belpolitika
Momentum versus SZDSZ – hasonszőrű, de különböző képződmények
Sokan vélik úgy, hogy a Momentum és az egykori SZDSZ közé vastag egyenlőségjel biggyeszthető, csupán generációs különbség van. Habár az utóbbi megállapítás igaz, és a kozmopolitizmus, a nemzetellenesség is hasonlóan sugároz mindkét formáció politikájából, illetve a hagyományos családmodellel való szembenállásban is ugyanazt az álláspontot véljük felfedezni, jómagam mégis úgy vélem, hogy bőven akad különbség a két fura képződmény között. Az egykori szabad madarak ugyanis másolták a nyugati liberális mintákat, a kádárizmusban megszokott megalkuvásuk röpítette őket a posztkomcsik ölébe, a klasszikus műveltségük miatt voltak gőgösek, kizárólagos szakértőknek és különlegesen tehetségesnek mutatták magukat; míg a momentumos nyikhajok francia érdekeket képviselnek, nem másolnak semmit, a pénz- és a hataloméhség végett fogtak kezet a szocikkal és Gyurcsánnyal, klasszikus műveltségük nincs, helyette „jól informáltak”, a pökhendiség mellett szemtelenek és pimaszok, megjelenésük pedig a XXI. századi, a belvárosi, jómódú trendiséget sugallja. Az SZDSZ a liberális értelmiséget, a „progresszív” tudósembereket és a dekadens művészvilágot igyekezet maga köré gyűjteni, a Momentum pedig a hipszter fiatalokat tekinti fő bázisának. Kormányalakítást kezdeményez az olasz államfő, nem lesz könnyű dolga
Öntsünk tiszta vizet a pohárba: Matteo Salvini a tavaly márciusi választások alkalmával kényszerült bele egy olyan koalícióba, amelyről már akkor tudni lehetett, hogy nem lesz hosszú életű. Salvini pártja, a jobboldali Liga és az elitellenes Öt Csillag Mozgalom együttműködése már a kezdetekkor sem volt felhőtlen, ezt pedig a folyamatos brüsszeli nyomás, valamint a migrációs válságra adott olasz válaszok folyamatosan rontották. Salvini mindig is egy kiemelkedő karakterként, saját és pártja nézetei szerint politizált, ami természetesen nem tetszett a populista M5S mozgalomnak. Giuseppe Conte olasz miniszterelnök keddi lemondásával ismét bűnbakot talált Salvini személyében, szerinte ugyanis ő az újabb belpolitikai válság egyedüli felelőse, aki személyes és pártérdekből rúgta fel a koalíciót.