aczél györgy
Borvendég Zsuzsanna sorozata: A kommunisták mindig zseniálisan csináltak az áldozatból bűnöst!
A kádári és aczéli rendszer hatalompolitikai struktúrája olyan mélységeket rejt, amellyel máig nem sikerült igazán szembenéznünk. Teljes megértése társadalom-lélektani elemzést is igényelne, különösen akkor, ha az ügynökkérdést is rendbe kívánjuk tenni. A kádári társadalompolitika alapja egy szövetséginek hazudott rendszer volt, amely azt a látszatot kívánta fenntartani, hogy a hatalom birtokosai kiegyeztek a néppel.
Borvendég Zsuzsanna sorozata: A rendszerváltással csak a keleti fosztogatókat cseréltük nyugati fosztogatókra, a helyi rablók megmaradtak
Bő három évtized telt el a rendszerváltoztatás óta, és még mindig nem tudunk választ adni arra a kérdésre, hogy mi is történt pontosan az átmenet éveiben. Miért maradt el a katarzis? Miért élték túl a pártállami kapcsolatrendszerek sértetlenül a szocializmus bukását? Miért nem nyerhettük vissza egy pillanatra sem gazdasági szuverenitásunkat? Milyen erők uralták a hazánkat már akkor, amivel nem volt elég tudás, erő – de talán akarat sem – szembeszállni?
A magyar poptörténet feledésbe merült arcai (III. rész) – Ihász Gábor és a legnagyobb zenész-sztori a Kádár-rendszerből
Az egykor szebb napokat megélt, nem csak elhunyt, de mára méltatlanul kissé elfeledett zenei előadók sorában eddig Uhrin Benedek és Flipper Öcsi került sorra. Előbbiről azt írtam, hogy egy „anomália” volt, hiszen valójában semmi nem predesztinálta volna arra, hogy sikeres zenei előadó legyen, ám ez, ha csak rövid időre is, de mégis megtörtént. Utóbbi viszont igazi zenei-színpadi embernek született, gargantuálisan nagy sztár kellett volna, hogy legyen, és egy rövid ideig tényleg ott is volt a csúcson, de önsorsrontó hajlamai sajnos átvették az irányítást az élete fölött, és 46 évesen maga mögött hagyta ezt a világot.
Borvendég Zsuzsanna sorozata: A kommunisták áldozataik újbóli megalázásával mentették át magukat – Csurka István értette meg ezt először
„Egy nagy cefréskád, egy vastag födővel letakart dézsa és ezen a deszkafedőn, az erjedő lé fölött folyt percről percre a táncikáló, vidám barakk-élet” – így foglalta össze a „gulyáskommunizmus” lényegét Csurka István a híres monori beszédében, 1985-ben. Ő már akkor is tökéletesen értette, hogy micsoda szemfényvesztés, micsoda aljas csalatás az egész Kádár-rendszer. Mivel az azóta eltelt évek sem hozták el a Kánaánt, egyre erősödik a nosztalgia egy olyan kor után, amely az emberi létezést valójában a vegetáció szintjére süllyesztette, ahol a legfőbb cél csak a biológiai szükségletek minél teljesebb kielégítése lehetett.
1989. június 16-ra, az ötvenhatos mártírok temetésére emlékezve
A kádári Magyarország igazán kivételes miliőt árasztott. Itt kuksoltunk a vasfüggöny tövében, amelyen azért mégiscsak átleshettünk néha-néha, és ha esetleg olyan érzésünk támadt volna, hogy odaát szebb az élet, egyből vigasztalódhattunk azzal, hogy szocialista „testvéreinkhez” képest mégiscsak vidámabb ez a barakk. Aztán jött a rendszerváltásnak nevezett fordulat, amelyről kiderült, hogy talán csak a módszerek változtak, de a kiszolgáltatottságunk maradt.
Borvendég Zsuzsanna sorozata: Nem véletlen a szállóigévé vált mondás, hogy „nekünk kommunistából is a legrosszabb jutott”
A magyarországi moszkoviták a hazafiatlan kommunisták mintaképei voltak, sehol a térségben nem volt ehhez a garnitúrához fogható társaság. Nem véletlen a szállóigévé vált mondás, hogy „nekünk kommunistából is a legrosszabb jutott”. Egy kozmopolita attitűddel rendelkező, haladár erő uralta hazánkban a politikai teret 1945 után; számukra a magyarságtudat eredendő bűnnek számított.
Károlyi Mihálytól, Rákosi Mátyástól, Kádár Jánostól Aczél Györgyön és Hajdú Jánoson át Gyurcsány Ferencig
Egy tőről fakadnak. Na, nem származásilag, hanem ideológiailag, mert mind a hatan és környezetük, követőik liberális, marxista, nemzetközi, elkötelezett globalista, internacionalista elveket követ és tagadják mindazt, ami nemzeti, ami hagyomány, ami európai, ami keresztény. Mondjuk ki sommásan: hazaárulók.
Miért kellett köréjük gyújtani az erdőt? – Aczél, Bors, Kardos, Komlós és Erdős elvtársak a halottak élén
Alkoholista, agyonlőtt, öngyilkos és halálra „szekált” írók, művészek, zenészek – valójában ezt hagyta ránk az aczéli rendszer.Ez történt azokkal, akik nem voltak velük. Akik mások voltak. Halott gyerekek, meg nem született könyvek, meg nem jelent albumok lebegnek valahol fent az égen, és – hogy Ruttkai Évát idézzem Latinovitscsal kapcsolatban – nekünk „nincs módunk ezt befogadni”. Nincs módunk elfelejteni. Nem szabad elfelejteni. És nem hagyhatjuk, hogy még egyszer megtörténjen. Mert az egy dolog, ha a gerincünket megpróbálják eltörni. De ha a lelkünket is ellopják, onnan már nincs visszatérés. Vezércikk.
Aczél György él!
Inkei Péternek hívják és az ellenzék kulturális szakpolitikájának a vezetője, jelentsen ez bármit is. Ha nem vigyázunk, még kulturális miniszter is lehet belőle. Az Indexnek adott interjút, amelyből leginkább az derült ki, hogy az SZDSZ a „magyar” kultúráról alkotott nézetei – és Aczél György hozzáállása a nem baloldali művészekhez és művészethez – él és virul. Ja, és minden kulturális beruházást le fognak állítani, ha nyernek.Ajánljuk még