Tanmese a kommunizmusról

A kommunizmusról szóló tanmese így szól: Volt egy kisfiú, aki elhatározta, hogy menő játékautókat szeretne. Célja elérése érdekében limonádét kezdett el árulni, amit maga készített, maga árult, s amiből sok menő autót vett. Igen ám, de az autók megtetszettek más gyerekeknek is, akik elvették a kisfiútól a játékokat és szétosztották egymás között. A kisfiú szomorú lett, nem árult többé limonádét, miközben a többi gyerek ráunt a játékokra, tönkre tették azokat, így boldogtalanság, gonoszság és törött játékautók kezdték el jellemezi a kisfiú szomszédságát. Sem limonádé, sem új autó nem volt többé. 

A mese végén a szoci arab fiatal szavazóit megkérdezték arról, hogy jogos volt-e elvenni a kisfiútól a játékait, mire egyöntetűen mindenki azt válaszolta, hogy abban az esetben, ha a többi gyerek ezért sem nem dolgozott meg, sem pedig nem fejlesztették egymást az autókkal, csupán elvették attól, aki munkával jutott hozzá a játékokhoz, akkor NEM VOLT JOGOS elvenni a kisautókat a kisfiútól. 

A kommunizmus addig szimpatikus, amíg nem szembesül vele az ember

A videóban tovább nem mennek, hiszen felesleges, azonban mindenki levonhatja a tanulságot belőle. A kommunizmust jóérzésű ember nem támogatja, miután szembesült vele, hogy mi is az. A kommunizmust azok az emberek éltetik, akik soha nem akartak megdolgozni semmiért és minden követ megmozgattak, hogy elvegyék a tehetségesektől, a szorgalmasaktól, a jobb képességű szomszédtól. Azután pedig nem új értéket teremtettek a lopott áruból, hanem felélték azt, felégették maguk után az udvart és mentek tovább fosztogatni. Majd jött újra a szorgalmas ember és újra épített. Na ez történik ma Magyarországon, és ha mázlijuk van, akkor New Yorkra is ez vár majd, úgy 50-60 év múlva. Röviden ennyi.