A Marshall-tervtől az amerikai-magyar csúcstalálkozóig – azaz Orbán és Trump történelmi megállapodása
Fotó: UNKNOWN
Nem lehet előtte nem beszélni az USA Marshall tervéről, ami a második világháború után egy lebombázott, kifosztott, megalázott, meggyalázott Európa és Magyarország gazdasági újraindulását segítette volna. Nem sokkal a második világháború után, 1947-ben George C. Marshall, az Egyesült Államok külügyminisztere meghirdette a róla elnevezett Marshall-tervet, amit Európa újjáépítésére szántak.
Hazánknak is majdnem sikerült megkapnia. Azonban a szovjetek közbe léptek, a fennhatóság alá került kelet-közép európai országok ezt nem fogadhatták el Moszkva tiltása okán. A Marshall-terv (Marshall-segély), 1948 áprilisában indult és összességében 14 milliárd (akkori) dollárnyi hitelt nyújtott a 17 igénybe vevő nyugat-és délkelet európai országoknak. 1946 végén egy dollár 11 forint 70 fillér volt, egy uncia arany pedig 38,25 dollár (avagy 447 forint 52 fillér). Ma egy uncia arany 1300 dollár körül, tehát ha ma utalnák azt a Marshall-segélyt, akkor az olyan 420 milliárd dollár (95 ezermilliárd forint) lenne.
A Marshall-terv forrásait is a kommunisták vették el tőlünk
Nos, ebből a hatalmas összegből kapott volna Magyarország, amivel a lerombolt országot újjáépíthette volna, beindíthatta volna a normális életet, korszerűsítve az ipart, a mezőgazdaságot és a nyomort enyhítette volna. De hát nyakunkba kaptuk a kommunistákat és a szovjet megszállást. Nem dollármilliók kerültek be Magyarországra, hanem forint ezermilliárdokat vittek ki jóvátétel címen sok tízezer vagonnal magyar vagyonokat -például csepeli Weiss Manfred Acél-és Fémművekből, Láng Gépgyárból, Csonka Gépgyárból, Goldberger Textilgyár ...-, ipari berendezéseket, felbecsülhetetlen kulturális értékeket, középkori, reneszánsz, barokk-, reform- s újkori könyvtárakat, festményeket, műtárgyakat a Szovjetunióba.
De ez nem volt elég a szovjet megszálló hadseregnek: megerőszakolták, megbecstelenítették asszonyainkat, lányainkat, amelyik férfi ellenállt azt lelőtték, százezrével vitték a GULAG kényszermunkatáboraiba egészséges fiataljainkat, középkorú férfiakat. A jólét és a demokrácia helyett kaptuk a nyomort, a beszolgáltatást, az erőszakos téeszesítést és a jegyrendszert. Nem beszélve a bolsevista diktatúráról, amely a jó magyarok ezreit koncepciós perekkel halálra ítélte, tízezreit kitelepítette, börtönbe-vagy zárt koncentrációs táborokba vitte, százezreket ávéhás terrorral megfigyeltette. Ezt kaptuk tehát a magyar kommunistáktól, az internacionalistáktól, a szovjet bolsevizmustól. Így, amíg a Nyugat fejlődött, virult a demokrácia, addig mi visszafejlődtünk, tengődtünk és dühöngött a diktatúra.
Aztán jött az 1956-os forradalom és szabadságharc. Újra felcsillant a reménysugár, hogy talán az Egyesült Államok mellénk áll és visszakapjuk a hőn áhított szabadságot, demokráciát. Tévedtünk. Az amerikai ígérgetésekből semmi sem lett, reménytelenné vált a magyarok hősies küzdelme. A magyar nép vágyát, érdekeit elsöpörte a világpolitika, a szuezi válság, a szovjet befolyási övezet egyezményei és jött az újbóli szovjet megszállás, a börtönök, a kegyetlen megtorlás. Megint évtizedeket – harmincnégy évet- kellett várni, hogy a magyarság végre elnyerje a szabadságát. A rendszerváltás utáni években jól kezdett alakulni az amerikai-magyar viszony, köszönhetően a konzervatív, jobboldali Antall József miniszterelnök és George H.W. Bush elnök jó viszonyának.
