A baloldal összefogott önmaga elpusztítására
Barabás Richárd, a távozó maradó. Fotó: Mandiner
Amikor 2022-ben gyermeki lelkesedéssel tülekedtek a közös listára az elfeledett pártok sosem volt politikusai, hogy az „európai demokratikus értékeket” képviseljék, akkor elnézően mosolyogtunk, hiszen ilyen egy versengő demokrácia. Némelyik részvételi oklevél gyanánt még parlamenti frakciót is alakíthatott. De a haladást nem lehet megállítani, és a politikai innováció mára eljutott odáig, hogy a demokratikus értékeket az képviseli igazán, aki nem indul el a választásokon, és ezzel olyan pártot segít, amely szerintük egyébként nem képviseli ezeket a demokratikus értékeket.
Mindenki helyettesítse be a vérmérsékletének megfelelő kritikai észrevételeket az óbaloldal levitézlett figuráiról, akiknek az egyetlen politikai termékük a partvonalról kiabálás volt az elmúlt 15 évben. Ebben a körben is különösen alacsony színvonalon áll a Párbeszéd, amelynek elnöke most új párttal indulna, és amelynek egyetlen önálló teljesítménye az volt, hogy el tudta költeni a frakciójának járó állami támogatást. Tényleg, egyébként hány DK-s kell egy párbeszédes mandátumhoz? És hogy becsavarjanak egy villanykörtét…?
Alapvetően tehát sem a Párbeszéd, sem annak képviselőinek kibukása sem üt befoltozhatatlan rést a magyar közélet szövetén. Finoman szólva. Csak az a nagyon furcsa, hogy ezek a pártok, amelyek 4 éve még az első sorban tülekedtek (a Párbeszéd az első villamos befutásáig miniszterelnök-jelölt-jelöltet adott), most a demokratikus elvekre hivatkozva erkölcsileg köteleznek másokat és egymást az el nem indulásra.
Persze ez is szívük joga, ne értse senki félre. Ami furcsa, hogy 4 éve még ugyanezekkel a demokratikus alapelvekkel meg a sokszínűség fontosságával magyarázták, hogy miért veszik gyámság alá Márki-Zay Pétert, mára pedig ez már nem fontos.
De vajon mit szól ehhez a pálforduláshoz az átlag ellenzéki szavazó, aki szerint a fideszesek mind birkák, mert azt gondolják a világról, amit éppen a kormánypárt gondoltat velük. Az a nagy helyzet, hogy akik őket lebirkáznak, valahogy mindig kivetették a politikai közösségből azokat, akik nem oda illőek voltak. Ehhez képest a NER elpusztításáért 15 éve szorongók élcsapata most az egyik olyan figurának drukkolnak akit éppen a NER- és általában a jobboldali közösség- vetett ki magából.
Mi több, drukkolnak, a demokrácia gyilkosának nevezik, azokat, akik nem ellene, hanem mellette megpróbálnak elindulni. Eljutottunk oda, hogy ha egy párt képviselni akarja a választóit (legyen akármilyen hitvány vagy jó is az adott párt politikai teljesítménye) nem indulhat el a liberális demokrata úriközönség szerint, mert azzal versenyhelyzetet teremt.
És értem én a választási matematikát, de akkor most az elvhűségükre mindig oly’ büszke simicskista „igazkonzervatívok” és a progresszív liberálisok szerint az a megoldás, hogy egy kibukott miniszterfeleséget kinevezünk legfelsőbb diktátorrá, aki betiltja a teljes versenyt, és csak egyedül Ő (ő) indulhat el? Tulajdonképpen a Tiszát ennyi erővel nyugodtan mentesíteni lehetne a jelöltállítás alól is, hiszen láttuk, hogy hogyan szerepelnek az embereik, minden körzetben Magyar Péternek kellene indulnia, mert csak az ő szent jelenléte tudja megváltani a hazát. Asszem erre mondják, hogy szekta. Meg még valamit, de azt meghagyom a balosoknak.
És persze jön az érvelés, ha egy ellenzéki párt mégis elindulna, miszerint senki sem kíváncsi rájuk. Értem. Akár egyet is értek. De ha senki sem kíváncsi rájuk, akkor miért gazol be az indulásuktól Magyarország Történetének Legsikeresebb Pártjának fényességes elnöke? Éjt nappallá téve dolgoznak az asztalosüzemek a parlamenti pótszékek legyártásán, annyival vezet a balos felmérések szerint a Tisza, hogy már pótmandátumokat kell nekik biztosítani, hogy kifejezhető legyen a győzelmük. Vagy ez megint csak a manipulációs kerekasztal ügyeskedése, és valójában a tized százalékokat gereblyézik a Tisza vizében?
Jó lenne lassan eldönteni, hogy a liberális demokrácia az versengő pártok rendszere, vagy egy istenkirály egyeduralma lesz-e. Mert az érvelés, miszerint a Fideszt csak így lehet legyőzni, ugyanúgy nem igaz, mint amikor 2022-ben ennek a módszernek a szöges ellentettjére esküdtek. Nem a választási rendszer miatt nem győzi le a baloldal a kormánypártokat, hanem mert azok 15 éve koherens politikai rendszert tartanak fenn, az ellenzéki oldalon meg azt sem tudják, hogy szabad versenyt vagy diktatúrát akarnának-e inkább. Jelen állás szerint úgy tűnik, hogy a 15 évnyi „rettegés” után rákívántak az utóbbira. És Magyar Péter lelkesen szállítja nekik.
