési “művészek”-nek terem babér, az “elhajlóknak” vagy mellőzés, vagy börtön vagy akasztófa, esetleg tarkónlövés (lásd még zsidó költők sorra Sztálin uralma alatt). És bizony: sok-sok mai balliberális-liberálbolsevik visszasírja Aczél elvtárs diktatórikus hatalmát, átvennék tőle, legfeljebb más jelszavak alatt (Európai Egyesült Államok, neoliberalizmus, BLM, LMBTQ, kevert társadalmak, ANTIFA-rémuralom stb).
Rill Attila
Tamás
2021-02-22 at 09:16
Pont erre a világra törekszik a Gyurcsán.féle földönfutóvá tétel jelszava!
ERZSI
2021-02-22 at 09:05
Emberek emlékezetek, mit tettek ezek az emberek, most itt vannak az utódaik, akik lelkiekben ugyanazok,csak a kivitelezés más. Átmentették a lopott vagyont, átírták a neveket és átvernek benneteket, hazudnak egész nap.
TS
2021-02-22 at 09:03
Szóval Aradi tanárnő katpolos volt valahogy? Szép! És Németh Lajos volt a tanszékvezető (ő hozta “képbe” Csontváryt), akkor Aradi Nóra mi volt? Főspion?
Ezek szerint tényleg volt mozgástér, csak bírni kellett gyomorral.
Székesfehérváron Schaár Erzsébetnek is volt kiállítása, nem tudom, ki volt ott a merész ember (vagy akit megbíztak, hogy ügyeljen a renitensekre). Na, ilyen mocskos világ volt.