A balliberális magyar sajtó akkor is próbálta nevetségessé tenni Antall amerikai látogatását, kicsinyíteni az elért eredményeket. Pedig az idősebb Bush elnöksége alatt fektették le a rendszerváltás utáni magyar–amerikai kapcsolatok alapjait. 1990 októberben a találkozón Bush elnök megnyugtatta a magyarokat, nem fog engedni a Gorbacsovnak abból, hogy a szovjet csapatokat ne vonják ki mihamarabb Magyarországról. Antall József kormányfő jelentős amerikai hitellel, és az IMF jóindulatával a zsebében tért haza Magyarországra. A pénzre égető szükség volt, mert a szocialista Németh-kormány üres kasszával és tetemes adóssággal hagyta hátra az országot.
Aztán az 1990-es nyár gazdasági szempontból katasztrofálisra sikeredett. Az országot sokként érte a piac liberalizálása, a mezőgazdaságot aszály sújtotta és a kommunistáktól az első szabad kormányra hagyományozott rablóprivatizáció, az ország vagyonának áron aluli kiárusítása kezdte éreztetni negatív hatását. Négy év után újabb kormányváltás. , A lakosság többsége visszaszavazta egykori elnyomóit s megkapta, amire nem számított. Az MSZP és az SZDSZ vezette hatalom már nem Magyarország érdekében politizált az USA-ban, hanem saját párt- egyéni- és családi érdekeire fektette a hangsúlyt. Ahogyan azt már megszoktuk.
Horn Gyula pufajkás miniszterelnök, ötvenhat egyik leverője aztán járt a szabadságszerető Washingtonban, de különösebb eredményeket nem ért el. Ugyan lefektették, hogy Magyarországnak minél előbb a NATO-hoz kell csatlakoznia, de más nem történt. Az első Orbán-kormány alatt egy kicsit felélénkültek a magyar-amerikai kapcsolatok. 1999. március 12-én vált a NATO teljes jogú tagjává Magyarország, és a május 25-i csúcstalálkozón már mi is részt vettünk. Orbán Viktor itt találkozott Clintonnal, ahol a koszovói válsággal, valamint a kelet-európai NATO-bővítéssel kapcsolatban egyeztettek. Az USA következő elnökével, a republikánus George W. Bushhal 2001. május 1-én találkozott a magyar miniszterelnök.
A washingtoni találkozón már a NATO esetleges kelet-európai bővítéséről egyeztettek – ekkoriban Szlovákia, Szlovénia, Bulgária, Horvátország és a Balti államok még nem voltak az Észak-Atlanti Szövetség tagjai. Tehát kezdtek újra gyümölcsözővé válni a kapcsolatok. De újra visszajöttek a komcsik, most már a keménymag. A következő években járt Washingtonban Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon miniszterelnökök és a magyarországi jobboldal, a fasizmus veszélyeiről hablatyoltak. Tehát a kapcsolatainkban különösebb változás nem történt.
Hacsak az nem, hogy amikor Orbán Viktor, a Fidesz-KDNP nemzeti pártszövetség 2010-ben kétharmaddal hatalomra jutott, attól kezdve az ellenzékbe szorult balliberális pártok az MSZP-SZDSZ vezetésével és a kis balliberális szatellit pártok képviselői továbbra is mindent elkövettek az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, hogy lejárassák Magyarországot, személy szerint Orbán Viktort.
Az Obama-és Biden kormányzat alatt romlott el különösen a viszony. Olyan ideiglenes ügyvivők, nagykövetek képviselték az Egyesült Államokat, mint például a demokrata Obama kormányzat alatt André Goodfriend. Ő messze túllépte hatáskörét, mint ideiglenes ügyvivő. A demokratikusan megválasztott Orbán-kormányt semmibe vette és nyíltan a balliberális ellenzékkel együtt beavatkozott a magyar belpolitikába: részt vett tüntetések szervezésében, magas rangú politikusok hamis megvádolásában, egyes személyek – NAV elnöke –az USA-ból való kitiltásában, sőt Obama külügyminisztere, Hillary Clinton odáig vetemedett, hogy a magyar jogállamiság és a sajtószabadság hiányát kifogásolta. Egyszóval mélypontra süllyedtek a magyar amerikai kapcsolatok.
A republikánus Donald Trump győzelmével 13 évnyi diplomáciai csend után ismét reménykedni lehetett a jó viszony megteremtésében.
2019. május 13-án Donald Trump elnök 14 év után először fogadott magyar kormányfőt, Orbán Vikort a Fehér Házban. A két jobboldali vezető találkozója után kölcsönösen méltatták egymás munkáját. Aztán Trump a 2020-as elnökválasztást elveszítette, Orbán ettől függetlenül elkötelezett támogatója maradt a konzervatív politikusnak. A Fidesz és Orbán Viktor miniszterelnök pedig az elkövetkező években igyekezett egyre szorosabbra fűzni a kapcsolatot a Republikánus Párttal és Donald Trumppal.
Ám a demokrata Biden elnök alatt tovább romlottak a magyar-amerikai kapcsolatok. Ebben kiemelkedő szerepet játszott az új amerikai nagykövet, David Pressman, aki gyűlölte a magyarokat, gyűlölte mindazt, ami keresztény, ami nemzeti, ami magyar. Ez az amerikai követ is a dollárokkal kitömött magyar balliberális labancokra támaszkodott – Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba, Karácsony Gergely, Cseh Katalin, Újhelyi István, Márki-Zay, Donáth Anna, Magyar Péter, Hadházy Ákos stb –, akik már nemcsak tevékenyen vettek részt az amerikai-magyar kapcsolatok lebontásában (vízumkorlátozás kettős adóztatás felmondása...), , hanem az Európai Unióban is hamis vádakkal próbálták lejáratni az országot, miközben visszatartatták a nekünk járó uniós pénzeket. Egyszóval kettős nyomást gyakoroltak Budapestre, Magyarországra. Meg kell említeni a balliberális médiamunkásokat – a dollármédiát-, akik mindenben követték főnökeik – Soros, Weber – utasításait.
A kudarcba fulladt Marshall-terv után évtizedekkel az Orbán-Trump találkozóval, most 2025-ben végre ismét megvalósulhat a magyarok álma: a világ legerősebb nagyhatalmának támogatásával Magyarország biztonságos, békés, gazdaságilag, szociálisan fejlődőképes ország maradhat az Európai Unió, Ursula von der Leyen ellenére. De még nem örülhetünk felhőtlenül. Az Európába áthelyezett globalista, háborús, woke -és lmbtq lobby nem nyugszik a magyar ágenseivel (Tisza, Demokrata Párt, Párbeszéd...) együtt. Céljuk az ukrán-orosz háború folytatása, a nemzetállamok megszüntetése és az illegális migránsok millióival a keresztény Európa morális lezüllesztése. A gyűlölet politika tehát folytatódik.
Egy biztos. Soha nem voltak ilyen jók az amerikai-magyar kapcsolatok. Történelmi megállapodások születtek 2025 november 7-én a gazdaságban, a tudományban, a hadiiparban, az űrkutatásban és a kultúrában. Az amerikai és a magyar érdekek egybevágnak. Orbán Viktor magyar miniszterelnök és az USA elnöke, Donald Trump között nemcsak politikai szövetség, hanem barátság is van. Trump elnök kiváló, erős vezetőnek, barátjának nevezte Orbánt. Megint bebizonyosodott az a konzervatív történelmi tézis a marxizmussal szemben, hogy a történelmet nemcsak a tömegek formálják, hanem a nagy formátumú egyének is. Ez történik most is. Egy kis késéssel, de 77 év után hozzánk is elért a ,,Marshall-terv.” Éljünk vele.
